Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘anyaság’ Category

A legmélyebb sebeket két ember okozza bennünk: az anya és az apa

Testi-érzelmi-mentális és spirituális fejlődésünk legmeghatározóbb alakjairól van szó. Az úgy nevezett szülősebek, melyeket fogantatásunktól kapunk közvetlenül a szüleinktől, közvetetten az ő generációs őseitől ránk hagyományozott, genetikailag kódolt módon. Tele vagyunk sajgó sebekkel, be nem gyógyult, állandóan kifakadó lélek-sebekkel.

Ameddig az anyánkkal és apánkkal való kapcsolatunkat nem rendezzük, ameddig a tőlük kapott vagy általuk átörökített sebeinket nem gyógyítjuk be, addig a múlt fogságában raboskodunk, a régi köröket járjuk újra és újra, a régi – már elődeinknek is fájdalmat okozó – mintáit játsszuk újra, ismét sérülve benne. A múlt egykori sebei generációról generációra felerősödnek, mintegy hólabda effektusban egyre nagyobbá nőve, végül maguk alá sodorva a későbbi leszármazottakat…akik már azt sem tudják, hogy mi sodorja őket el, mi löki el, mi nem engedi őket tovább lépni az életükben. Ők…azaz mi…már csak szenvedünk és sokszor azt sem tudjuk mitől, mert a családban az őseink elfelejtették vagy szándékosan titkolták a korábbi sebeket, szégyeneket, érintetlenül hagyták a tabukat. Mindez úgynevezett transzgenerációs fantommá nőhet és az egész család fölé magasodva beárnyékolhatja a leszármazottak jelenét, jövőjét.

A családi rabság kontra családból fakadó erő

A családban a generációs őseink anyánkon és apánkon keresztül átadták sorsmintázataikat, titkaikat és az ezekhez kapcsolódó fájdalmak emlékezetét…Átadták, hogy segítsünk meggyógyítani önmagunkban és ezáltal bennük is. Segítségül hívtak bennünket, akik akkor még meg sem születtünk, hogy az általuk megoldhatatlan, feloldhatatlan ügyeket a család több tagjával együtt dolgozva feloldhassuk végre. Része vagyunk a családunknak, méltó és fontos helyünk van benne…akármi is történt a generációs mintázatunkban. Lehet, hogy kizártak bennünket vagy egy felmenőnket…megtagadtak vagy kitagadtak, vagy éppen a mi ősünk tette ugyanezt egy másik családtaggal vagy a családhoz tágabban tartozó személlyel.

A szüleink saját maguk is hordoznak be nem gyógyult sebeket az ő szüleiktől, akik az ő szüleiktől szintén kaptak nem keveset…és így tovább. Mivel jó eséllyel a saját szüleinknek nem volt lehetőségük, alkalmuk (nem is tudtak talán arról, hogy vannak eszközök, módszerek rá:) arra, hogy meggyógyítsák saját szülői mintázataikat, begyógyítsák apa és anya sebeiket, azt tudták átadni, amijük volt. Feltételezhetően a legjobb akarattal és szándékkal igyekeztek számunkra a lehető legjobbat átadni, a legjobb körülményeket biztosítani. De önmagukon és a generációs múlt örökségén nem tudtak átlépni…az esetek döntő többségében csak szenvedtek tőlük és maximum annyit tudtak tenni, hogy megfogadták “úgy, ahogy az ő anyjuk-apjuk tette…na úgy biztosan nem fogják tenni”. De mivel a mintázat ott volt bennük mindvégig, gyógyítatlanul, feloldatlanul a sorsmintázatuk a szüleikkel hasonlatos helyzetekbe vagy azok ellentettjébe vezették őket.

Pozitív hozzáállással láthatjuk, hogy szüleink megtették, amit tudtak. Magukért és önmagukért is. Nem érdemes azon bosszankodni, hogy ők miért nem jártak családállításokra, pszichológushoz, kineziológushoz…. leginkább azért, mert ezek az eszközök nem voltak elérhetők az ő idejükben és talán fel sem merült bennük tudatos szinten – hiszen senki nem mondta el nekik:) -, hogy ami történik bennük és velük az megtörtént a felmenőkkel, az gyógyítható és elengedhető, a mintázat átírható.

De mi már tudjuk mindezt…és van lehetőségünk egy más utat járni, élni a családból fakadó erővel!

A mi generációnk – gondolok itt most elsősorban a most élő hídgenerációra, tágabb értelemben véve a mai 25-50 év közötti generációra, már tudunk mindezekről és van lehetőségünk változtatni, sorsmintázatot gyógyítani, oldani és átírni a magunk és a gyermekeink számára gyógyulást és szabad választási lehetőségeket hozva. Mi már tudjuk ezeket, mert ma már tele van az internet és a magazinok a családállítás, a kineziológia és más módszerek áldásos hatásaival. Tehát információ van róla bőven…tudunk róla, nincs más hátra mint az, hogy élnünk is kell velük. Azt gondolom, hogy jól felfogott érdekünkben önmagunkért, a családunkért előre és hátra tekintve egyaránt.

A családtörténetünk meggyógyításával felszabadíthatjuk a családban megrekedt erőt!

A családból óriási erő fakad..hat…..De ehhez meg kell nézzük mi történt, fel kell tárjuk az erő áramlásában beállt gátakat és fel is kell szabadítanunk azokat, olyan mértékben, ahogy az lehetségessé válik. Azért mondom-írom, hogy a saját családtörténetünket kell meggyógyítanunk, mert ez az, ami teljességgel a mi szabad akaratunk tárgyköre. Az, hogy egy-egy állítással-oldással a belénk átörökített mintázatot oldjuk, azzal a saját döntési jogkörünkben megtesszük a lehető legjobbat. Ezzel felajánljuk a család érintett tagjainak a gyógyulás lehetőségét, az alternatív út lehetőségét.

Mindemellett a legfontosabb meg tud történni, az, hogy el tudjuk mi magunk foglalni a családunkban a minket megillető helyet és a magunk részéről biztosítani tudjuk ez a felmenőinknek is. Látjuk őket, tudunk róluk és tisztelettel elfogadjuk őket a választásaikkal együtt, a sorsukkal együtt. Ők így látták, élték, akként cselekedtek és tanítást hoztak valamilyen módon a család egésze számára a nehéz sorsukkal, a fájdalmaikkal, a választásukkal vagy éppen a választás-képtelenségükkel. Helyük van a családunkban és helyük lesz a szívünkben ez után. Így lehetőség nyílik arra, hogy az általuk elapasztott, megakasztott energia, életerő a családban a leszármazottak felé meginduljon és elérkezhessen hozzánk, akik a lánc végén állunk!

Feláll a teljes család és fogadod az általuk érkező erőt, áldást!

Csodálatos és felemelő érzés az állításokon egy-egy családot a gyógyulása felé kísérni. Áldásos és segített feladat ilyenkor az enyém, melyet szívesen végzek újra és újra. Ott él bennem az óhatatlan elhivatottság a családtörténetek gyógyítása felé, mert minden alkalommal érzem az egész család háláját a létrejött mezőben, érzem a fellélegzést a családját képviselő lelkében. Jó ebben ott lenni, a sebekkel teli családokat a gyógyulás felé vinni, a sérüléseket hordozó állítókat-résztvevőket gyógyulni látni, őket és a családjukat az egyik legnagyobb életerőbe, a családból fakadó erőbe megérkezni látni!

Ha Te is szeretnéd mindezt megérezni, a családtörténetedet önmagadban meggyógyítani:

A következő állításokon az anyai és apai ágon hozott sebeinket gyógyítjuk majd, a női és férfi ágaink felállításával, a női és férfi erőnkbe való visszatérés segítéséért, a családból fakadó erőbe érkezésért:

Június 11, szombat: Apai ág – férfi vérvonal – apasebek témákban>>>

Június 12, vasárnap: Anyai ág – női vérvonal – anyasebek témákban>>>

A két napra érkezőknek kedvezményes részvételi díjuk (7500Ft/teljes nap: előadás, állítás résztvevő és esti szülősebek gyógyítása program) lesz és 1500Ft-ért szállást is tudunk biztosítani a számukra! jelentkezés a fenti linkeken vagy a noionmegvalositasKUKACgmail.com e-mail címen!

Read Full Post »

Dilemma: Hol szüljem meg méhem gyümölcsét?

Az otthonszülés egy ideje óriási indulati viharokat szít Magyarországon. Rendezetlen jogi háttérrel, meghurcolásokkal. Nem szeretnék senkinek a pártjára állni, ellenben vágyom azt, hogy minden nő maga dönthesse el, hogy neki és gyermekének mi a legjobb. A háborítatlan szülés számomra azt jelenti, hogy a emberi élet legcsodálatosabb eseménye valóban háborítatlan, az anya és gyermeke számára a legkellemesebb és legbiztonságosabb környezetben történhessen.

Azt, hogy mit jelent a legbiztonságosabb környezet, azt a szülő nőnek kell tudnia és eldöntenie. Fontosnak tartom, hogy a jogi háttér és a szakmai elfogottság hazánkban is lehető tegye a biztonságos szülést otthon vagy az ún. születés házakban. Amennyiben a biztonságos háttér alatt kórházi szakellátást ért valaki, akkor számára az a fontos szükséglet, melynek ott kell állnia a szülő nő mögött és amennyiben valóban szükséges az anya és a gyermek legjobb érdekeit szolgálni. Az érdekei alatt nem csak emberi jogokat értek és egészségügyi szempontokat, hanem lelkieket és spirituálisakat is.

A háborítatlan szülés lényege, hogy a szülő nőt és gyermekét szolgálja minden, ami él és mozog körülötte. Az anyának és gyermekének joga van mindent megkapni, ami emberileg lehetséges és amire szükségük lehet.

A magam részéről arany középút híve voltam a szülésnél, és tudatosan magánkórházat választottam. Úgy gondoltam, hogy, ha valami tényleg történik, akkor nem csak a saját, hanem különösen a gyermekem érdekében az orvosi háttérnek elérhetőnek kell lennie. Ugyanakkor mindent elkövettem azért, hogy a vajúdás és szülés teljes folyamata úgy történjen, olyan körülmények között, ami a szülés folyamatának belső, mély és meghitt pillanatait maximálisan óvja. A lágy fény, a halk beszéd, a szeretteim jelenléte és az otthonossá alakított saját szoba (saját zenék, gyertyák, magam által kevert és előkészített olajak), a férjem begyakorlott masszázsa és barátnőm megnyugtató és támogató hangja, a mozgási lehetőség (séta, ritmikus tánc az én esetemben), a szülés helyének megválasztása (saját szoba, víz, vajúdó szoba vagy éppenséggel szülőszoba) számomra fontosak voltak. Ezt egyeztettem előre a szülészorvosommal és a szülésznővel is. Az orvosom – nem véletlenül választottam:) – azon az elven volt, hogy csak akkor avatkozik be bármibe, amennyiben valamelyikünk életéről van szó és orvosilag elkerülhetetlen a beavatkozás. Mindent tehettem és úgy, ahogy akartam. A szülésnél halk szavúan mégis segítőkészen volt jelen, alig érezhető jelenlétben. Hálás vagyok neki azért, hogy tud háttérbe vonulni és a szülés szentségét szolgálni.

Nem babra megy a játék…gyermekünk testi és lelki épsége egyaránt tét!

Kineziológusként látom és kezeléseken gyakran oldom, a szülés során keletkezett mély lelki traumákat. A traumák okai között szerepel a szülés nem megfelelő (stresszes, kényszerítő, nem egyenrangú, méltatlan stb.) körülménye, az orvos vagy szülésznő gyakran életmentő, de sok esetben durva beavatkozása a természetes folyamatba. Mindezek mellett is azt gondolom, hogy megvan a helye az orvosnak a szülés során, de a háttérben, elérhető távolságban készenlétben. Az első félelem, szorongás, elkülönültség és elválasztottság mintáink a legérzékenyebb időszakban a fogantatástól a születési utáni első hat hónapba érnek bennünket. Ezek közül kiemelt a szülés folyamata és az utána következő 3, illetve 48 óra.

A kórházak fel vannak készülve a csecsemő és az anya fizikai testének megmentésére. De legtöbbször nincsenek felkészülve a lelki segítő szerepre és a futószalagon érkező csecsemők mellett már kevésbé érzékenyek az élet csodájára, a megszentelt pillanatok fontosságára. A fizikai test épsége és életképessége alapvető, de nem egyedüli fontosságot élvező kérdés a szülés kapcsán.

A lélek épsége és a szellem egysége a tét

A szülő nő feladata fizikailag megszülni a gyermekét, de az ő dolga, hogy legszentebb feladatának is eleget tudjon tenni…azaz annak, hogy a gyermek világra jövetele a lehető legkiegyensúlyozottabb és legtermészetesebb anyán keresztül történjen! Világra hozza a gyermeket a nő…és valóban ez történik, átsegíti őt a szellemi szférák végtelen, tér-idő nélküliségéből az anyagi valóságba. A teste a szülés közben világok közötti átjáróvá válik. Az, hogy a gyermek meg tudja-e őrizni lelki épségét és szellemi egységét, a testfelszínhez közeli meridiánjai valóban aktiválódni tudnak-e a szülőcsatornában való átmenetele közben és hogy az anya – a legteljesebb világ és édenkert a csecsemő számára, meg tudja-e tartani őt az egységben — a sorsát dönti el.

“Kiűzetés az Édenkertből újra és újra” – gyermekeink alapélményévé válik, – ha hagyjuk!

Az a csecsemő, aki születésekor közvetlen vagy közvetett (az anyán keresztüli) traumákat él meg, fájdalom-szenvedés és szeparációs félelemmel érkezik a világra. Létének alapja a “kiűzetés az édenkertből”, a megfosztottság, a kikényszerített elkülönítés, az egyedüllét kínzó és félelmetes magánya. Az a csecsemő, akinek édesanyja fogantatása óta kommunikál vele, világrajövetelét maga is csodaként éli meg. A fájdalmak ritmikus hullámokká csendesülnek. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek…azt viszont igen, hogy kínzó és elviselhetetlen fájdalom helyett értelmet adó fájdalommá, majd ritmikus összehúzódásokká, a testen végig morajló hullámokká változnak. Csupán azért, mert tudja / felkészítették rá, hogy a szülés fájdalma az egyetlen “értelmes fájdalom”, melynek végeredménye a csoda megszületése.

Itt vagyok végre:)
Itt vagyok végre:)

Az édesanya nyugalma, befelé figyelésének képessége, az általa választott segítők jelenléte hozzásegíti a csecsemőt az egészséges lélekhez. Ha a szülő mellett ott van egy a szakrális szülésben is járatos dúla vagy más segítő, akkor együtt meg tudják tartani a gyermeket a lelke egységében. A csecsemő számára a szülés nem a legkínzóbb elkülönülési és félelem minta lesz, hanem könnyed váltás a világok és dimenziók között. Az egység, a szeretet, a “várnak rám és szívesen fogadnak”, j”ó helyem van itt” és “csodák várnak rám” életérzések megadhatók egy újszülöttnek!


A NŐ választása fontos

Ehhez mind fontos a jogszabályi háttér rendezése, a háborítatlan szülés egyéni értelmezési szabadsága és a segítők jelenléte. De van egy még fontosabb…a NŐ tudatos felkészülése-felkészítése és JELEN-LÉTE a teljes folyamatban, a fogantatástól a szülésig és azután is. Ezt nem adhatja meg sem az orvos, sem a kórház és lehet, hogy a születésház vagy az otthonszülés sem. Viszont a nő megválaszthatja, hogy hogyan készül fel, milyen lelkülettel van jelen, mit enged meg a környezetének és mit kér a segítőitől…

A szabad választás, a szülés szakralitásának tudása (erről hamarosan írok még:) és a női testbe vetett bizalom…ezt mind kívánom jelenleg várandós vagy gyermekáldás előtt álló nőtársaimnak!

Férfiak? Itt az idő ebben a kérdésben a női test csodájának és az élet születésének alázattal való szolgálására:)

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

szülés kérdésében a háborítatlan és szakrális szülés híve:)

www.kineziologiakezeles.hu

www.noionmegalositas.hu

Read Full Post »

Anyák napján…

Nekünk nőknek van egy csodálatos lehetőségünk, egy ajándék az élettől, a sorstól, Istentől…ki hogyan vallja… de VAN!

ANYÁKKÁ lehetünk. Anyákká lehetünk testileg. Anyákká válunk lelkileg… anyákká érünk gyermekünk mellett.

Minden mit írhatnék most túl sok lenne, minden mit gondolatban össze tudok fogni- túl kevés…megfogalmazni azt mit jelent anyának lenni, mint jelent gyermeknek lenni…leírni azt a csodát, melynél nincs tán csodásabb. Megélni minden pillanatát ez tán a legfontosabb!

Egy számomra kedves és kifejező verset mégis választottam a soraim mellé. Fogadjátok szeretettel blogolvasó Édesanyák… leendő anyák, már-anyák, és mindannyian anyánk gyermekei…

Dsida Jenő: Hálaadás

Anya
Anya

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

…és köszöntöm a bennem élő gyermek Édesanyját, ÉgAnyát és FöldAnyát, gyermekem Édesanyját:)…és mindőtöket, kik már Anyákká lettetek!

Read Full Post »

Azon gondolkodtam, hogy ilyen téli októberben olyan jól esik egy-egy bátorító, ösztönző és léleksimogató szó. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról írnék, ami értékes és szép bennünk, NŐKben. Igen, csupa nagybetűvel. Szeretném megosztani Veletek az újjászületésemet…nőként.

Női mivoltom számomra minden nap újabb és újabb csodával örvendeztet meg, és mára már valóban képes vagyok látni magamban az Istennőt. Nekem ez nem volt könnyű dolog, idáig eljutni, s talán Neked, aki most olvasol sem olyan magától értetődő.

Mondjuk, hogy a női test mennyire csodálatos. Mégis koránt sem biztos, hogy át is érezzük ott mélyen legbelül, hogy mennyire igaz ez. Az áttörést nekem érdekes módon az anyává válásom folyamata hozta. Amint megfogant bennem a kisfiam máshogy tekintettem magamra. A tükörbe néztem és csodát, gyönyörűséget láttam. Ilyet korábban nem éltem át, jobban mondva nem mertem megélni ehhez foghatót.

Az első transzformáció

Elkezdtem igazán foglalkozni magammal, a testemmel, az érzelmeimmel. Meg akartam érteni és át akartam érezni, hogy mi zajlik bennem. Egyszerre a világon a legfontosabb dologgá a gyermekáldás és az átalakulás vált. Amikor a “Bennünk élő Anyaistennő” (Dr. G.C. Feldman -Eve Adamson) című könyvet először olvastam, még csupán vágyálom volt a babánk, kicsit berzenkedtem is a benne leírtaktól. Túl soknak találtam mindazt, ami ott volt. Aztán egy szép hajnalon, amikor az a bizonyos teszt két csíkot mutatott nem volt boldogabb nő ….és férfi a világon. Ahogy a kicsiny élet növekedett a pocakomban úgy erősödött bennem a nőiség egy új aspektusa, az anyaistennő. Mire elérkezett a szülés ideje, én is felkészültem az újjászületésre. Csak éppen nekem magamnak kellett “megszülnöm” magam:).

Az életemben talán először voltam igazán önmagam

A szülés folyamatában értettem meg, hogy mindent tud a testem. Átéltem, hogy milyen erős és bölcs a szervezetem. Nem akartam fájdalomcsillapítót és természetes szülést választottam. Talán furcsán hangozhat, de akartam érezni a folyamatot, a fájdalmamat. Azt a fájdalmat, ami talán az egyedüli fájdalom, aminek a vége nem azért jó, mert elmúlt végre, hanem azért, mert értelme volt valakiért megélni. Minden lélegzettel meghaltam egy kicsit és elmerültem a fájdalom-hullámban. Mertem elmerülni, és ez nagy szó. Mertem megengedni magamnak, hogy érezzek, hogy önmagam legyek, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék, és amit nem.

A szoptatással, ami az elején egyáltalán nem volt leányálomba illő, még inkább megértettem, hogy van, amikor nem kell tudatos legyek. Én, aki mindig tudatosan akartam mindent megélni, kaptam még egy leckét arról, hogy merjek bízni saját magamban, a testemben és a kisfiamban. Két hétig tartott még a régi énem haláltusája. Aztán megváltozott a kép. Szemlélődés, elfogadás, megengedés, csodálattal vegyes óvó pillantások, szerető ölelések, megnyílás és áramlás. A kisfiam minden percben megerősítette bennem azt, hogy fontos vagyok neki. Először éreztem az életemben, hogy igazán fontos vagyok valakinek. Nem azért, mert nem voltam fontos előtte senkinek…azért, mert én nem éreztem magam fontosnak.

Nana, én is itt vagyok azért…szólt a bennem élő vénuszi nő…

Aztán, ahogy az anya megtalálta bennem a helyét, a vénuszi nő is felébredt csipkerózsa álmából. Először megküzdöttek egymással, mert a bennem élő, botor, vénuszi hölgyeményem attól tartott elveszítette a figyelmemet és innentől már csak a második lesz.  Az anyaistennő tudta annyira szeretni a bennem élő vénuszit, és tudta olyan bölcsen kezelni, hogy végül arra jutottak mindkettejükre szükség van, remekül kiegészítik egymást, és egyikük sem fontosabb a másiknál.

A második transzformáció

A születésnapomon elmentem egy elvonulásra, ahol a szégyen és az intimitás témáin dolgoztunk. A folyamatba annyira beleengedtem magam, hogy meg-meghaltam egy-egy gyakorlatban. De a végén újjászülettem. A másnap valóban más volt. Ami anyaként sikerült, most nőként is megtörtént: először láttam magam gyönyörűnek. Megértettem, hogy mely részeimet takartam el, még magam elől is. Újra magamba fogadtam őket. Egy ciklus lezárult az életemben és helyet adott egy újnak….és ennek végtelenül örülök.

Rájöttem, hogy mennyire fontos felfedezni és megélni a bennünk élő Istennőt. A korábban tanult női-energia gyakorlatok most belső megértést nyertek. Már nem csak csinálom őket… történnek bennem és általam. Megértem rájuk.

Tőlem szokatlan, legalábbis itt, ezen a fórumon így írni. De ma, itt és most nem tudok máshogy, másról írni. Ugyanakkor remélem, hogy ezekkel a gondolatokkal valami elkezdődik, – vagy éppen folytatódik, megerősítést nyer a belső világodban és közelebb kerülsz a benned élő Istennőhöz.

Pozsgai Nikoletta

Személyiség Integrációs Tréner, kineziológus, női önmegvalósítás specialista

***

November 11-ével indul a Női Újjászületés Tanfolyam első modulja:

Pozitív Énkép Fejlesztő Tanfolyam Nőknek November 11-től! Ha Te is vágysz az újjászületésre és nőként való kibontakozásodra olvass tovább>>>

***

A cikket a HősNők női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

Mint az előző bejegyzésben írtam, én egy dolgot találtam, ami garantáltan megkülönbözteti a két nemet…

…ez pedig a….

….a képesség, hogy új életet hozzunk a világra, azaz a foganás és szülés képessége.

Ennek kapcsán jócskán elgondolkoztam azon, hogy vajon akkor melyik nem is képviseli igazán a teremtést? Hiszen voltaképpen a nőben fogan meg az új élet, a nő hordja ki, a testét adva a gyermeknek az élethez…és a nő szüli őt a világra… a nő táplálja aztán.

Ez egy akkora csoda, hogy nem tudok hozzá foghatót mondani. Megélni pedig a legnagyobb áldás – szerintem.:)

Minden más változtatható, alakítható, formálható…

Ha pedig tényleg csak ez az egy igazi különbség van, akkor a nőnek és férfinak egy dolgon kéne járjon az esze – legalábbis, ami az emberiség előrejutását illeti, ez pedig az, hogy a többi területen a hasonlóságaikra koncentráljanak és azokat erősítsék. Ha más nem azért, mert ha – és ezt talán a kapcsolataid alapján Te is osztod velem- ha a különbségekre, eltérésekre koncentrálunk akkor nő a különbség, az eltérés és a megértés esélye csökken. Ellenben, ha a hasonlóságokat keressük, mindig szimpátia vagy éppen részvét ébred bennünk, és könnyebbé válik az együttműködés és a két nem, akire előszeretettel használjuk az “ellenkező nem” kifejezést… voltaképpen eggyé válik emberi mivoltában!

Ez a gondolat most tetszik…dédelgetem még egy kicsit….aztán megnézem, hogy holnap is így gondolom-e:)))

Read Full Post »

A www.noionmegvalositas.hu oldalon három (tri-) bejegyzést (-poszt) írtam az anyaságról, mely számotokra is érdekes lehet, van benne némi önvallomás is:)  belinkelem a beszédes címekkel:

Egy új kihívás: a régi és az új élet összeegyeztetése!>>>

Anyaság: A Nő újjászületése…és minden, ami vele jár!>>>

A harmadik pedig kifejezetten a munka és a család összeegyeztetéséről, illetve a legtipikusabb nehézségeiről szól:

Új kihívások… a munka és a család összeegyeztetése>>>

Arról, hogy milyen lehetőségek vannak egy anya életében arra, hogy pénzt keressen, karrier-tanácsadói szempontból készítettem egy összefoglaló 12 részes, ingyenes e-kurzust Alternatív Karriermegoldások Kisgyermekes Anyukáknak címmel, amelyet a Család és karrier blogom olvasói már ismerhetnek, ha mégsem itt az ideje kedves anyukák megszerezni az általa ingyenesen megtudható információkat:

Gyors regisztrációval már tiéd is az ingyenes e-kurzus>>>

Read Full Post »