Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘szakrális anyaság’

Dilemma: Hol szüljem meg méhem gyümölcsét?

Az otthonszülés egy ideje óriási indulati viharokat szít Magyarországon. Rendezetlen jogi háttérrel, meghurcolásokkal. Nem szeretnék senkinek a pártjára állni, ellenben vágyom azt, hogy minden nő maga dönthesse el, hogy neki és gyermekének mi a legjobb. A háborítatlan szülés számomra azt jelenti, hogy a emberi élet legcsodálatosabb eseménye valóban háborítatlan, az anya és gyermeke számára a legkellemesebb és legbiztonságosabb környezetben történhessen.

Azt, hogy mit jelent a legbiztonságosabb környezet, azt a szülő nőnek kell tudnia és eldöntenie. Fontosnak tartom, hogy a jogi háttér és a szakmai elfogottság hazánkban is lehető tegye a biztonságos szülést otthon vagy az ún. születés házakban. Amennyiben a biztonságos háttér alatt kórházi szakellátást ért valaki, akkor számára az a fontos szükséglet, melynek ott kell állnia a szülő nő mögött és amennyiben valóban szükséges az anya és a gyermek legjobb érdekeit szolgálni. Az érdekei alatt nem csak emberi jogokat értek és egészségügyi szempontokat, hanem lelkieket és spirituálisakat is.

A háborítatlan szülés lényege, hogy a szülő nőt és gyermekét szolgálja minden, ami él és mozog körülötte. Az anyának és gyermekének joga van mindent megkapni, ami emberileg lehetséges és amire szükségük lehet.

A magam részéről arany középút híve voltam a szülésnél, és tudatosan magánkórházat választottam. Úgy gondoltam, hogy, ha valami tényleg történik, akkor nem csak a saját, hanem különösen a gyermekem érdekében az orvosi háttérnek elérhetőnek kell lennie. Ugyanakkor mindent elkövettem azért, hogy a vajúdás és szülés teljes folyamata úgy történjen, olyan körülmények között, ami a szülés folyamatának belső, mély és meghitt pillanatait maximálisan óvja. A lágy fény, a halk beszéd, a szeretteim jelenléte és az otthonossá alakított saját szoba (saját zenék, gyertyák, magam által kevert és előkészített olajak), a férjem begyakorlott masszázsa és barátnőm megnyugtató és támogató hangja, a mozgási lehetőség (séta, ritmikus tánc az én esetemben), a szülés helyének megválasztása (saját szoba, víz, vajúdó szoba vagy éppenséggel szülőszoba) számomra fontosak voltak. Ezt egyeztettem előre a szülészorvosommal és a szülésznővel is. Az orvosom – nem véletlenül választottam:) – azon az elven volt, hogy csak akkor avatkozik be bármibe, amennyiben valamelyikünk életéről van szó és orvosilag elkerülhetetlen a beavatkozás. Mindent tehettem és úgy, ahogy akartam. A szülésnél halk szavúan mégis segítőkészen volt jelen, alig érezhető jelenlétben. Hálás vagyok neki azért, hogy tud háttérbe vonulni és a szülés szentségét szolgálni.

Nem babra megy a játék…gyermekünk testi és lelki épsége egyaránt tét!

Kineziológusként látom és kezeléseken gyakran oldom, a szülés során keletkezett mély lelki traumákat. A traumák okai között szerepel a szülés nem megfelelő (stresszes, kényszerítő, nem egyenrangú, méltatlan stb.) körülménye, az orvos vagy szülésznő gyakran életmentő, de sok esetben durva beavatkozása a természetes folyamatba. Mindezek mellett is azt gondolom, hogy megvan a helye az orvosnak a szülés során, de a háttérben, elérhető távolságban készenlétben. Az első félelem, szorongás, elkülönültség és elválasztottság mintáink a legérzékenyebb időszakban a fogantatástól a születési utáni első hat hónapba érnek bennünket. Ezek közül kiemelt a szülés folyamata és az utána következő 3, illetve 48 óra.

A kórházak fel vannak készülve a csecsemő és az anya fizikai testének megmentésére. De legtöbbször nincsenek felkészülve a lelki segítő szerepre és a futószalagon érkező csecsemők mellett már kevésbé érzékenyek az élet csodájára, a megszentelt pillanatok fontosságára. A fizikai test épsége és életképessége alapvető, de nem egyedüli fontosságot élvező kérdés a szülés kapcsán.

A lélek épsége és a szellem egysége a tét

A szülő nő feladata fizikailag megszülni a gyermekét, de az ő dolga, hogy legszentebb feladatának is eleget tudjon tenni…azaz annak, hogy a gyermek világra jövetele a lehető legkiegyensúlyozottabb és legtermészetesebb anyán keresztül történjen! Világra hozza a gyermeket a nő…és valóban ez történik, átsegíti őt a szellemi szférák végtelen, tér-idő nélküliségéből az anyagi valóságba. A teste a szülés közben világok közötti átjáróvá válik. Az, hogy a gyermek meg tudja-e őrizni lelki épségét és szellemi egységét, a testfelszínhez közeli meridiánjai valóban aktiválódni tudnak-e a szülőcsatornában való átmenetele közben és hogy az anya – a legteljesebb világ és édenkert a csecsemő számára, meg tudja-e tartani őt az egységben — a sorsát dönti el.

“Kiűzetés az Édenkertből újra és újra” – gyermekeink alapélményévé válik, – ha hagyjuk!

Az a csecsemő, aki születésekor közvetlen vagy közvetett (az anyán keresztüli) traumákat él meg, fájdalom-szenvedés és szeparációs félelemmel érkezik a világra. Létének alapja a “kiűzetés az édenkertből”, a megfosztottság, a kikényszerített elkülönítés, az egyedüllét kínzó és félelmetes magánya. Az a csecsemő, akinek édesanyja fogantatása óta kommunikál vele, világrajövetelét maga is csodaként éli meg. A fájdalmak ritmikus hullámokká csendesülnek. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek…azt viszont igen, hogy kínzó és elviselhetetlen fájdalom helyett értelmet adó fájdalommá, majd ritmikus összehúzódásokká, a testen végig morajló hullámokká változnak. Csupán azért, mert tudja / felkészítették rá, hogy a szülés fájdalma az egyetlen “értelmes fájdalom”, melynek végeredménye a csoda megszületése.

Itt vagyok végre:)
Itt vagyok végre:)

Az édesanya nyugalma, befelé figyelésének képessége, az általa választott segítők jelenléte hozzásegíti a csecsemőt az egészséges lélekhez. Ha a szülő mellett ott van egy a szakrális szülésben is járatos dúla vagy más segítő, akkor együtt meg tudják tartani a gyermeket a lelke egységében. A csecsemő számára a szülés nem a legkínzóbb elkülönülési és félelem minta lesz, hanem könnyed váltás a világok és dimenziók között. Az egység, a szeretet, a “várnak rám és szívesen fogadnak”, j”ó helyem van itt” és “csodák várnak rám” életérzések megadhatók egy újszülöttnek!


A NŐ választása fontos

Ehhez mind fontos a jogszabályi háttér rendezése, a háborítatlan szülés egyéni értelmezési szabadsága és a segítők jelenléte. De van egy még fontosabb…a NŐ tudatos felkészülése-felkészítése és JELEN-LÉTE a teljes folyamatban, a fogantatástól a szülésig és azután is. Ezt nem adhatja meg sem az orvos, sem a kórház és lehet, hogy a születésház vagy az otthonszülés sem. Viszont a nő megválaszthatja, hogy hogyan készül fel, milyen lelkülettel van jelen, mit enged meg a környezetének és mit kér a segítőitől…

A szabad választás, a szülés szakralitásának tudása (erről hamarosan írok még:) és a női testbe vetett bizalom…ezt mind kívánom jelenleg várandós vagy gyermekáldás előtt álló nőtársaimnak!

Férfiak? Itt az idő ebben a kérdésben a női test csodájának és az élet születésének alázattal való szolgálására:)

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

szülés kérdésében a háborítatlan és szakrális szülés híve:)

www.kineziologiakezeles.hu

www.noionmegalositas.hu

Read Full Post »

Azon gondolkodtam, hogy ilyen téli októberben olyan jól esik egy-egy bátorító, ösztönző és léleksimogató szó. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról írnék, ami értékes és szép bennünk, NŐKben. Igen, csupa nagybetűvel. Szeretném megosztani Veletek az újjászületésemet…nőként.

Női mivoltom számomra minden nap újabb és újabb csodával örvendeztet meg, és mára már valóban képes vagyok látni magamban az Istennőt. Nekem ez nem volt könnyű dolog, idáig eljutni, s talán Neked, aki most olvasol sem olyan magától értetődő.

Mondjuk, hogy a női test mennyire csodálatos. Mégis koránt sem biztos, hogy át is érezzük ott mélyen legbelül, hogy mennyire igaz ez. Az áttörést nekem érdekes módon az anyává válásom folyamata hozta. Amint megfogant bennem a kisfiam máshogy tekintettem magamra. A tükörbe néztem és csodát, gyönyörűséget láttam. Ilyet korábban nem éltem át, jobban mondva nem mertem megélni ehhez foghatót.

Az első transzformáció

Elkezdtem igazán foglalkozni magammal, a testemmel, az érzelmeimmel. Meg akartam érteni és át akartam érezni, hogy mi zajlik bennem. Egyszerre a világon a legfontosabb dologgá a gyermekáldás és az átalakulás vált. Amikor a “Bennünk élő Anyaistennő” (Dr. G.C. Feldman -Eve Adamson) című könyvet először olvastam, még csupán vágyálom volt a babánk, kicsit berzenkedtem is a benne leírtaktól. Túl soknak találtam mindazt, ami ott volt. Aztán egy szép hajnalon, amikor az a bizonyos teszt két csíkot mutatott nem volt boldogabb nő ….és férfi a világon. Ahogy a kicsiny élet növekedett a pocakomban úgy erősödött bennem a nőiség egy új aspektusa, az anyaistennő. Mire elérkezett a szülés ideje, én is felkészültem az újjászületésre. Csak éppen nekem magamnak kellett “megszülnöm” magam:).

Az életemben talán először voltam igazán önmagam

A szülés folyamatában értettem meg, hogy mindent tud a testem. Átéltem, hogy milyen erős és bölcs a szervezetem. Nem akartam fájdalomcsillapítót és természetes szülést választottam. Talán furcsán hangozhat, de akartam érezni a folyamatot, a fájdalmamat. Azt a fájdalmat, ami talán az egyedüli fájdalom, aminek a vége nem azért jó, mert elmúlt végre, hanem azért, mert értelme volt valakiért megélni. Minden lélegzettel meghaltam egy kicsit és elmerültem a fájdalom-hullámban. Mertem elmerülni, és ez nagy szó. Mertem megengedni magamnak, hogy érezzek, hogy önmagam legyek, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék, és amit nem.

A szoptatással, ami az elején egyáltalán nem volt leányálomba illő, még inkább megértettem, hogy van, amikor nem kell tudatos legyek. Én, aki mindig tudatosan akartam mindent megélni, kaptam még egy leckét arról, hogy merjek bízni saját magamban, a testemben és a kisfiamban. Két hétig tartott még a régi énem haláltusája. Aztán megváltozott a kép. Szemlélődés, elfogadás, megengedés, csodálattal vegyes óvó pillantások, szerető ölelések, megnyílás és áramlás. A kisfiam minden percben megerősítette bennem azt, hogy fontos vagyok neki. Először éreztem az életemben, hogy igazán fontos vagyok valakinek. Nem azért, mert nem voltam fontos előtte senkinek…azért, mert én nem éreztem magam fontosnak.

Nana, én is itt vagyok azért…szólt a bennem élő vénuszi nő…

Aztán, ahogy az anya megtalálta bennem a helyét, a vénuszi nő is felébredt csipkerózsa álmából. Először megküzdöttek egymással, mert a bennem élő, botor, vénuszi hölgyeményem attól tartott elveszítette a figyelmemet és innentől már csak a második lesz.  Az anyaistennő tudta annyira szeretni a bennem élő vénuszit, és tudta olyan bölcsen kezelni, hogy végül arra jutottak mindkettejükre szükség van, remekül kiegészítik egymást, és egyikük sem fontosabb a másiknál.

A második transzformáció

A születésnapomon elmentem egy elvonulásra, ahol a szégyen és az intimitás témáin dolgoztunk. A folyamatba annyira beleengedtem magam, hogy meg-meghaltam egy-egy gyakorlatban. De a végén újjászülettem. A másnap valóban más volt. Ami anyaként sikerült, most nőként is megtörtént: először láttam magam gyönyörűnek. Megértettem, hogy mely részeimet takartam el, még magam elől is. Újra magamba fogadtam őket. Egy ciklus lezárult az életemben és helyet adott egy újnak….és ennek végtelenül örülök.

Rájöttem, hogy mennyire fontos felfedezni és megélni a bennünk élő Istennőt. A korábban tanult női-energia gyakorlatok most belső megértést nyertek. Már nem csak csinálom őket… történnek bennem és általam. Megértem rájuk.

Tőlem szokatlan, legalábbis itt, ezen a fórumon így írni. De ma, itt és most nem tudok máshogy, másról írni. Ugyanakkor remélem, hogy ezekkel a gondolatokkal valami elkezdődik, – vagy éppen folytatódik, megerősítést nyer a belső világodban és közelebb kerülsz a benned élő Istennőhöz.

Pozsgai Nikoletta

Személyiség Integrációs Tréner, kineziológus, női önmegvalósítás specialista

***

November 11-ével indul a Női Újjászületés Tanfolyam első modulja:

Pozitív Énkép Fejlesztő Tanfolyam Nőknek November 11-től! Ha Te is vágysz az újjászületésre és nőként való kibontakozásodra olvass tovább>>>

***

A cikket a HősNők női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »