Mitől lesz egy nő szakrális nő? – Tudás, amit minden nőnek tudnia kellene

Az AranyAsszonyság és a szakrális nőiség kapcsán kérdéseket kaptam a napokban, melyeket nagy szeretettel válaszolok most meg a számotokra is. A kérdések a július 23-ai Szakrális Nő Szeminárium témái kapcsán érkeztek. Nagyon is jó kérdések, melyekből kettőt röviden összefoglalok, mert szeretném, ha ezt minden nő tudná!

Mitől lesz egy nő szakrális nő?

Minden nő eredendően, női  létbe születésétől fogva szakrális nőiséggel rendelkezik, azaz nőiségében megszentelt, szent vagy más szóval szakrális. A léte és a létében betöltött szerepe miatt, az életet adó képessége, az ellentéteket egymáshoz ölelő és azokat egybe szerető minősége miatt a nőnek – minden nőnek!- különleges szerepe van az élet misztériumában.  A világban betöltött szerepe és az erre való eredendő képessége adja a szakralitását. A különbség abban van nő és nő között, hogy ki mennyire van tudatában örök női tudásának, a testében lüktető kiapadhatatlan energiaforrásának és milyen mértékben éli meg tudatosan – avagy szorítja háttérbe megszentelt nőiségét.

Miről szól a szakrális nővé válás útja?

A Szakrális Nő útja elsősorban arról szól, hogy a bennünk természetes módon jelen lévő, de jórészt feledésbe merült vagy megtagadott örök női bölcsességgel kapcsolódjunk, azt az életünk és környezetünk felemelésére használjuk, az életet újra megszenteltté tegyük, a kettőt EGYbe öleljük, és Földünket Édenkertté szeressük.

Ez az emlékezés és összekapcsolódás útja. Emlékezünk arra az ősi tudásra, ami bennünk sejtszinten jelen van. Újra elérhetővé tesszük önmagunk számára mindazt a bölcsességet, ami ott táncol a vérereinkben.

Minden nő megszentelt nőiséggel rendelkező nő és mindannyian képesek vagyunk újra összekapcsolódni a szakrális tudásunkkal- női bölcsességünk tudatosságával és erejével.

Az emlékezés útján kapcsolatba kerülünk újra a női őserővel, a folyamatosan gazdagodó asszonyi tudással és újra képessé válunk meríteni a méhünkben ott lüktető, kiapadhatatlan energiaforrásból.

Az energiagyakorlatokkal és rituálékkal emlékezik a testünk és a lelkünk, a nőiség megszentelt teljességére és az élet legfőbb misztériumára. A gyakorlatok közben megnyitjuk szívünket, elménket és méhünket a folyamatosan áramló teremtő és éltető fénynek, ezáltal képessé válunk az életerőt teremtő erővé alakítani, minden tekintetben termékennyé válni.

 Ahogy az emlékező visszaidézi az ősi asszonyi tudást, visszatér a női erejébe, képessé válik az élet minden területének harmonikus összerendezésére, de legfőképpen a kapcsolatainak felemelésére, a szeretettel és jelenléttel való gyógyításra, áldott erejű teremtésre, kreatív alkotásra. Az emlékezés és megszentelt nőiségünkre való ráébredés útján újra magunkhoz öleljük a világot, megélve az örök elsődleges női minőségünket a befogadást és szeretettel való felemelést. A nőiség áldása megérkezik életünkbe és a világunkba:  EGYbe szeretjük a szétválasztottságot, egységet hozunk a kettősségbe és szentséget a hétköznapi létbe.

Bővebben a július 23-ai Szakrális Nő Szemináriumon:

A Szakrális Nőiség négy arcáról, a női teremtő erő négy minőségéről, ezek bölcsességéről és tudásáról és az azokban rejlő erőforrásokról lesz szó a július 23-i Szakrális Nő Szemináriumon. Az előadások mellé ismét beemeltem az energetikai gyakorlatokat, hogy az egyes erőforrások előhívhatókká váljanak és otthon, a hétköznapokban is elérhetővé válhassanak.

Fontos:

Limitált résztvevői szám lesz, mert az energetikai gyakorlatokat betanítom és azokat figyelnem, korrigálnom kell a jelenlévőkben. Ezért kérlek, ha szeretnél jönni, mielőbb jelezd a számomra!

Jelentkezés válasz levélben vagy a program részletes leírását tartalmazóoldalon, az űrlap kitöltésével: Szakrális Nő Szeminárium: tudás és gyakorlat átadás>>>

Várlak szeretettel!

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

női önmegvalósítás specialista

http://www.noionmegvalositas.hu

Read Full Post »

Test-Lélek-Szellem összerendezése avagy Rekonstrukciós Kineziológia

Dr. Varju Márta (a professzionális természetgyógyászokat képző Európa Akadémia igazgatója) felkérésére cikket írtam a Kineziológia szakmai magazinba, mely most az augusztusi számban jelent meg. A cikk témája az általam leggyakrabban használt, és hatékonysága miatt leginkább kedvelt kineziológiai módszer, a rekonstrukciós kineziológia. Az írásban egy esettanulmány leírását is megtalálod, ha szeretnéd látni a módszert működés közben:)

Ha bővebben érdekel a rekonstrukciós kineziológia, gyere el az adományos előadásomra, mely a “Személyiség-és LélekIntegráció – avagy letört és letapadt énrészeink magunkba emelése” címmel kerül megrendezésre augusztus 22-én este 18-19:30 óráig. Bővebb info és jelentkezés>>>

Íme a cikk:

Test-Lélek-Szellem összerendezése avagy Rekonstrukciós Kineziológia

Életek és tapasztalatok sorát vállaljuk, hogy a hajdan volt egységet újra létrehozzuk önmagunkban, a lelkünk és a személyiség szintjén egyaránt. Izgalmas és mélyen gyógyító folyamat megérteni, hogy milyen családot választottunk és miért, elfogadni, hogy mindenki a lehető legjobb tudása szerint cselekedett a velünk való kapcsolódása során. Mindennek meg volt és meg van a helye az életünkben. Mindezeket tudjuk, gyakran mégsem éljük. Közben az emlékeink, letapadt és letört részeink a jótékony feledés homályába vesztek és arra várnak, hogy ismét magunkba emeljük őket, meggyógyítva és teljessé téve lényünket. A test-lélek-szellem összerendezése és a teljessé válás folyamatában van egy nagyszerű eszközünk: a Rekonstrukciós Kineziológia!

Re-konstrukció: Újra összeállítani, újra felépíteni részeinkre szakadt önmagunkat

Kineziológusként dolgozva az oldások során gyakran éreztem úgy még jó néhány oldás után is, hogy szükség lenne valamire, ami a teljes feloldódás szempontjából fontos lenne és összefoglalná a klienssel való munkát. Arra vágytam, hogy az életek és tapasztalatok gyöngysorát látni és láttatni tudjam. Ekkortájt érkezett az életembe a Rendszer, egyfajta teljesség-látás, melyet a Rekonstrukciós Kineziológia szemlélete és módszertana adott meg. Segítségével megtaláltam a hiányzó, ámde rendkívül fontos láncszemet: igazi egységbe akkor rendeződünk, ha mind jelen életbeli, mind generációs és inkarnációs múltunk a helyére kerül bennünk.

Máig emlékszem, amint Márti bejelentette, hogy összeállt benne egy rendszer, ami képes újra egységbe rendezni az embert. Alig vártam, hogy ott lehessek az első alkalommal megrendezett rekonstrukciós kineziológia táborában. A képzés pozitív mellékhatásaként sorra tárultak fel a jelen életbeli, generációs és inkarnációs mintázataim, a saját bőrömön megtapasztalva az egységbe-rendeződést, mely a módszer lényege és célja.

3 éve dolgozom ezzel a módszerrel, oldom az egyes szintekhez tartozó blokkokat saját magamban és a hozzám fordulók esetében. Mégis mindannyiszor ámulatba ejt a rendszer egységtudatossága és páratlan hatásmechanizmusa. Gyorsan és lézerpontossággal találom meg a segítségével a múlt homályába vesző gyökér-okokat, mindhárom szinten. A rendszer egyszerű, mégis komplex és logikailag koherens egységet képez. Fontos eleme, hogy bármely lélek-szinten is dolgozunk először mindig az egység-állapotot teszteljük ki először, ezáltal megerősítve a klienst energetikai és lelki értelemben egyaránt. Minden diszharmóniát, testi-lelki blokkoltságot (az RK nyelve szerint letapadást vagy lehasadást) az adott szinten megélt egység-állapotban való megerősödés után tárunk fel és oldunk. Ezzel a szemlélettel és oldási menettel, a korrekciók valóban szelídek, erőteljesek és rövid idő alatt a lehető legeredményesebbek. A kliens története az oldások során egy-egy gyöngyszemmel gazdagodik, melyeket a Rekonstrukciós Kineziológia rendszere gyöngysorszerűen felfűzhetővé, lelkileg el-és befogadhatóvá, láthatóvá és kezelhetővé tesz.

Egy férfiaktól elzárkózó nő útja az odaadó szerelemig

Szeretnék megosztani egy sokatmondó esettörténetet, mely bemutatja a Rekonstrukciós Kineziológiát praxis közben:

Egy a harmincas éveinek végén járó, vezető beosztású hölgy keresett fel visszatérő felfázások, gombásodás panaszaival. Az anamnézis során kiderült, hogy kliensem párkapcsolatban gyakorlatilag tartósan még nem élt, karrierjében már nem lelte örömét. A férfiak az életében mindig agresszív, domináns szerepben tűntek fel, őt áldozattá és kiszolgáltatottá téve. Már az ismerkedéstől is visszahúzódott, ugyanakkor szerelemre, házasságra és gyermekre vágyott volna.

Az első kezelés: a szülés traumáinak oldása

Az első oldási célunk az volt, hogy újra képes legyen megnyílni és bizalommal a férfiak felé fordulni. Már az első alkalommal a Rekonstrukciós Kineziológiát teszteltem, mint használandó módszert. A jelen életbeli egységállapota egy leszbikus-beteljesült szerelmi kapcsolat megélése volt.

Az életéről beszélve elmondta, hogy a férfiaktól mindig is tartott, tizenéves korában férfi tanár általi szexuális tartalmú közeledést és bántalmazást élt át, később egy férfi főnöke molesztálta. Az oldást mégsem ezekben a korokban kellett elvégeznünk, hanem a születés utolsó fázisában történt letapadás kapcsán. A szülést mesterségesen indították, oxitocinnal gyorsították és végül a férfi szülész orvos által drasztikus fizikai ráhatással (alkarral gyakorlatilag kinyomták és fogóval húzták) született meg a gyermek. Elkülönültségben, elválasztva töltötte az első hetét a kórházban, mivel édesanyja annyira fizikai és lelki állapota nem engedte meg – az orvos szerint, hogy ellássa, szoptassa a gyermekét. Az édesapa katonaságban volt, tehát nem volt jelen sem a terhesség utolsó szakaszában, sem a szülésnél, sem utána közvetlenül. Leszerelés után, a gyermeke, mivel lány volt, nem volt elfogadható a számára, édesanyját testileg-lelkileg bántalmazta, szidalmazta.

A korrekció mély volt, a hölgyet többször az ezidáig elfojtott zokogás rázta, mely lassanként az oldás előrehaladásával enyhült és átadta a helyét a mély megértésnek.

Második kezelés: az erőszakos férfi mintája

A második alkalommal a férfiaktól való elzárkózás, félelem és a szexualitással kapcsolatos szégyen, bűntudat és gátlások merültek fel.

Generációs oldásban kellett folytassuk, ahol egység-állapotként az anyai nagymama gyermekéveinek egy boldog epizódja került felszínre, amikor a nagyszüleinél nyaralt, távol a családjától.

Az életkörülmények feltárása során kiderült, hogy a nagymamát lánykorában többszöri szexuális bántalmazás érte, majd kényszerházasságukban a férje erőszakos módon élt nemi életet vele. Az életének önkezűleg vetett véget. A tesztelés során fregmentációt (azaz lehasadást, traumában való széttöredezést) azonosítottam, mely az apa bátyjának erőszakos nemi bántalmazásához kapcsolódott.

Ebből az életből megértettük, hogy miképpen vált a férfi – a női ágon generációsan átörökítve – az agresszív, erőszakos, domináns, másokat kihasználó és áldozattá tevő férfivé, a nő pedig kihasználttá, szégyenében tehetetlenné, végül öngyilkossá.

Harmadik kezelés: a szerelemért meg kell bűnhődni

A harmadik alkalommal az eredeti témán dolgoztunk tovább, inkarnációs szinten keresve a jelen élet további blokkjait. A tesztelés során egység-állapotként egy olyan élet tárult elénk, melyben a kliens a szerelmével él egy szép udvarházban, rendezett körülmények között, boldogságban. Ugyanebben az életben a blokk korát és okát keresve egy szeretkezés nyomára bukkantunk, mely során a nőt férje – hosszú évek katonáskodása után hazajövet – rajtakapta a szeretőjével. A férj megölte a szerelmét, őt pedig a házastársi kötelességei teljesítésére kényszerítette nap, mint nap. A szerető meggyilkolása benne letapadást okozott, utána élő-halottként, erejét vesztve nem volt képes többé ellenállni a férj akaratának. Tűrt és viselt szótlanul, lelkileg meggyötörve, a gyilkosság eseményeit újra és újrajátszva lelki szemei előtt képtelenné vált az életre. A férfihoz ebben az életbeli minta alapján az erőszak, a nőt kihasználttá tevő férfi mintája kapcsolódott, a megélt szerelemhez pedig a bűntudat, szégyen és a szükségszerű(nek vélt) bűnhődés kapcsolódott.

A három oldás alapján össze tudtuk foglalni a kialakult és egymáshoz illeszkedő, egymásra épült tapasztalatokat: a férfi alapvetően agresszív és erőszakos természetű, a nő az elszenvedő, tehetetlen fél, aki rövidebbet húzza minden esetben. A szerelemhez a szégyen, a bűntudat és a kényszerű bűnhődés, valamint a halál kapcsolódik. Ezek után természetes önvédelemből kliensem azt választotta, hogy a férfiaktól távol tartja magát, a szerelmet nem engedi beteljesülni és a nők között keres menedéket.

Mindez egy évvel ezelőtt történt. Még négy alkalommal találkoztunk. Kliensem mára szerelmi házasságban él, gyermekvállalást tervezve. Az oldások kapcsán írta:

„Döbbenetes volt látnom, hogy miért választottam a mostani családomat, hogyan alakult úgy az életem, hogy egyre inkább eltaszítottam magamtól a szerelmet. Értem már, hogy miért nem bíztam meg egyetlen férfiban sem, és hogyan fosztottam meg magam az élet örömeitől, hajszoltam bele magam a karrier és siker üldözésébe. Úgy érzem végre teljesen látom magam és meg merem engedni magamnak, hogy az a nő legyek, aki mindig is szerettem volna lenni! … Hálásan köszönöm!”

A fentiekhez hasonló sikeres eredménnyel járó oldások történetei alapján a letapadt-letöredezett részeink újra magunkba emelésének az egyik leghatékonyabb módszere a Rekonstrukciós Kineziológia. Éljetek vele bátran, akár kliensként, akár kineziológusként! A legnagyobb ajándékot kaphatjátok és adhatjátok vele: a egységbe-rendeződést!

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, női életvezetési tanácsadó

Elérhetőségek:

E-mail cím: npozsgai@noionmegvalositas.hu

Kezelésre bejelentkezéshez írj e-mailt vagy keresd fel kineziológiával foglalkozó honlapomat:

http://www.kineziologiakezeles.hu

****

A cikk megjelent a “Kineziológia” szakmai magazin 2010. augusztusi számában

****

Read Full Post »

Érzelmi elfojtások, maszkok helyett: Valóság!

Mi van a maszk mögött valójában?

Miért döntünk úgy újra és újra, hogy nem fejezzük ki azt, ami bennünk zajlik? Elnyomjuk, lenyeljük, annak ellenére, hogy ott dobog a torkunkban a szívünk, a gombóctól nyelni is alig tudunk, a gyomrunk görcsbe rándul, megremegnek a térdeink, legszívesebben ordítanánk mégis mosolygunk, vagy azonnal kimenekülünk a helyzetből, hallgatás-sztrájkba kezdünk, a másikra csapjuk az ajtót…kire mi a jellemző reakció.

Az érzelmekről írt januári cikkemben írtam, hogy „Az érzelmeink gyakorolják a legnagyobb hatást a testi-lelki közérzetünkre és ezek képezik az emberi kapcsolatokat oly gyakran megtépázó játszmák alapját is.” Ekkor ígértem, hogy az érzelmi elfojtásokra még külön ki fogok térni, íme:)

A legfontosabb kérdés szerintem az érzelmi elfojtásoknál az, hogy miért teszünk így. Tudjuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek, rombolja a kapcsolatainkat, gyengíti az önbizalmunkat. Mégis sokan, sokszor döntenek így…és néha, talán mi is.:)

Miért is fojtjuk el az érzelmeinket?

1. Egyszerűen így tanultuk az előző generációktól.
2. Könnyebb lehet, elrejteni az elsöprő érzelmeket, mint szembenézni velük.
3. Úgy érezhetjük, hogy az érzelmeinktől sebezhetőbbek és/vagy gyengébbek vagyunk. Ezért jobbnak látjuk nem megmutatni őket. Tehát voltaképpen önvédelemből elzárjuk magunk és mások elől a érzelmeinket, mert azt gondoljuk, hogy azok elbizonytalanítanak, kiszolgáltatottá, tehetetlenné tesznek bennünket.
4. Az érzelmeink kifejezésére negatív reakciókat kaptunk és például félelem alakult ki bennünk mások negatív viszonyulásaitól, ránk adott reakcióitól. Ez az ún. konfrontációs félelem, kutatások szerint az egyik legerőteljesebb mintánk!
5. Azt tanultuk, hogy ez az egyetlen mód az érzelmeink kezelésének. Mivel nem kaptunk más mintát, vagy minden más minta veszélyesnek tűnik, azt választottuk (tudat alatt), hogy az eredeti, biztonságosnak vélt mintánknál maradunk.
6. Szüleink nem tudták, és/vagy mi magunk nem tudjuk, hatékonyan kifejezni az érzelmeinket, a bennünk zajló folyamatokat. Mivel nem ismerünk megfelelő kommunikációs módokat erre, nem is kommunikáljuk érzelmeinket.

A Konfrontációs félelemről

Az egyik legerőteljesebb félelem a konfrontációtól való félelem. Ennek gyökere abban rejlik, hogy kisgyerekkorunkban megtanultuk, hogy akkor szeretnek és fogadnak el minket a szüleink, ha mindent az ő elvárásaiknak megfelelően teszünk. Ezzel együtt az is megtapasztaltuk, hogy amikor kiálltunk önmagunkért és érvényesítettük az érdekeinket, akkor általában valamilyen rossz hatás ért bennünket. Ez aztán rögzült bennünk és minden későbbi élethelyzetben, amikor önmagunkért kellene síkraszállni, akkor előkerül a jól ismert belső érzés, mi lesz a büntetésem… nyilvánvalóan valami rossz fog történni tartja a tudatalatti gúzsban a cselekedeteinket, így hát csöndben maradunk és megtesszük azt amit ugyan nem akarunk, de hát fő a harmónia. Minél többször tettünk így az életünkben annál inkább belénk ivódott ez a fajta viselkedésmód, mint lehetséges reakció és annál nehezebbnek találhatjuk önmagunk felvállalását és a többnyire ezzel járó konfrontációt.

Mit tehetsz az érzelmek, erős reakciók elnyomása, elfojtása helyett?

1. Használd az általuk biztosított (a belőlük fakadó energiát, erőt) céljaid elérésére. Azaz a legjobb stratégia az, ha megtanulod hogyan tudod a benned tomboló érzelmeket erőforrásaiddá alakítani és így megsokszorozni a céljaid megvalósulásának esélyét. A düh és a mögötte álló harag például remekül transzformálható takarításba vagy kreatív alkotó munkába:)
2. Felvállalod magad és kifejezed az érzelmeidet önmagad és a környezeted számára.

Mi történhet, ha felvállalod az érdekeidet?

A másik fél mérges lesz, talán dühös. Lehet, hogy tajtékzani fog… lehet, hogy nem lesznek ilyen erős reakciói, lehet hogy elsőre elfogadja, lehet, hogy vitázni fogtok. A konfrontációt fel kell vállalni. Nem ez a kérdés. Inkább az, hogy ezt hogyan tegyed úgy, hogy a saját érdekeidet mindvégig szem előtt tartsd, de ne gázolj át a másik ember érdekein, érzésein. A cél az legyen, hogy mindkettőtök számára előnyös megállapodás jöjjön létre, melynek alapja a kölcsönös megértés és a másik fél érdekeinek ismerete, érzéseinek tiszteletben tartása.

Itt vagyok a magam valóságában, maszkok nélkül

Az önmagunkért való kiállás azért is fontos szerintem, mert e nélkül állandó hazugságban élünk önmagunkkal és környezetünkkel is. Az önámítások, a maszkok és a különféle mesterien elsajátított hárításaink, füllentéseink, elhallgatásaink megbosszulják magukat. Maszkok nélkül, önmagadat adni nem könnyű dolog. Neked sem, de a környezetednek sem. Legalábbis egy darabig. Utána változás áll be. Te már nem tudsz, jobban mondva nem akarsz máshogy élni és viselkedni, csakis önmagadhoz hűen, önmagad valóságában létezve. A környezet pedig forrong, üdvözöl, átalakul, olyanná, amiben „fényévekkel” jobban fogod magad érezni. Az önbecsülésed garantáltan szárnyakat kap!

Kívánom, hogy merd megélni és kifejezni az érzelmeidet, még akkor is, ha az először nem várt reakciókat szül. Ahhoz, hogy valódi életet élhess alapvető, hogy önmagunk is valódiak legyünk, önmagunkat merjük és tudjuk adni!

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, női önmegvalósítás specialista

www.noionmegvalositas.hu

***

A cikket a HősNők.hu női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

A rút kiskacsából lett gyönyörű hattyú

Gyermekkorom egyik kedvenc meséje, “A Rút Kiskacsa”, az elmúlt hónapokban folyamatosan velem van. A költözésünkkor előkerült egy gyönyörű kiadása az Andersen mesének, Füzesi Zsuzsa rajzaival. Még édesanyámtól kaptam, és emlékszem imádtam nézegetni a gyönyörű rajzokat. Alig vártam, hogy a mese végén eljöjjön a kislány és bejelentse: “Oh, milyen szép hattyú!” és örültem, hogy a kiskacsa ugyanolyan csodaszép hattyúvá változott, mint akiben a mese egy pontján a tóparton álmodozva gyönyörködött.

Pozsgai Nikoletta cikke

Akkor azt hittem, hogy csak én gondolom azt, hogy más vagyok mint a többiek…aztán kiderült, mindenki azt gondolja más, mint a többiek. …és valóban mások is vagyunk. Különlegesek, egyediek és megismételhetetlenek!

A mesében a kiskacsát a “mássága”, csúnyasága miatt nem szeretik, kiközösítik, el kell bujdokoljon, és meg kell , járja a maga útját, hogy önmaga lehessen és önmagáért szeressék.

Egy hónapja már, hogy a kisfiam ajándékba kapta Halász Judit egyik Cd-jét, melyet minden nap hallgatunk… a kocsiban az első kérése…”Rút Kiskacsa”… Az elején szomorkodó arcot vág, majd amikor a mese elérkezik ahhoz a bizonyos ponthoz, amit én is mindig vártam, felnevet és ragyogó arccal bejelenti, “kiskacsa boldog”, “hattyú lett belőle”. Akkor elmesélem, hogy valójában ő mindig is hattyú volt, csak ezt sem ő sem a többiek nem tudták. Akkor lett boldog, amikor rájött, hogy ő már az, aki mindig is szeretett volna lenni.

Ez egyfajta belső tudás, a “csodaszép hattyú” érzéshez, nem kell külső megerősítés. Ha önazonos tudok lenni, akkor jól érzem magam, ha nem, azt azonnal jelzi a szívem az érzelmek nyelvén keresztül.

Szeretem ezt a mesét, mert nagyon valóságos emberi reakciókat mond el, erőteljesen megérinti a lelkünket és valahogy talán mindannyian azonosulunk a kiskacsával, aki arra vágyik, hogy gyönyörű, szép madár legyen belőle és szabadon szárnyalhasson az égen. Számomra ez egy valódi transzformációs mese, amikor a mesehős rút kiskacsa átalakul, jobban mondva kiteljesedik abban, ami.

Az önmegvalósítás kapcsán is azt gondolom, nem az a dolgunk, hogy valami rajtunk kívül álló ideát megvalósítsunk, hanem az, hogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk és merjünk azok lenni életünk minden pillanatában.

A rút kiskacsa egy olyan madár története, akit már “tojáskorában” is “másnak” láttak, aki a “mostohamama” jóindulatából születhetett csak meg, de az életösztönének és a kitartásának köszönhetően, egy hosszú kegyetlen és rideg tapasztalássorozat után mégis megtalálja azt a helyet, ahol önmaga mer lenni. Már “felnőtt” madár, önfeledten úszkál a tóban, azzá vált, amivé mindig is szeretett volna. Bejárta az útját és -“kiteljesedett”. Voltaképpen már mindegy is, hogy a külvilág minek látja, minek gondolja.

A nagymamám annak idején azt mondta, hogy ez nem is jó mese, mert nem kell tennie semmit a kiskacsának azért, hogy aztán csodálják és szeressék.

Mai ésszel vitatkoznék a nagyival. A kiskacsa megedződik mire “hattyú lesz belőle”, miképpen az emberek többsége is hosszabb-rövidebb utat jár be a személyiségfejlődésben. Miként a gyémántot is briliánssá kell csiszolni, hogy megcsillanjon a fényben, úgy nekünk is megvannak a magunk csiszoló-köveink. Ez nem baj, sőt jó is.

Egy dolog fontos, hogy bármilyen visszajelzést is kapunk, belül tudjuk, hogy rendben vagyunk, hogy erősek vagyunk és különlegesek, megismételhetetlenek. Bennünk rejlik már mindaz, amit ki kell teljesítsünk az életünk során!

Én ezt a mintát láttam gyermekkoromban és úgy gondoltam mindenért meg kell küzdenem, csak úgy önmagamért nem szerethet, becsülhet senki. A szeretet ki kell érdemelnem. Ma már más az igazságom és egy új mintát adok át a kisfiamnak: önmagáért szeretem őt, ami bármit tesz vagy nem tesz, akkor is úgy van. A legfontosabb anyai feladatomnak tartom, hogy az önbizalmát és a pozitív énképét erősítsem.

Tudom, hogy ez nem minden és még előtte áll a személyiségformáló tapasztalatok sora. De azt is tudom, hogy az alapokat én rakom le. Szeretném, ha tudná magáról, hogy “már most hattyú” és egyszer képes lesz szabadon, büszkén szárnyalni az égen. Én már most látom benne a “gyönyörű hattyút”.:)

***

A cikket HősNők.hu szakértőként írtam.

Read Full Post »

Interjú: Kreatív Kineziológia címmel

Heinisch Mónika, az Andalodó módszerének szülőanyja készítette velem a következő interjút, melyből megismerhetitek a kineziológia lényegét, megosztom a jelenlegi legnagyobb örömélményemet, egy új könyv megszületését és egy kicsit jobban megismerhettek általa.

Íme az interjú:

“A természetgyógyászatban sokaknak a “stressz” szó hallatán azonnal a kineziológia ugrik be, mivel ezt a módszer kifejezetten a stressz oldására, különféle blokkok megszüntetésére fejlesztették ki. Ugyanakkor ahány kineziológus van, annyi fajtája létezik ennek a technikának, hiszen a terápia hatékonysága függ a kineziológus személyiségétől, hitelességétől, valamint az általa alkalmazott egyéni módszerektől is. Pozsgai Nikolettával több mint tíz éve közösen tanítottunk egyetemistaként, és érdekes (vagy sorsszerű) módon később is hasonló, párhuzamos utakon folytatódott az életünk: a természetgyógyászat és az önismereti terápiák felé. Ő elhivatott kineziológus lett, és elsősorban azért szeretném bemutatni az Andalodón, mert hozzám hasonlóan mindig arra törekszik a munkájában, hogy a hagyományos alapokra valami új rendszert építsen a saját tapasztalatai alapján. Ilyen új rendszer például az általa kifejlesztett Személyiség Integrációs Tréning, ami a családállítás, a pszichodráma és a kineziológia különleges keveréke, és amin nekem is volt alkalmam részt venni. Sokat segített lelki harmóniám megerősítésében, régi blokkok oldásában. Nikol azonban mesélt még újabb, egyedi módszereiről is, amikkel engem is sikerült meglepnie.

Heinish Mónika: Hogyan segít a kineziológia a stresszoldásban? Miben nyújt mást vagy többet, mint egyéb stresszoldó módszerek?

Pozsgai Nikoletta: A kineziológia egy szelíd, mégis mély és komplex módszer, amely a stressz kialakulása mögött álló kiváltó okot keresi meg és oldja fel. Ha az eredeti blokk kioldódik, egyszerűen nem is reagálunk a stresszt hajdanán kiváltó ingerre. Így, bár egy stresszes életet élő ember számára – kiegészítésként – előnyös az életmódváltás és az önképzés, valamint az öngyógyító alternatívák elsajátítása, a kineziológiai kezelés ezek hiányában is képes eredményt felmutatni. Ez pedig azért is előnyös, mert aki éppen szenved és nehezebb időszakot él meg, annak az önbecsülése is alacsonyabb lesz, az életereje is csökken, általában rosszabb a közérzete, így pedig nehezebb az életén változtatnia, elhinnie, hogy valóban képes megoldást találni, ellazulni, lélekerejét és életkedvét visszanyerni. A kineziológiai oldás során megérthetjük mi történt velünk, felszabadultság, könnyebbség érzésünk lesz, az energiapályákon kiegyensúlyozódik az energiaáramlás, újra helyreáll a belső rend. Képessé válunk meglátni egy adott helyzet alternatív megoldásait, és közöttük szabadon, korlátoktól mentesen választani. A kineziológia egyik legnagyobb előnye, hogy sem a szemlélet-rendszer, sem az alkalmazott módszerek tekintetében nem zárt rendszer. Állandóan fejlődik, újabb és újabb korrekciós technikák kerülnek be a praxisba. Talán kevesen tudják, hogy a kineziológiai módszerek merítenek a pszichológia, a szociológia, a természetgyógyászat tudásbázisából, de erőteljesen alapoznak a tudományos orvoslás eredményeire is. Így a kezelés során az izomteszt segítségével egy nagyon tág készletből válogathatunk és szabhatjuk maximálisan az egyénre a teljes terápiás folyamatot.

HM:  A stressz tehát nem ugyanazt jelenti a kineziológiában, mint másutt?

PN: A kineziológia fogalomrendszere szerint stresszről beszélünk minden olyan esetben, amikor testileg-lelkileg olyan inger ér bennünket, amely kibillent minket a harmóniánkból. Így stressznek számít egy negatív érzelmi megélés, egy vélt lelki sérülés, vagy egy tévesen összekapcsolódott ingerláncolat is. Ezért úgymond szükségünk lehet a jelenbeli stresszelt állapot gyors csökkentésére, hogy a mélyebben fekvő alap stresszhez eljuthassunk. Ilyen értelemben minden eset mély stresszes állapotot jelenthet. A hagyományos értelemben vett stresszes állapot megszüntetése tehát minden kezelés alapcélja. Vannak olyan esetek, amikor a jelenbeli stressz olyan mértékű, hogy maximálisan arra kell koncentrálni, és először úgymond tüneti stresszoldást végezni.

HM: Mondanál egy-két gyakran előforduló korrekciót?

PN: Talán a leggyakrabban alkalmazott módszer a „homlok-tarkó tartás”, amely önmagában oldja a két agyfélteke, az idegpályák és az energiapályák közötti feszültséget, és kiegyenlítő hatást fejt ki mindezekre. Miközben egyik kezünket a homlokon, másik kezünket a tarkón tartjuk, mélyeket lélegzünk. Már maga a tartás és a légzés is nyugtató, összerendező hatású, segít megkeresni egy a problémánkhoz kapcsolódó emléket. Míg stresszhelyzetben csak reagálni tudunk a korábbi mintáink szerint, addig a kéztartás hatására az energia a hátsó agyból az előagyba áramlik. Így képessé válunk a korábbi gondolkodásmintáinkon túl más alternatívákat is meglátni. Oldódik a negatív érzelem és az emlék puszta ténysorozattá tehető, egy történéssé, amely a miénk és a tapasztalataink része marad, de nem hat már negatívan ránk a későbbiekben. Alkalmazunk még testgyakorlatokat, légzéseket, akupresszúrás pontok masszírozását, de vizuális, imaginációkon alapuló oldást, pozitív programozást is, vagy az egyes energiapályák blokkjainak oldását is. A kineziológiai ágak többsége nagy hangsúlyt fektet a két agyfélteke integrációjára, amely harmonizáló hatásán túl növeli az elmei kapacitásainkat is. Erre szintén nagyon sok speciális gyakorlat van, különösen a Brain Gym (edu-kineziológia) módszerében, ami a diszfunkciók oldását és a tanulási képességek növelését célozza.

HM: Te milyen egyéb technikákat használsz még a terápiák során?

PN: A kineziológiai kezeléseknek megvan a saját protokollja és a benne választható széles palettájú korrekciós készlete. A kezelési forma egységét nem bontom meg más módszerekkel.  Ellenben, az izomteszt segítségével ki tudom tesztelni, hogy milyen más kezelésre, technikára lehet még szükség, és ilyenkor – külön kezelés során – más megközelítéssel szoktam kezelést végezni. Ilyen módszerek például a thai masszázs, a reiki, test-és fülgyertya vagy a kristályokkal végzett gyógyítás bevonása. A kineziológiai tanulmányaim előtt elvégeztem az életmód tanácsadó és -terápia természetgyógyászati képzést, ami nagy segítségemre van a gyógyítások során. Az egyéni kezelések és konzultációk mellett fontos a csoportos tréningmódszerek alkalmazása is. Hatékonysága és gyorsasága miatt a Személyiség Integrációs Terápia és Tréning módszer a kedvencem. Ez egy saját kidolgozású és komplett módszer együttes, amely egyesíti magában a kineziológia, a pszichodráma és a családállítás módszereit.

HM: Amikor Neked van szükséged stresszoldásra, kihez vagy mihez fordulsz? Van olyan „életmód-programod”, ami bevált ilyen esetekben?

PN: Alapvetően abban hiszek, hogy az első tüneteket kell észrevennem és már akkor visszaállítani a belső harmóniát. Használok elsődlegesen testi stressz csökkentő módszereket, mint a vízivás, gyógyteák, a hosszú aromaolajos fürdőzés. A zenehallgatás tudatos légzésgyakorlatokkal varázslatos módon és nagyon gyorsan tud segíteni önmagam rendezésében. Szerencsére számos meditációs fajtát ismerek, és kialakítottam magamnak egy napi rituálét is, amit mindig elvégzek. Jóga alapú és kineziológia gyakorlatokat kombinálok tudatos légzésmeditációval. Ha nem tudom magamtól visszafordítani az állapotot, akkor külső segítséghez fordulok.

A legalapvetőbb számomra a masszázs, amely az izmokban megjelenő feszültség oldásával, a meridiánokban keringő energiaáramlás helyreállításával fantasztikusan hat rám. Azt vallom, hogy a káros stressz kezelésében elsősorban preventív módszereket kell alkalmaznunk, ebbe beletartozik az életmód, az életvezetés, a személyiségünk alakítása, a harmónia fenntartó és a stressz csökkentő módszerek önálló alkalmazása. Ha ezek nem használnak, akkor első körben én is kineziológushoz fordulok.

HM: Én az Andalodót négyszintesre építettem meg, de elképzelhető, hogy valakinek más a személyes sorrendje. Például: van, akinek nincs gondja a stressz megértésével vagy a lazítással, ezért rögtön tudja magát programozni. Neked milyen sorrend vált be? Vagy nincs is szükséged mind a négy szintre?

PN: A 4 szintfelépítésed szakmailag megalapozott, ellenben mindenkinek más lehet a működő sorrend. Nálam például az önprogramozás (4.) az első, és utána tudok lazítani (2.). Valahogy először fejben kell rendet teremtenem, önmegerősítő belső párbeszédet alkalmazok és energiaszint emelő technikákat a napi kis rituálém mellett.  De volt már úgy, hogy annyira be voltak feszülve az izmaim, hogy az első megoldás egy jó thai masszázs volt, majd egy-egy relaxációs, aromaterápiás masszázs. Az én számomra ez a 4 szint nem egymásra épülő, hanem egyenrangú egymással, azon a szinten dolgozok, ahonnan az adott helyzetben meg tudom közelíteni önmagamat vagy a kliensemet.

HM: Bár több honlapod is van, köztük egy a kineziológiával foglalkozik, a legnagyobb és legfontosabb nyilvánvalóan a „Női Önmegvalósítás”. Kineziológusi munkád során jöttél rá, hogy erre a speciális területre kell koncentrálnod?

PN: Úgy mondanám inkább, hogy a terápiás és tréneri munkám során egyaránt kaptam a mélyebbnél mélyebb eseteket, ahol elsősorban a női lét alapkérdései, szerepkonfliktusai és blokkjai kerültek előtérben. Mivel a kliensek/tanítványok között mindig magasabb számban voltak a nők, érthetően a női élet kihívásaival és a tipikus női blokkokkal nagyobb dózisban találkoztam. Ehhez hozzá jöttek a saját magam belső lélek-hívásai és a nőként való teljesség megélése iránti személyes érdeklődésem, törekvésem. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy a nőiségben való kiteljesedéshez hozzá tartozik a külső és belső férfias energiák megismerése, kiegyenlítése és megélése is. A nőiségnek számos oldala csak férfivel vagy férfi által (pl. párkapcsolat, gyermekáldás) élhető meg, és ezért a férfival való kapcsolat minden szintje ugyanúgy a női önmegvalósításhoz tartozó kérdéskör. Tehát, bár látszólag a női területekre koncentrálok, azokhoz hozzá tartozik mindkét nem és az egymással kapcsolatos megéléseik, kihívásaik és örömeik kutatása, gyógyítása is.

HM: Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

PN: Rövid távú tervek… inkább már megvalósulások, amelyek most kezdenek a felszínre bukkanni. A napokban fejeztem be „Váltsd Valóra az Életed!” című kétrészes könyv első részét, amely a célmegvalósítás bal agyféltekés módszereit, annak lépésről-lépésre követhető módszereit mutatja be. A könyvhöz munkafüzet, motivációs segédanyagok is tartoznak. A második könyv kifejezetten a jobb agyféltekés célmegvalósítással foglalkozik, és az utolsó munkálatokat végzem rajta.

HM: Nem is tudtam, hogy a célmegvalósításnak két útja van.

PN: Voltaképpen három. Az első a manapság legelterjedtebb racionális, bal agyféltekés, alapvetően férfiak által létrehozott, leírt és használt módszer, ami nem működik önmagában a nők esetében. Erre akkor jöttem rá, amikor a női célmegvalósítással külön kezdtem el foglalkozni. A női agy máshogy működik, alapvetően jobb agyféltekei dominanciájú. Ugyanakkor a nők képesek a két agyfélteke között könnyebben váltani, holisztikusan tekinteni a világra, vagy egyszerre több dologgal foglalkozni. Ennek a kutatásnak az eredménye lesz a „Váltsd Valóra az Életedet!” második könyvem, amely a női célmegvalósítás útját mutatja be. Van egy harmadik módszer is, ez a kettő módszer integrációja, és ezt fogom tanítani is. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a jobb és a bal agyféltekés célmegvalósításból is meríteni kell, de az egyéni jellemzők szerinti mértékben. Ez az igazi tudatos teremtés módszere, amely az agyféltekék integrációjára és az elmei kapacitások növelésére épül.

Egy hosszabb termékeny időszakot zárok most le, amelyben több oktatási anyagot fejlesztettem és teszteltem élő és online oktatási programokban. A leszűrt eredmények, tapasztalatok álltak most össze könyvekké, melyekből ez lesz az első kettő.

A hosszabb távú terveket tekintve, szeretném folytatni a megkezdett munkámat és a „Női Önmegvalósítás Kincsestár” internetes oldalát igazi tudásbázissá fejleszteni, egy helyen összegyűjteni a női teljesség megéléséhez kapcsolódó tudnivalókat, a női élet kihívásaira adható megoldási stratégiákat, mindezt szakértő kollégák bevonásával, illetve egy a női lét csodáját és teremtő erejét „visszaállító” szemléleti háttérrel, üzenettel.

HM: Milyen egyéb kezelésekre, tanfolyamokra lehet Nálad jelentkezni?

PN: A legnagyobb volumenű képzés a Női Újjászületés Tanfolyam, amely a nőként való kiteljesedésre inspirál, és a fellépő gátak, blokkok oldására koncentrál erőteljesen. Havonta egyszer mindig van egy Személyiség Integrációs Tréning is. A legközelebbi és talán az eddigi legkülönlegesebb tréningem most február 27-28-án lesz, „Női Erőforrásaid Felébresztése” címmel. A tréning legfontosabb célja, hogy a női önbecsülést állítsa helyre, és ennek blokkjait oldja. Az alkalmazott módszerek között nagyban építek a Személyiség Integrációs Terápia és Tréning módszerre, és benne a kineziológiára. A nő léthez kötődő elsődleges elem, a víz is aktívan segít majd nekünk. Lesznek kifejezetten medencében és jacuzziban végzett meditációk, lebegés-gyakorlatok is. Megtanítom a 10 legfontosabb női erőforrás technikáját is, hogy a résztvevők minden körülmények között képesek legyenek saját erőforrásaikból meríteni, és életerejüket megőrizni. Szó lesz a női életút beavatási kapujairól, valamint a női teremtő erőről is. Utóbbinak természetesen van egy misztikusabb tudásanyaga és van egy célmegvalósítás tanítása is, amiről a könyveim is szólnak.

***

Bővebb információ az interjúban elhangzottakról:

Személyiség Integrációs Tréning>>>

Női Újjászületés Tanfolyam>>>

Női Erőforrásaid Felébresztése tréning>>>

A kineziológiáról: http://kineziologia.wordpress.com

Móni oldala: http://andalodo.hu

Read Full Post »

Miért kell foglalkoznod az érzelmeiddel? (nőként különösen!)

Nincs még egy olyan emberi tényező, ami ennyire hatékonyan befolyásolja az életed alakulását. Az érzelmeidet megismerve, felismerve egy nagyon jó „közérzet hőmérőt” kapsz önmagadhoz. Így, ha odafigyelsz az érzelmeidre, mindig idejében fel tudod ismerni, hogy milyen irányban haladsz. Az érzelmeid remek ösztönzőerők is lehetnek, különösen, ha a vágyaid megvalósításáról van szó.

Játszmák és érzelmek

Az érzelmeink gyakorolják a legnagyobb hatást a testi-lelki közérzetünkre és ezek képezik az emberi kapcsolatokat oly gyakran megtépázó játszmák alapját is.

Mik is az érzelmek valójában?

1. Definíciószerűen:

Érzelem – Erős érzés, fokozott ébrenléti állapot, tudatminőség, intenzív hajtóerő, nyugtalan állapot, mely meghatározott dolog felé irányul és mind viselkedésbeli, mind élettani változásokban megnyilvánul.
A pszichológiában és a köznyelvben az érzelem a személy létérzetének, mentális (lelki) állapotának (tudatának) egy aspektusa, vonatkozása, amely rendszerint az illető belső (fizikai) és külső (szociális) érzékelésének érzetéhez kötődik, azon alapszik.

Egy kicsit tovább boncolgatva a témát…

2. Az érzelmek egyrészről egyfajta indikátorok, állapotjelzők. Hiszen, ha figyelmet szentelünk nekik, akkor megmutatják, hogy milyen állapotban vagyunk testileg-lelkileg. Egy adott érzelem-megélést mélyebben megvizsgálva felfedhetjük a bennünk zajló folyamatokat, és megérthetjük a környezetünkre adott reakcióinkat és azok mozgatórugóit is.

3. Az érzelmek motivátorként és demotivátorként is szolgálnak a számunkra. A tetteink legtöbbjét abból a célból visszük végbe, hogy bizonyos lelki szükségletünket kielégítsük, enyhítsük. Eképpen egy negatív érzelem annak újbóli megélésének elkerülését motiválja, a pozitív érzelem pedig annak megtapasztalására vagy ismételt megélésére sarkall bennünket. Bármelyik előjelű érzelemmel is van dolgunk olyan vulkanikus erővel mozgatja a pszichénket, hogy egyszerűen engedelmeskedünk neki.

Nagyon nehéz a szó szoros értelmében kontroll alatt tartanunk az érzelmünket és annak ellenére cselekedni például. Amikor érzelemkontrollról beszélek, akkor én az érzelmeink nyomon követésére gondolok elsősorban és arra a képességre, mely szerint meg tudod határozni, hogy adott pillanatban milyen érzelmi megélést szeretnél. Fontosnak tartom, hogy rugalmasan képes legyél váltani az érzelmek között, mert az kulcsa annak, hogy például egy-egy negatív érzelem ne legyen képes magával rántani, hosszabb időre magában tartani (pl. depressziót, apátiát előidézni).

4. Egy adott életciklus legmeghatározóbb alapérzelme életminőség mérő is. Az, hogy hogyan érzed magad akkortájt megmutatja, hogy akkor milyen hőfokon és milyen „boldogságfokon” éled az életedet. Eképpen nagyon fontos arra is figyelned, hogy például mostanság mi a legmeghatározóbb érzelmi állapotod. Tudnod kell azt, hogy ez bármilyen negatív is, megváltoztatható.

Az érzelmeink belőlünk indulnak ki és mi határozzuk meg, hogy milyen mélyen engedjük bele magunkat, milyen mértékben hagyjuk elhatalmasodni és mennyi ideig maradunk bennük!

Ez mind szép és jó. De ahhoz, hogy kontrollálhassuk az érzelmeinket először fel kell ismerjük őket és a kiváltó okaikat.

A Női Önmegvalósítás kurzusokon külön foglalkozunk évről-évre azzal, hogy mi is az érzelem, hogyan ismerhetjük fel, hogy éppen mit élünk át, hogyan lehetünk képesek érzelmeinket tudatos irányításunk alá vonni. A résztvevő nők esetében szinte mindig kiderült, hogy erőteljes érzelmi elfojtásaik vannak és nemhogy nem tudják kontrollálni a saját érzelmeiket, a megélésüket is gátolják, kifejezni pedig csak bizonyos ún. társadalmilag megengedett érzelmeket mernek. Ebből számos belső és párkapcsolati konfliktus adódik és jönnek az egymásra mutogatások. A tipikusan női blokkok tekintetében is előkelő helyet foglal el az elfojtott érzelmek okozta pszichoszomatikus tünetek sora.

Úgy tűnik, hogy mi nők közelebb állunk az érzelmeinkhez, könnyebben fejezzük ki őket spontán és leginkább nem verbális eszközökkel (pl. nevetés, sírás, érintés). Jobban beleengedjük magunkat, de kevésbé vagyunk képesek kontrollálni őket.

Szép tanítás az erőszakmentes kommunikáció és jómagam híve is vagyok, de el kell tudni jutni odáig, hogy valaki először egyáltalán felismerje mit él át, majd képes legyen kifejezni azt a környezete felé. Ez tudatosság, önbizalom és nagy részben neveltetés kérdése.

Sajnos a legtöbb családi minta gondoskodik arról, hogy az érzelmeinket elfojtsuk, elhárítsuk, eltagadjuk még önmagunk előtt is. (Az érzelmi elfojtásról még írok, mert olyannyira fontos téma, különösen nekünk nőknek:)

Miért lehet neked jó, ha megismered és kifejezed az érzelmeidet?

1. A belső szorongás csökken, hiszen megtanulod egyre pontosabban meghatározni mit élsz át, mit is érzel valójában.
2. A kapcsolataid egyre harmonikusabbak lesznek, hiszen ha tudod mit érzel és azt meg is tudod fogalmazni, akkor esélyed nyílik arra, hogy valóban megértsenek és elfogadjanak téged.
3. Az érzelmeid beazonosítása és megfogalmazása nélkül nehezebben értik meg mások mi van veled, így a kapcsolataid sem tudnak igazán elmélyülni és gyakrabban válhatnak játszmák színterévé.
4. Az elfojtott érzelmek belső forrongást eredményeznek és egyre inkább úgy érezheted magad mint egy erejétől duzzadó ketrecbe zárt oroszlán. Ez felduzzasztja a stresszt és negatív testi-lelki tüneteket eredményez, tartós fennállása esetén betegségek melegágya is lehet.

…és ha ez még nem lenne elég indok van egy ráadás is:

5. A céljaid megvalósulásához érzelmi energia kell. Ha tisztában vagy azzal, hogy amit meg akarsz élni az életedben az milyen érzelmekkel jár együtt, akkor képes vagy az álmodat és a hozzá kapcsolódó pozitív érzelmeket összekapcsolni. A pozitív érzelmek és a vizualizált álmok együtt a leütőképesebb párost alkotják a céljaid megvalósításában. Ráadásul akárhányszor felidézed a vágyott állapotot, feltöltöd és megerősíted önmagadat. Ha viszont nem vagy tisztában azzal, hogy pontosan milyen érzelmeket akarsz és nem akarsz megélni, akkor egyrészről nem tudod magad továbblépésre ösztökélni a nehéz pillanatokban, másrészről nem fogod tudni, hogy megérkeztél a célodhoz.

Maximálisan arra buzdítok mindenkit, hogy merje megélni és kifejezni az érzelmeit, még akkor is, ha az először nem várt reakciókat szül. Ahhoz, hogy valódi életet élhessünk alapvető, hogy önmagunk is valódiak legyünk, önmagunkat merjük és tudjuk adni.

***

A cikket a HősNők női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

Istennő Született…

Azon gondolkodtam, hogy ilyen téli októberben olyan jól esik egy-egy bátorító, ösztönző és léleksimogató szó. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról írnék, ami értékes és szép bennünk, NŐKben. Igen, csupa nagybetűvel. Szeretném megosztani Veletek az újjászületésemet…nőként.

Női mivoltom számomra minden nap újabb és újabb csodával örvendeztet meg, és mára már valóban képes vagyok látni magamban az Istennőt. Nekem ez nem volt könnyű dolog, idáig eljutni, s talán Neked, aki most olvasol sem olyan magától értetődő.

Mondjuk, hogy a női test mennyire csodálatos. Mégis koránt sem biztos, hogy át is érezzük ott mélyen legbelül, hogy mennyire igaz ez. Az áttörést nekem érdekes módon az anyává válásom folyamata hozta. Amint megfogant bennem a kisfiam máshogy tekintettem magamra. A tükörbe néztem és csodát, gyönyörűséget láttam. Ilyet korábban nem éltem át, jobban mondva nem mertem megélni ehhez foghatót.

Az első transzformáció

Elkezdtem igazán foglalkozni magammal, a testemmel, az érzelmeimmel. Meg akartam érteni és át akartam érezni, hogy mi zajlik bennem. Egyszerre a világon a legfontosabb dologgá a gyermekáldás és az átalakulás vált. Amikor a “Bennünk élő Anyaistennő” (Dr. G.C. Feldman -Eve Adamson) című könyvet először olvastam, még csupán vágyálom volt a babánk, kicsit berzenkedtem is a benne leírtaktól. Túl soknak találtam mindazt, ami ott volt. Aztán egy szép hajnalon, amikor az a bizonyos teszt két csíkot mutatott nem volt boldogabb nő ….és férfi a világon. Ahogy a kicsiny élet növekedett a pocakomban úgy erősödött bennem a nőiség egy új aspektusa, az anyaistennő. Mire elérkezett a szülés ideje, én is felkészültem az újjászületésre. Csak éppen nekem magamnak kellett “megszülnöm” magam:).

Az életemben talán először voltam igazán önmagam

A szülés folyamatában értettem meg, hogy mindent tud a testem. Átéltem, hogy milyen erős és bölcs a szervezetem. Nem akartam fájdalomcsillapítót és természetes szülést választottam. Talán furcsán hangozhat, de akartam érezni a folyamatot, a fájdalmamat. Azt a fájdalmat, ami talán az egyedüli fájdalom, aminek a vége nem azért jó, mert elmúlt végre, hanem azért, mert értelme volt valakiért megélni. Minden lélegzettel meghaltam egy kicsit és elmerültem a fájdalom-hullámban. Mertem elmerülni, és ez nagy szó. Mertem megengedni magamnak, hogy érezzek, hogy önmagam legyek, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék, és amit nem.

A szoptatással, ami az elején egyáltalán nem volt leányálomba illő, még inkább megértettem, hogy van, amikor nem kell tudatos legyek. Én, aki mindig tudatosan akartam mindent megélni, kaptam még egy leckét arról, hogy merjek bízni saját magamban, a testemben és a kisfiamban. Két hétig tartott még a régi énem haláltusája. Aztán megváltozott a kép. Szemlélődés, elfogadás, megengedés, csodálattal vegyes óvó pillantások, szerető ölelések, megnyílás és áramlás. A kisfiam minden percben megerősítette bennem azt, hogy fontos vagyok neki. Először éreztem az életemben, hogy igazán fontos vagyok valakinek. Nem azért, mert nem voltam fontos előtte senkinek…azért, mert én nem éreztem magam fontosnak.

Nana, én is itt vagyok azért…szólt a bennem élő vénuszi nő…

Aztán, ahogy az anya megtalálta bennem a helyét, a vénuszi nő is felébredt csipkerózsa álmából. Először megküzdöttek egymással, mert a bennem élő, botor, vénuszi hölgyeményem attól tartott elveszítette a figyelmemet és innentől már csak a második lesz.  Az anyaistennő tudta annyira szeretni a bennem élő vénuszit, és tudta olyan bölcsen kezelni, hogy végül arra jutottak mindkettejükre szükség van, remekül kiegészítik egymást, és egyikük sem fontosabb a másiknál.

A második transzformáció

A születésnapomon elmentem egy elvonulásra, ahol a szégyen és az intimitás témáin dolgoztunk. A folyamatba annyira beleengedtem magam, hogy meg-meghaltam egy-egy gyakorlatban. De a végén újjászülettem. A másnap valóban más volt. Ami anyaként sikerült, most nőként is megtörtént: először láttam magam gyönyörűnek. Megértettem, hogy mely részeimet takartam el, még magam elől is. Újra magamba fogadtam őket. Egy ciklus lezárult az életemben és helyet adott egy újnak….és ennek végtelenül örülök.

Rájöttem, hogy mennyire fontos felfedezni és megélni a bennünk élő Istennőt. A korábban tanult női-energia gyakorlatok most belső megértést nyertek. Már nem csak csinálom őket… történnek bennem és általam. Megértem rájuk.

Tőlem szokatlan, legalábbis itt, ezen a fórumon így írni. De ma, itt és most nem tudok máshogy, másról írni. Ugyanakkor remélem, hogy ezekkel a gondolatokkal valami elkezdődik, – vagy éppen folytatódik, megerősítést nyer a belső világodban és közelebb kerülsz a benned élő Istennőhöz.

Pozsgai Nikoletta

Személyiség Integrációs Tréner, kineziológus, női önmegvalósítás specialista

***

November 11-ével indul a Női Újjászületés Tanfolyam első modulja:

Pozitív Énkép Fejlesztő Tanfolyam Nőknek November 11-től! Ha Te is vágysz az újjászületésre és nőként való kibontakozásodra olvass tovább>>>

***

A cikket a HősNők női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

Megújult a Női-Erő-Forrás e-magazinom!

Megújult a Női-Erő-Forrás e-magazinom, mind dizájnjában mind tartalmában túlszárnyalja elődjét!

Tartalmában bővebb lett, dizájnjában pedig összehasonlíthatatlanul jobb és szebb lett a Női-Erő-Forrás e-magazinom. Büszke vagyok rá, mert sok munkám volt vele, megtanultam egy-két kiadványszerkesztős újdonságot is.

Érdemes lesz akár többször is vissza-visszatérve olvasgatnod a mostanra már 10 oldalasra növekedett magazint!

Az októberi szám vezércikke az intimitásra fókuszál és tematikusan a szeptemberi számban írt szégyen témájához kapcsolódik. De szó van még az énképfejlesztésről és a személyiség integrációról, a 10 milliószoros napokról és csokorba gyűjtöttem benne 18 hasznos, korábban írt cikkemet is.

Már igazi magazinról van szó és végre betölti a célját és valóban igazi ösztönző erő-forrás lesz a női léleknek!

Novemberben még több újdonság várható!

Ha szeretnéd közelebbről is megnézni és minden hónapban egy jó adag női önfejlesztést segítő olvasnivalóval gazdagodni, akkor érdemes egy próbát tenned.

Az új olvasóimnak elküldöm az önértékelés-fejlesztésével foglalkozó korábbi Női-Erő-Forrás számokat és a témához kapcsolódó kutatásaim eredményét, oktató videóimat is!

Ezen a linken tudod kérni az ingyenes havi számot>>>

Read Full Post »

Névelemzés az RTL klubban:)

Horváth Évával és Erdélyi Mónikával beszélgetek

Ma, azaz október 2-án ismét az Rtl Klub Csak Csajok meghívottja voltam, most mint numerológus szakértő kérték a segítségemet Erdélyi Mónika kislányának, a tündéri Olívia Johanna névelemzéséhez.

A nevek és a számok egyszerű, közérthető kapcsolatáról

A felvétel még három napig elérhető, utána az Rtl oldalán történő regisztráció után még egy hétig megnézhető.

A megtekintéséhez kattints az egyik képre és az elvisz az adott oldalra.>>>

A Csak Csajok műsorának első 20 perces blokkjában, 9:06-9:10 percig tart a felvételrész:)

Read Full Post »

Önérvényesítés? Ha nő vagy, rögtön tripla dózisban ajánlom!

A minap nőkből álló csoportnak tartottam tréninget, önmenedzsment technikákat tanítottam és az önérvényesítő (ún. asszertív) kommunikációt gyakoroltuk.

A csoportban főleg középvezetői beosztásban dolgozó középkorú nők, több vállalkozónő, néhány huszonéves és egy anyuka vallott arról, hogy minden nap küzdenek önmagukkal, de nem saját magukért, nem merik felvállalni véleményüket, érdekeiket, komolyabb tárgyalási helyzetben kudarcot vallanak, nem kapnak/nem is kérnek!/ fizetésemelést vagy egyszerűen a férfi kollégát léptetik előre helyettük.

Ismét megerősödött bennem, hogy a legfontosabb olyan témák, amit a nőknek nagyon tudatosan fejleszteniük kell az az önértékelés-önbecsülés témája, de szorosan ennek nyomában – és főleg az alacsony önértékelés következtében – ott van az önérvényesítési képességek hiánya, alulfejlettsége.

Olvassd tovább a cikket a Női Önmegvalósítás Kincsestárában>>>

Miről van még szó a folytatásban?

Mit is tanítottak nekünk nőknek kislánykorunkban?

Férfias gondolkodás a karrierben – tényleg szükséges?

Van női stratégia az önérvényesítésben?

Miért kiemelten fontos nőként a saját érdekeinkért, jogainkért kiállnunk és megvédenünk a határainkat?

Milyen jellemzőket és  készségeket kell nőként különösen fejlesztenünk az önmegvalósításhoz?

Olvassd tovább a cikket a Női Önmegvalósítás Kincsestárában>>>

>>> Ha érdekel, milyen technikákkal és módszerekkel lehet a 21.században, nőként érvényesülni gyere el október 1-jén, az Önmenedzsmenet MesterNője című előadásomra!

Bővebben ide kattintva tudsz tájékozódni és jelentkezni az Önmenedzsment MesterNője című előadásra>>>

Ha még nem jelentkeztél, ne habozz sokáig, mert csak szeptember 25-ig lehet jelentkezni!

Read Full Post »