Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. augusztus

Tovább gondolkodom és “érzek” a témában és ma az vetült fel bennem, hogy tulajdonképpen nem is az a kérdés, hogy igazi nők vagyunk-e.

Biológiailag nők vagyunk. Ez eddig rendben is volna…eltekintve pár orvosi ill. tudatos döntésen alapuló plasztikai esetet:). Azon járattam az agyam, hogy vajon mi befolyásol bennünket és milyen jellemző hatások érnek mindannyiunkat, nőket az életünk során, melyek jelentős nyomot hagynak nőiségünkön. Erre jutottam:

A biológiai nőiségen túl három kulcstényezőt találtam, ami meghatározza a nőiségünket:

A nőiség-tudatunkhoz/érzetünkhöz szervesen hozzá tartozik az is, hogy

1. minek vártak bennünket

2. minek neveltek bennünket a szüleink

3. mindez milyen össztársadalmi háttérben történt/ik.

A fiúnak vagy lánynak vártak Téged alapkérdés, ezt a kineziológiai kliens-tapasztalatom és a szakirodalom is alátámasztja. Az pedig, hogy minek neveltek tovább erősíti a saját nemiségünkkel való kapcsolatunkat, vagy éppen annak hiányát, elégtelen voltát. Mindez  beágyazódik egy adott jellemzőkkel megáldott – vagy éppen megvert:( – társadalmi berendezkedésben,amit aztán a szűkebb és tágabb környezetünk, beleértve a médiát is, jócskán megalapoz.

A Fiúnak várt lány

A lány amikor hozzám került 29 éves volt, ránézésre vékony testalkatú, hátrafogott hajjal, kislányos tekintettel és már-már kínosan zárt és rendezett ruházatban. Az alaptéma amivel felkeresett az volt, hogy párkapcsolatai futó jellegűek és bármennyire igyekszik nem tudja a kapcsolat tartósságát megélni. A háttér oknyomozása közben kiderült, hogy egész életében a szüleinek – és különösen az édesapjának – akart bizonyítani, megfelelni. Mindig kitűnő volt, a tanulásnak élt és fiús sportokat választott.

A történetnek még lenne számos érdekes pontja, de ami most számunkra fontos, az az, hogy a lányt annak idején fiúnak várta-fiúnak akarta az egész család. Az apa pedig amikor megtudta, hogy nem a trónörökös készülődik világra jönni, az javasolta, hogy vetessék el a gyermeket – amihez akkor már késő volt.  A  várandós anyával nem foglalkozott, a magzattal még úgy sem, a szülés idejére egy hónapra külföldi utazást tervezett. Amikor hazajött és először találkozott a kisbabával, azt mondta neki, hogy “ha már itt vagy akkor nem dobunk ki, de aztán jól kösd fel a gatyádat, hogy ez így is maradjon”.

A későbbiekben neki kellett átvenni a családi vállalkozást és a tanulmányait is ennek kellett alárendelnie. Történetesen véletlenül sem egyezett a saját érdeklődési területével vagy a tehetségével. Ennek okán iszonyú erőfeszítéseket kellett mindig is tennie és óriási áldozatokat hoznia a “családi örökség” oltárán.

Mi is következik mindebből?

A lányban már a pocakban megkérdőjeleződött a létjogosultsága, alapvető szégyenérzete alakult ki a saját nemével kapcsolatban, amit aztán a születési körülmények és a későbbi neveltetés csak tovább erősített, fokozott!

Nagyon nem mindegy, hogy a szülők hogyan reagálnak- mit gondolnak és mit mondanak a gyermeküknek a fogantatástól kezdve! Mindent ért és fog a magzat, még a ki nem mondott érzelmeket is fogja és tárolja. A nevelés, azaz az a gondolkodás és szokásrendszer, amibe a szülők fogadják a gyermeket és amibe beleszuszakolják őt is, beleég, a személyisége részévé válik. Később meg lehet változtatni, de nagyon komoly és tudatos önismereti és önfejlesztő munka szükséges hozzá!

***

Gondolkodtató Neked:

Érdemes átgondolnod és ha van rá lehetőséged beszélgetned a szüleiddel, nagyszüleiddel és a tágabb rokonsággal, hogy hogy is történt az életkezdésed, hogyan és minek vártak, hogyan fogadtak és hogyan, milyen elvek szerint neveltek!

Read Full Post »

Mint az előző bejegyzésben írtam, én egy dolgot találtam, ami garantáltan megkülönbözteti a két nemet…

…ez pedig a….

….a képesség, hogy új életet hozzunk a világra, azaz a foganás és szülés képessége.

Ennek kapcsán jócskán elgondolkoztam azon, hogy vajon akkor melyik nem is képviseli igazán a teremtést? Hiszen voltaképpen a nőben fogan meg az új élet, a nő hordja ki, a testét adva a gyermeknek az élethez…és a nő szüli őt a világra… a nő táplálja aztán.

Ez egy akkora csoda, hogy nem tudok hozzá foghatót mondani. Megélni pedig a legnagyobb áldás – szerintem.:)

Minden más változtatható, alakítható, formálható…

Ha pedig tényleg csak ez az egy igazi különbség van, akkor a nőnek és férfinak egy dolgon kéne járjon az esze – legalábbis, ami az emberiség előrejutását illeti, ez pedig az, hogy a többi területen a hasonlóságaikra koncentráljanak és azokat erősítsék. Ha más nem azért, mert ha – és ezt talán a kapcsolataid alapján Te is osztod velem- ha a különbségekre, eltérésekre koncentrálunk akkor nő a különbség, az eltérés és a megértés esélye csökken. Ellenben, ha a hasonlóságokat keressük, mindig szimpátia vagy éppen részvét ébred bennünk, és könnyebbé válik az együttműködés és a két nem, akire előszeretettel használjuk az “ellenkező nem” kifejezést… voltaképpen eggyé válik emberi mivoltában!

Ez a gondolat most tetszik…dédelgetem még egy kicsit….aztán megnézem, hogy holnap is így gondolom-e:)))

Read Full Post »

Egy szokatlan, mégis értékes megközelítést szeretnék Neked ajándékba adni ezzel az írással. Az igazi nő témája rendkívül izgalmas, és  fontos a szívemnek.

A nő meghatározásával, jellemzésével kihívást jelentő helyzetbe hozom magam és Téged is, aki ezeket a sorokat most olvassa….tudom és örülök mindkettőnek.:) Nem is célom a definíció szerű meghatározás… A kreatív gondolatfolyamot hívtam segítségül mikor e sorokat írtam….fogadd szeretettel!

Egy nő… a Nő…az IstenNő!

A nő kapu a mindenségbe, átjáró dimenziók között.

A nő bölcs, önmagától minden sejtjében érezve tud.

A női öl befogad és feltölt, szenvedélyt szít, kéjt hoz és szerelmével gyógyít.

A női öl befogad, táplál és oltalmaz.

A női öl életet ad.

A nő, ha kell csendes és elfogadó. Ha kell erős, szívós és rendíthetetlen. Ha kell „halált tisztelő bátorsággal” anyagtigrisként harcol, ha kell szenvedéllyel a férfi húsába harap.

A nő belül hall és szívében él.

A nő erőforrása a férfinak, a gyermeknek, az életnek és vele a mindenségnek.

A nő veled érez s ha kéred veled sír, ha elfogadod bölcs útmutatást ad.

A nő, ha kell felemelt fejjel és egyenes derékkal, mégis alázattal szolgál.

A nő, hallgat, sír, virraszt, zokog, pityereg, könnyel szárítja fel bánatod.

A nő nevet, édesen mosolyog, ösztönzően bólogat, kacéran felkacag.

A nő nem csupán nő… Istennő Ő!

***

Ezt gondolom én…de még folytatom:)))

… és Te hogyan látod, milyen szerinted az igazi nő?

A kérdések kérdése, ha nőkről van szó…. ha nők között vagyunk, ha férfiak beszélgetnek, ha nők és férfiak egymás szemében kutatják a választ…vajon van-e igazi nő, vagy mindenkinek más az igazi…

Vénuszi erotikus?

Anyatigris vagy gondoskodó tyúkanyó?

Harcos amazon vagy inkább törékeny tündér?

Furfangos vagy kreatív?

Titokzatos és talányos? Talán  szeszélyes?

Netán mind együttvéve  attól igazi, hogy ezerarcú?

Esetleg szerepfüggő?

Eredjünk a nyomába!

Egy izgalmas mini-kutatásba hívlak, oszd meg velem és a többiekkel, hogy szerinted mitől nő a nő és milyen az igazi nő!

Szerinted milyen?

A válaszaidat az Igazi Nőről szóló kérdőívben ide kattintva tudod megadni>>>

Read Full Post »

A közelmúltban – az Igazi férfi és az Igazi Nő kérdőívek kapcsán – sokat gondolkodtam, hogy mi is az igazi különbség nő és férfi között.

Egy olyan dolgot találtam, amire azt tudom mondani, hogy valóban különbség és különbség is marad még egy jó darabig….

De először kitérnék arra, hogy miben hasonlítanak:

Nőnek és férfinak egyaránt fontosak a szeretetteljes kapcsolatok

Nőnek és férfinak egyaránt szüksége van arra, hogy felnézzenek rá, hogy megbecsüljék és elismerjék különlegességét, egyediségét és tevékenységének eredményeit.

Nőnek és férfinak egyaránt megdobban a szíve gyermekének önfeledt mosolya láttán.

Nőnek és férfinak ugyanaz a dolog kell: a másik szeretete és megbecsülése.

***

Akkor felmerül a kérdés:

Mi különbözteti meg a férfit és a nőt egymástól?

***

Mielőtt a válaszomat felfedném, egy már-már szállóigévé vált (körülbelüli, emlékezetből:) idézet Karinthytól:

“Amíg egyedül olvasok egy szobában ember vagyok. Belép egy nő, férfi vagyok. Az, hogy mennyire vagyok férfi attól függ, hogy a belépő nő, mennyire nő.”

Hmmm….akkor mitől nő a nő és mitől férfi a férfi? Az egymásra való hatásunk tesz minket igazán nőiessé-férfiassá? Ezen még lamentálok egy kicsit…

Read Full Post »

A Szupernős bejegyzésemet olvastam újra, mert úgy éreztem nem teljes mértékben fedi még a valóságot… még az általam érzékeltet sem. Azon tűnődtem, hogy mi hiányzik…miért érzem úgy, hogy azért annyira mégsem határtalanul rossz az, ha valaki az általa megélt szerepek körében tökéletességre törekszik.

Végül rájöttem… a fejlődéshez szükségünk van ideálokra. Egyszerűen az ideáljaink azok, amelyek irányt szabnak a törekvéseinknek. Nélkülük lehet, hogy nem lenne motivációnk önmagunkon dolgozni.

Még mindig tartom azt a véleményemet, hogy nem kell minden tőlünk elvárt szerepben tökéletesnek lenni. Még mindig úgy gondolom, hogy a SzuperNő mítosz inkább rombolja a női lelket mintsem építi.

De arra jutottam, hogy ideálok mégpedig kellenek. Ideálok, akik példaképek, egyfajta modellek abban amiről úgy gondoljuk, hogy ők ott vannak, ahová mi igyekszünk. Ilyen módon az ideálok inspirálnak bennünket és valós törekvéseink, tetteink nyomán haladhatunk feléjük… és ez jó, ez előrevivő!

Tehát ideálok rendben… szupernő elvetve.

De akkor megszólalt bennem a kisördög… a szupernő is egyfajta ideál, nemdebár?

Nos, igen.

Belső polémiám végeredménye az lett, hogy az ideál képzés és követés addig hasznos és jó a női lelkületünknek, amíg az inspirál bennünket és az ideál(is állapot) eléréséért képesek vagyunki tenni, az erővel tölt fel a hétköznapokban. Ha az ideálkövetés, az ideálokhoz való hasonlítgatás önértékelés romboló hatásába engednénk bele magunkat, akkor az már káros.

Az ideálok kapcsán ezek alapján azt fogalmaztam meg önmagam számára, hogy reális (elérhető) ideákkal dolgozom a magam életében!

SzuperNő kapcsán még egy gondolatom támadt…

Talán az a bajom ezzel a tökéletes szupernő-vel, hogy azt külső elvárások rakják össze és nem saját magam… Amit magamnak szabok, állítok fel mint elérendő cél, azzal rendben vagyok, azért tudok küzdeni, az motivál. Amikor viszont mindenféle külső elvárásnak akarok megfelelni….vagy éppenséggel kényszerülnék megfelelni, na ott szoktam kalimpálni:)))

Ha tehát a magamnak összerakott – én ideál, nő ideál szupernőről van szó, akkor rendben….ha média-montázs szupernőt kellene megtestesítenem akkor az NEM!

Read Full Post »

A Női Önmegvalósítás Margójára…

A női önmegvalósító folyamat olyannyira különleges téma, mely sokrétűsége és egyedisége miatt kiemelkedik a női élet kérdései közül.

Egy mai modern nőnek számos életkihívással kell szembenéznie. Nem elég, hogy a konvencionális szerepeit elvártan teljesítenie kell, mindemellett a munka világában is érvényesülnie kell. Méghozzá úgy kell előrejutnia, hogy a férfiarcú karriergondolkodásban hátrányos megkülönböztetéssel kell megküzdenie. Ugyanazon időben részt kell vállaljon a család ellátásában és eltartásában is.

A nő alkalmazkodó fajta. Rugalmasan alkalmazkodik a változó világhoz, dolgozik és pénzt keres. Mindezzel még nem is lenne gond. A fő aggodalmam az, hogy az alkalmazkodó folyamatának az irányelveit a modern, még mindig férfiarcú társadalom szabja meg.

A legfőbb kérdések, amit minden nőnek, így Neked is fel kell tenned magadnak:

  1. Mi számodra a valóban fontos értékeken nyugvó és követendő életút?

  2. Meddig dolgod rugalmasan és elfogadóan, néha fel- és megadóan, alkalmazkodni a külső társadalmi és szerepelvárásoknak?

  3. A megfelelési és teljesítési kényszerek mellett mennyire vagy tisztában a saját női értékeiddel, a női kreatív erődnek sajátosságaival, tehát mennyire tudsz a szó szoros értelmében igazi nő lenni?

A megannyi szerepben való egyidejű megfelelési vágyat javarészt össztársadalmi elvárás gerjeszti:

Egy nőnek ma anyává kell válnia, ahhoz, hogy számba vegyék. Pedig értékes nő lehet valaki akkor is, ha még nincs gyermeke, vagy nem is lesz neki.

Egy másik inkább gazdasági szempontból a nő még mindig másodrendű állampolgár, pont az anyai szerepköre miatt. De hogy legyen egyszerre anya is és munkaerőpiaci főszereplő?

A média elvárásai alapján egy nő legyen jól ápolt, csinos és divatkövető, fitt, szellemes, kedves, megértő…de mindezt, hogyan tegye meg mondjuk három gyerek és egy állás mellől?

A férfi elvárásai alapján a nő tudjon főzni és gondoskodjon a férfiról, a gyermekeiről, mindeközben legyen odaadó szerető és persze járuljon hozzá a költségvetés bevételi oldalához is. Nos, ugye itt már tényleg szupernői megoldásokra lenne szükség?

Röviden mit is várnak el Tőled mint modern nőtől?

Hogy SZUPERNŐ legyél!

Olvasd el a szupernős bejegyzésem: Az elvárás nem kevesebb: Legyél Szupernő! Tényleg ez kell?>>>

No, de vajon léteznek-e ilyen szupernők? A filmekben és a mesékben talán…

De hagyjuk az iróniát és a szarkazmust…

Egyáltalán jó-e az, hogy mindenben szerepben tökéletesen meg akarunk felelni?

Ha a kérdés rossz, a válasz sem mutathat helyes irányba!

Nem kell minden szerepben tökéletesen megfelelni!

A női önmegvalósítás nem arról szól, hogy mindenben tökéletessé válunk, amit elvárnak tőlünk. Az önmegvalósítás (az emberé!) elsősorban abban áll, hogy megtalálja a saját útját és abban törekszik tökéletességre, önmagát találja meg, megtanulja értékelni mindazt ami Ő és ezeket a belső értékeket bontakoztatja ki.

Az önmegvalósítást ma két szinten értelmezik. Igen, az önmegvalósításnak van egy – a tömegmédia és a köztudat által preferált – rész-értelmezése, mely szerint ki kell állj önmagadért, a céljaidért és meg kell teremtsd magadnak a lehetőséget az előrejutásra, az érvényesülésre.

Mindemellett az önmegvalósításnak van egy teljesebb egészre törekvő értelmezése is, amely egy belső értékek felismerésén és azokra felépített tudatos kiteljesedési folyamattal azonosítható.

Az önérvényesítés nem (lehet!) egyenlő a valódi értékeken nyugvó kiteljesedési folyamattal. A kettő összekeverése zavart és megfelelési kényszert teremt bennünk, nőkben.

Az önmegvalósítás női útjának lényege pedig pont abban áll, hogy nekünk nőknek fel kell ismernünk a belső értékeinket, tudatosítanunk kell nőiségünk ajándékait és mindezek révén megtaláljuk magunkban a női-erőnk forrását!

Amit pedig egyszer a felszínre hoztunk, azt meg is kell óvnunk és meg kell tanulnunk kiaknázni is!

Mindezek hozzátartoznak az igazi női önmegvalósításhoz!

Mindemellett a külső elvárásoknak való minduntalan megfelelési vágy nem csak a lelki közérzetünket teheti tönkre, hanem folytonos elégedetlenséget, kisebbségérzetet és teljesítménykényszert ránt maga után.

***

A cikket a Női-Erő-Forrás augusztusi számából hoztam el Nektek is!

A Női-Erő-Forrásban olyan írásokat és anyagok jelennek meg, melyeknek legfőbb célja, hogy az igazi és különleges női értékeket tudatosíthasd és kibontakoztathasd!

Ha most jelentkezel, akkor automatikusan küldöm a 14 napos önértékelés-fejlesztő anyagokból álló korábbi Női-Erő-Forrás anyagokat is!

További információért kattints ide>>>

Read Full Post »

A Női Önmegvalósítás Kincsestárába írtam:

Húúúúúúúú….ránéztem a Milyen az Igazi Nő?>>> és  Milyen az Igazi Férfi?>>> kérdőíveimre beérkező válaszokra és lesokkolt a megannyi elvárás és töménytelen norma, ami összegyűlt. A fő kérdésem az, hogy ha valóban létezik ilyen férfi és ilyen nő, akkor az bizonyára SuperMan-nel és női megfelelőjével vetekedik…

Gondoltam egyet és összeraktam a SzuperNő jellemzőit! (a hiper-szuper férfit is összerakom hamarosan:)

Lássuk…milyen is egy igazi SzuperNő:

Külső jegyei alapján: hosszú combú, kecses és könnyed járású, hosszú hajú és lehetőleg szőke, esetleg fekete. A szeme tengerkék, de minimum mélytűzű barna. A csípő-derék aránya 0.70, a sziluett körte alakú, a mellek szimmetrikusak és legalább C kosarasok. Mosolya bájos, megnyerő és enyhén kacér, mely gyönyörű fehér fogsort enged megpillantani.  Fitt, sportos, de nem túl izmos. “A villamoson kapaszkodva nem lötyög a felkarján a bőr”.

A megjelenését tekintve: divatos, hozzá illő és saját stílussal rendelkező, a frizurája és a sminkje trendi, természetesen az egyéniségét kiemelő.

A személyiségét tekintve: szenvedélyes, kedves, bájos, megértő és empatikus, tud tüzes is lenni, véletlenül sem unott vagy közömbös, főleg nem a férfi hallgatója iránt.

Az elvárásokat még fokozva:

Az igazi nő tudjon főzni, gondoskodjon a férfiról, a gyermekeiről, mindeközben legyen odaadó szerető és persze járuljon hozzá a költségvetés bevételi oldalához is. Reggel készítsen változatos reggelit és terített asztalnál kávéval mosolygósan köszöntse a férfit, “munkába menet finoman leheljen szexi csókot a férfi szájára” és “suttogja: este várlak a Macskanő szerelésben”.

Este fitten-csinosan-jól öltözötten-sminkben és frizurában várja este az urát gőzölgő falatokkal, miután természetesen elvitte és hazahozta a minimum két gyermekét az oviból-iskolából és a készségfejlesztő külön-programokról.

Hol is?

Ja, majdnem kifelejtettem,hát persze, “az intim, nyugodt, tiszta és rendezett családi házban”, “a színek, fények és a hangok lágy harmóiájában az otthon puha melegében” a terített nagy-ebédlőasztalnál. A közös lelki-találkozás és gondolatcsere után persze előkészíti a kellemetes szeretkezés körülményeit, hol a puha-meleg ágyban hol másutt:), hol kimonóban- hol évakosztümben esetleg egyszál nyakláncban.

Mindemellett persze fontos, hogy a kulturált,művelt és a közeseményekben jártas legyen…de “ne beszéljen bele a férfi dolgába, a politikába és a fociba”, “lehetőleg oldjon meg minden háztartási munkát mire a gyerekek és a férfi hazatér”.

Egyszerűen minden megvan benne, amire a társadalom, a FÉRFI, a szülei és a gyermekei vágyhatnak…

A férfi feltétel nélkül szerető anyja, szenvedélyes szeretője, megértő felesége, ápolónője, nővére, gyermekeinek odafigyelő és odaadó anyja.

...és várj…még van egy aduászom:

Még nem említettem a fantasztikus pénzkezelési képességeit, a passzív jövedelmet is termelő vállalkozását és a jövőt biztosító okos befektetéseit vagy a karitatív háttértevékenységét.

Folytathatnám…és ne haragudj az iróniáért, de vagy rázott a nevetés vagy hüledeztem, esetleg ájuldoztam a sorok olvastán…

Na jó, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy  a kérdőívemet kitöltettem 18-25 éves fiatalokkal is és ott volt ám minden, de persze a többi korosztály elvárása sem volt piskóta.

No, de vajon léteznek-e ilyen szupernők? A filmekben és a mesékben talán…

De hagyjuk az iróniát és a szarkazmust…

Egyáltalán jó-e az, hogy mindenben szerepben tökéletesen meg akarunk felelni? Jó-e az, ha egyszerre akarunk tökéletes feleségek, megértő és egyenrangú felek, kenyérkereső társak,  szenvedélyes és izgalmas szeretők, a férjünk gondoskodó anyja és ha kell ápolónője?

Ha a kérdés rossz, s a válasz sem mutathat helyes irányba!

Szerintem…

Nem kell minden szerepben tökéletesen megfelelni!

A női szerepek és a nőiség megélése vagy maga “az igazi nő-ség” nem arról szól, hogy mindenben tökéletessé válunk, amit elvárnak tőlünk. Egyszerűen, ha a külső elvárásoknak akarunk állandóan megfelelni az tönkre fogja tenni a  közérzetünket, folytonos elégedetlenséget, kisebbségérzetet és teljesítménykényszert fog eredményezni.

Nos, kell ez nekünk?

Miért nem lehetünk CSAK nők, olyan nők, akik abban jók, amiben tehetségük van, abban a szerepben vagy szerepekben nyújtanak kimagaslót, amire igazán vágynak!

…mert szerintem akkor is lehet egy Nő Igazi és értékes, ha éppen:

– négy gyerekes hivatásos anya, vagy

– az életét a gyerekek tanításának szentelő tanítónő

– a betegek ápolásának élő orvosnő

– a karrierjében férfi léptékkel is sikereket elérő “erős” nő, vagy aki

– nővérként él valamelyik rendházban, esetleg

– kéjnőként ad pillanatnyi boldogságot a szexuális kielégülést űző férfiaknak …és még sorolhatnám.

Lehet, hogy ezzel most megbotránkoztatlak. Nem teljesen ez a célom, de a provokáció is tágítja a nézőpontunkat.:)

Azt szeretném, ha a lényeget értenéd:

Minden nőnek megvan a saját útja, a saját szerepei és az abban való fejlődési útja! Az igazi értékét pedig pont az adja, ha a saját útját meri felismerni és felvállava megélni!

Akkor hát mi értelme van az Igazi Nő és az Igazi Férfi kérdőíveknek vagy a megfogalmazásoknak?

Nagyon is sok. Szembesülsz a saját elvárásaiddal és fényt derítesz arra mi lakozik a fejedben, milyen programok irányítják a párkeresésedet, az életedben való boldogságkeresésedet!

Használd a kérdőívet önelemzési célzattal… használd tükörnek!

Ha még nem töltötted volna ki, ajánlom a gyors kattintást és a saját  elképzeléseid-elvárásaid tesztelését:

Milyen az Igazi Nő?>>>

Milyen az Igazi Férfi?>>>

Természetesen félretéve minden iróniát, ha vége a kérdőívezésnek objektív összesítőt készítek és elküldöm minden kérdőívkitöltőnek! De itt és most nem bírtam  ki, hogy szótlanul olvasgassam a beérkező válaszokat.:)

Read Full Post »

Older Posts »