A november a skorpió hava, mely a Plutó hatása révén a mélységeinkbe késztet bennünket alászállni. Maga skorpió minőség az anyagi lét határát, az elmúlás és az újjászületés analógiáját hozza el számunkra. A változásokon keresztül tanít meg bennünket átértékelni önmagunkat, az életünket átvizsgálni és amit kell elengedni. Az elengedés megelőzi valaminek az elvesztését. A mi döntésünkön áll, hogy felismerjük és idejében elengedjük azt, ami már menni készül, vagy megvárjuk míg kényszerűen meg kell élnünk az elvesztését (eltűnését, elrablását, elválást tőle stb.). A sötétség egyre erősödök a rövidebb nappalokkal, a Plutó energiái, a Halottak Napja mind erősíti bennünk a félelmeinket, a sokszor rettegett és inkább elkendőzött mélységeinket.
Szeretném nektek megmutatni egy másik nép, másik kultúrkör hagyományait és gondolkodásmódját is a tél kezdetéről, a sötétség eljöveteléről, az alászállásról és az újjászületésről.
Választásom az ó ír hagyományokra, a kelta gyökerű pogány természetvallásra esett.
A kelták legjelentősebb ünnepe a halálünnep azaz a Samhain
A Samhain (ír: szó-in, skót: szaven), melynek jelentése: “nyár vége”. A kelta évkezdőnap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow’s Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep. A legjelentősebb ünnep a kelták számára, de a modern világunkban is több vallásban is fontos maradt.
Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli, tehát az október 31-éről november 1-re virradó éjszaka. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ. Könnyen áttetszőbbé válik a külső valóságunk és belső világuk közti különbség.
A kelta hagyomány szerint a halottak szellemei ilyenkor ellátogathatnak az élőkhöz. Gondoskodtak például szeretteik szelleméről: külön terítékkel várták őket az étkezéseknél. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülük. A halottak és az élők ilyenkor egy asztalnál étkeztek, egy szobában aludtak és úgymond együtt töltötték a napot.
Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. A töklámpásokat kifejezetten azért készítették, hogy egész éjjel elijessze az ártó lényeket. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás maradt fenn az angolszász országokban – Halloween néven-, amikor a felnőttek és a gyermekek is előszeretettel öltenek ijesztő, meghökkentő jelmezeket. Igaz, az eredeti kelta szokás szerint a felnőttek így.
Hasonlóan a Karácsony-Újév környéki regős-járáshoz hazánkban, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, úgymond fizetség fejében.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kötődik, hiszen a kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendőbelinkről, házasságról, az éves időjárásról és egyáltalán, a jövő évben várható szerencséről tájékoztatják a kérdezőt.
A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami a termékenység, és az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennők attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: például Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hádész, a holtak birodalmában.
A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma az almán kívül a töklámpa. Eredetéről vita folyik, ír, vagy skót szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védhette meg magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől.
A Samhain egyik legfőbb jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal előretekintés, az érkezők fogadása.
“Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érkezni akarót”
Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év “eltávozottjait”, a személyeket éppúgy, mint a történéseket., “vendégül látjuk” őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk őket, hogy aztán nyugalomra találjanak bennünk és rajtunk kívül. Így képessé válunk beengedni az újat, észrevenni az új történéseket, lehetőségeket.
A november, a Skorpió, a Plútó, és a sötétség, a félelmeink mind egy irányba késztetnek bennünket:
önmagunk megismerésére, igazi, mély szinten, az alapjainkig, a gyökereinkig leásva!
A folyamatban lehet, hogy meghalunk egy kicsit, de ezek után új kapuk nyílnak, új lehetőségek jönnek és újjászülethetünk! Valójában pedig “csak” a régi énünk hal meg bennünk.
***
A novemberi különleges napokról és energiákról még írok a napokban.:) Figyeld az oldalt!
Aki pedig szívesen elengedné a félelmeit és újjászületne, annak ajánlom, hogy éljen a november 9-i 10 milliószoros napi különleges rendezvényünkkel: Újjászületés program, melynek helyszíne egy budai barlang!
Olvass tovább a novemberi HármasKapu programokról, melynek első estéje
a félelmek leküzdésével és az újjászületéssel foglalkozik>>>
Női Önmegvalósítás Blog 