Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. szeptember

A minap nőkből álló csoportnak tartottam tréninget, önmenedzsment technikákat tanítottam és az önérvényesítő (ún. asszertív) kommunikációt gyakoroltuk.

A csoportban főleg középvezetői beosztásban dolgozó középkorú nők, több vállalkozónő, néhány huszonéves és egy anyuka vallott arról, hogy minden nap küzdenek önmagukkal, de nem saját magukért, nem merik felvállalni véleményüket, érdekeiket, komolyabb tárgyalási helyzetben kudarcot vallanak, nem kapnak/nem is kérnek!/ fizetésemelést vagy egyszerűen a férfi kollégát léptetik előre helyettük.

Ismét megerősödött bennem, hogy a legfontosabb olyan témák, amit a nőknek nagyon tudatosan fejleszteniük kell az az önértékelés-önbecsülés témája, de szorosan ennek nyomában – és főleg az alacsony önértékelés következtében – ott van az önérvényesítési képességek hiánya, alulfejlettsége.

Olvassd tovább a cikket a Női Önmegvalósítás Kincsestárában>>>

Miről van még szó a folytatásban?

Mit is tanítottak nekünk nőknek kislánykorunkban?

Férfias gondolkodás a karrierben – tényleg szükséges?

Van női stratégia az önérvényesítésben?

Miért kiemelten fontos nőként a saját érdekeinkért, jogainkért kiállnunk és megvédenünk a határainkat?

Milyen jellemzőket és  készségeket kell nőként különösen fejlesztenünk az önmegvalósításhoz?

Olvassd tovább a cikket a Női Önmegvalósítás Kincsestárában>>>

>>> Ha érdekel, milyen technikákkal és módszerekkel lehet a 21.században, nőként érvényesülni gyere el október 1-jén, az Önmenedzsmenet MesterNője című előadásomra!

Bővebben ide kattintva tudsz tájékozódni és jelentkezni az Önmenedzsment MesterNője című előadásra>>>

Ha még nem jelentkeztél, ne habozz sokáig, mert csak szeptember 25-ig lehet jelentkezni!

Reklámok

Read Full Post »

Ádám és Éva...na és a fügefalevél:)
Ádám és Éva…na és a fügefalevél:)

Azon a bizonyos elvonuláson a szégyenről beszélgetve Idris megkérdezte a társaságot, hogy miért is hordunk ruhát… igazából költői kérdésnek szánta, és talán egyértelműnek vélte a választ: “Szégyellnivalónk van”… biztonságot nyújthat a látszat mögé bújni…még ha ideig-óráig is.

A szégyen témájáról itt tudsz bővebben olvasni!>>>

Az utcán sétálva és a járókelőket nézve, azt gondoltam, hogy ha valaki végigmenne ma ruha nélkül mondjuk a Nagykörúton, garantáltan közmegbotránkozást keltene. Ugyanakkor, ha egy bennszülött törzset veszünk az Amazonas sűrűjében, az keltene kíváncsiságot, ha valaki talpig öltönyben és nyakkendőben tenne ott látogatást. A különbség annyi, hogy míg a Nagykörúton megvetést, lenézést váltana inkább ki, az Amazonasnál talán tényleg inkább a kíváncsiság lenne erősebb.

Elképzeltem a jelenetet..és jót derültem magamon. Nos, nagyon jól éreztem magam ruhában a Nagykörúton. Élvezem a színek és az anyagok harmóniáját magamon és másokon is. Ilyen szempontból jó dolog, hogy öltözködünk…

Tény, hogy ha nem lenne rajtunk ruha – a jelenkor szocializációja következtében – mi éreznénk magukat rosszul a felöltözött emberek között. Ennek oka talán elsősorban az, hogy attól félnénk, hogy mit mond a külvilág, hogy megvetnek-megszégyenítenek stb. Még ma is kiemelten fontos, hogy elfogadjanak mindet mások…kinek-kinek mennyire, de fontos. Lehet, hogy pont azért, mert a ruházkodással egy csoportba tartozást fejezünk ki (emosok, skinheadek, vampok stb.). Gyakran pont azt a különlegességünket hangsúlyozzuk vele, az egyediségünket. Üzenünk a világnak…ez vagyok én…ilyennek lássatok. Az, hogy valóban azok vagyunk-e vagy csak a látszatot szeretnénk kelteni már más kérdés.

A külvilág reakciója minden történelmi korban fontos volt az embernek, ez most sincs másképp, sőt. Talán a mai korban, ha lehet még erőteljesebb szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki. Gondolj például egy állásinterjúra…vagy egy tárgyalásra… egy első randira… mindegyiknél komoly szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki…következtetéseket vonunk le belőle az illető ízlésére, önértékelésére, anyagi helyzetére, társadalomban elfoglalt helyére stb. vonatkozólag. Helyesen-vagy helytelenül, mindannyian értékeljük a másik ember megjelenését… ez hol fontosabb, hol kevésbé az.

A ruhákkal és a színekkel, és ahogy mindezeket viseljük kommunikálni tudunk. Elmondhatjuk, hogy hogy érezzük magunkat aznap…mire vagyunk nyitottak és mire nem. Erősíthetjük és éppenséggel össze is kavarhatjuk vele a gyanútlan szemlélőt. Jó, ha tudatában vagyunk mindennek a ruházat megválasztásakor.

Én elsősorban a színeket, textileket, kiegészítőket szeretem…de ez sosem olyan fontos, hogy például egy barátomat az alapján ítéljem meg, hogy miben van. Mondhatnám inkább azt, hogy az öltözködés nekem fontos igazán, én élvezem és örülök, ha tetszik másoknak. Igen, nőként jól esik, ha elismerő pillantásokat kapok vagy bókokat. De ennél mélyebbre kell menni és látni. Az első-felszínes megítéléseinknek fontos, hogy ki hogy néz ki…tehát ebben az értelemben van, hogy a ruha teszi az embert.:)

Ugyanakkor messzemenőkig fontosabb – nekem mindenképpen -, hogy milyen az illető, a megnyilvánulásai, a beszéde, a hangja, a tettei. Amikor pedig a barátaimról van szó, van, hogy nem is tudatosul bennem, hogy mit is viselt valamelyikük egy találkozásunkkor.

Volt egy nagyon kedves barátnőm, talán merhetem így hívni őt… Daganatos megbetegedések miatt az egyik szemére nem látott, egyébként jó 30 évvel idősebb volt nálam, két fejjel alacsonyabb és sok számmal nagyobb ruhát hordott, mely gyakran volt füst-szagú…no nem dohányfüsté, hanem az otthonának fűtőanyag-kibocsátása miatt… szúrós volt a szaga …ezekre akkor döbbentem rá, amikor mások mondták. Sosem zavart az, hogy kötés van a fején… nem érdekelt. A lénye érdekelt, tiszteltem, szerettem, fontosak voltak a beszélgetéseink, a meglátásai, a közös élményeink.

Egy kedves barátnőm mondása, melyet jópár éve írt fel a noteszembe a saját kezével: “ha a barátaim félszeműek, profilból nézem őket”. Sokszor eszembe jut.

A szeretet lát tisztán… a szerelem szemüvege felemel és “jobb színben tüntet fel” és ez is jó, és kell is…de a szeretet és elfogadás a lelket is látja és eképpen már egyáltalán nem fontos van-e valakin ruha, hogy annak a színei passzolnak-e egymáshoz, a legutóbbi divatot képviselik-e vagy sem… mindegy, átlátsz mindezeken és ez jó így. Nekem mindenképpen.

Read Full Post »

Szégyen, Carla Navoa képe

Szégyen, Carla Navoa

Szégyenérzete valamivel kapcsolatban mindenkinek van. Lehet, hogy több is…

A múlt hónapban a születésnapomra megleptem magam egy kőkemény önismereti-önfejlesztő tréninggel,melynek címe Szégyen és Intimitás volt, Szentesi Szilvia és Brian Idris Charles vezetésével, dr. Buda László segédletével-tolmácsolásával.

Hogy milyen volt?

3 és fél nap kőkemény szembenézés önmagammal, a fájdalmaimmal, a gátlásaimmal…

3 és fél nap sírás és nevetés, tánc és mozgás, beszélgetés belül, kihangosítva és a bátor-társakkal…

Megforgatott, átalakított. Mazochizmusnak is gondolhatnád… van benne valami:) Szeretem az önfejlesztés kemény és gyors, belemenős munkáját, legfőképpen a transzformáló hatását élvezem…no és a katarzisokat:)

Ezt írtam a végén visszajelzésképpen:

“…Nehéz volt a váltás és még mindig kicsit idegenül mozgok az eddigi világomban… megváltoztam és az eddigi környezetemet más, teljesebb, nyitottabb és ha lehet még szeretetteljesebb szemmel nézem…és (meg)értőn:) tapasztalom a zártságot, a gátakat és az intimitástól való félelmet…
Jó volt veletek megélni a szabad nyitottságot és örülök, hogy meg mertem-tudtam nyílni….
Virágos-gyümölcsös kertté válni és abban élni pedig csodálatos érzés:) Velem és bennem vannak az érintéseitek, mosolyaitok és könnyeitek:))) Köszönöm Nektek!…”

***

Úgy döntöttem, hogy az ott megtapasztaltakból hozok Nektek is az elkövetkező hónapokban… Ez az első ajándék onnan, tőlem, belőlem, általam…Nektek!

***

Mi a szégyen?

Szerintem:

A szégyen a szabadság hiánya, a teljesség eltagadása-eltakarása. A megszégyenítés az első önértékelésünkön elkövetett erőszak, mindez pedig olyan korban és jellemzően olyan helyzetben, amikor védtelenek vagyunk.

A szégyenérzet akkor alakul ki, amikor olyan jellemzőnkre, részünkre (pl. testrész) kapunk negatív visszajelzést, amin nem tudunk változtatni. Ennek eredményeképpen például igyekszünk az adott testrészt, jellemzőt láthatatlanná tenni (pl. fiatal lányoknál a mell növekedésének elkendőzése nagy ruhadarabokkal, hanyag tartással, fiús öltözködéssel és frizurával, vagy bőrhibáknál-testképi elégedetlenségeknél ruházattal való eltakarással, szépítgetésekkel.). Azaz mindent megteszünk, hogy az a valami, amit szégyellünk ne látszódjon, ne is kelljen tudomást vennünk róla. Ezzel kicsit úgy teszünk mint a strucc, bedugjuk a fejünket a homokba és mivel mi nem látunk…azt hisszük, hogy minket sem látnak. Nos, ettől még létezhet a probléma…és az is lehet, hogy az égvilágon semmi baj nincsen velünk…. csak valaki valamikor valamilyen megfontolásból negatív visszajelzést adott ránk!

A negatív megnyilatkozás pedig elsősorban arról az emberről szól, aki kimondta. A negatív ítélet, bírálat őt minősíti, az ő gondolkozásmódjáról és akkori érzelmi állapotáról (pl. irigység, féltékenység) ad tanúbizonyságot. Legfőképpen azt mondja el róla, hogy nem tudja kezelni saját magát, nem tud kommunikálni és átgázol a másik emberen. Tehát a megszégyenítő ember egoista és finoman szólva is tökéletlen kommunikációs eszközökkel rendelkezik!

Feldmár András írja a szégyenről:

„A megszégyenítés arra készteti az embert, hogy elbújjon, láthatatlanná váljon, elkerülje azt, aki megszégyenítette. A megszégyenítés gyilkosság. Kínzás.”

A cikk részlet a Női-Erő-Forrás havi e-magazin szeptemberi számából. A cikk folytatásából a következőket tudhatod meg:

  • Mint szülő, hogyan kommunikálj, hogy ne kelts szégyenérzetet a gyermekedben?
  • Miért olyan rossz a szégyen?
  • Mi a teendő a szégyenérzeteink felszámolásával kapcsolatban?

Ha szeretnéd elolvasni a folytatást és minden hónapban egy jó adag női önfejlesztést segítő olvasnivalóval gazdagodni, akkor érdemes egy próbát tenned:

Női-Erő-Forrás havi e-magazinra itt tudsz feliratkozni!>>>

Read Full Post »

Erre a kérdésre kerestem a választ és egy emlék bukkant fel…leírom, ha kedved van utazz velem az én múltamban…ártatlan lesz, de tanulságos:)

A tini gondolatai a szexis-vonzó nőről…

…először talán úgy 14-15 évesen…megkérdeztem magamtól, a suliban a lányoktól, a házban a fiúktól…anyától…

Emlékszem akkor már maga a kérdés felvetése – mégha csak önmagam előtt történt is… –  arcpirítónak számított. Tetszett egy fiú a suliban. Azt mondták a többiek, hogy a Kleopátra frizurájú lányokat szereti… aznap este buliba voltunk hivatalosak,mindketten. Hazamentem és levágtam a hajam. A fiú észre sem vette… Elhatározás született bennem…megtudok mindent a témáról. Aztán otthon takarítás közben egyszer-csak egy könyvre leltem…rózsaszín háttér, fehér és vörös betűs cím: Mitől Szexis a Nő? rejtette a kérdésem válaszát. Szívdobogva vittem a saját szobámba…és alig vártam, hogy felfaljam a könyvet….titokban, nem mertem volna bevallani, hogy én ezt akarom olvasni…nemhogy rákérdezni anyánál, hogy szerinte mitől is válik egy nő vonzóvá egy férfi számára…

Dehogy akartam én szexelni a fiúval… gondolatilag még a csók is elég izgalmasnak tűnt:)… gyakorlatban meg már attól is repkedtem volna, ha felkér táncolni azon a bulin… vagy ha rám néz és észrevesz!:)

Lázban égve olvastam a sorokat…a felét nem is értettem, olyan praktikákról volt szó, amelyek első sorban a külsőségekre koncentráltak. Elbizonytalanodtam…ennyi lenne a nagy titok?

Hosszú vállra omló haj, lehetőleg vörös…ringó csípő…mély dekoltázs és rövid szoknya… tejszínes-mézes fürdő a bőr bársonyosságáért 3 egymást követő napon a randi előtt… stb.

Valahogy azt gondoltam, hogy a szexi nő, a külsőségek mellett hordoz valamilyen belső erőt… csáb-erőt. Amit aztán megfelelően tud kommunikálni  például a flört nyelvén.

Másnap közvélemény kutattam a lányok között a suliban… ilyen válaszokat kaptam:

Hosszú-vékony lábak, melyeket láttat a miniszoknya, kiemel a vörös tűsarkú, melleket láttató áttetsző blúz és igen, hosszú göndörkés haj. (Ekkor már bántam, hogy levágtam a hajam:) A nap végére sem jutottam előbbre, mert mindenki csak a megjelenésre koncentrált.

Suli után megkérdeztem a házban lakó srácokat…szerintük milyen a szexis nő?

Óriási mellek… kerek popsi…eztán hosszú csönd…gondolkodtak… magassarkú és miniszoknya… az egyik kibökte, hogy az apukája újságjában látott egy képet… “valami vörös kötőzőféle tartotta a lyukacsos harisnyát” mondta az egyikük… harisnyakötő és neccharisnya? Aha…volt a válasz.

Úgy éreztem nem jutottam előbbre…

Végül összeszedtem minden bátorságom… megkérdeztem az anyukámat. Anya meglepődött…miért akarod tudni? kérdezte gyanakvóan. Tudod, van az a srác a suliban… és…és szeretnék tetszeni neki…hebegtem félszegen. Anya értette… azt mondta talán nem az a lényeg, hogy szexis legyek, a szerelem máshol kezdődik…a szerelem nem azon múlik, hogy vörös…szőke vagy barna…hosszú vagy éppen átlagos a lábunk… miniben csípőt ringatva lejtünk vagy farmerban rohangálunk a srác előtt.

Kezdtem figyelni… kicsit félve, hogy mi jön…mert ha ugye kiderül amitől tartottam, hogy a külsőség nem elég…akkor ugye, mitől is vehetne még észre az a bizonyos srác…a külsőségeken mindig könnyebb javítani kicsit gondoltam, de ha nem tetszem neki amúgy, akkor hiába minden igyekezetem….-  gondoltam.

Anya azt mondta, hogy ha a ruházatunkkal vagy a viselkedésünkkel vagyunk szexik, akkor azt egyféleképpen értik a férfiak… és én ugye, kérdezte szelíden, de minden rezdülésemet kutatón, ugye nem azt akarom, hogy feküdjön le velem?

Nos, nem … mondtam, teljesen zavarban mégis megkönnyebbülten, hogy kimondhattam. Nem szeretném, ha félreértene és csak AZT akarná…én többet akarok tőle…

Anya folyatta…akkor jó, még túl korai lenne. Annyi mindent kell még megtapasztalni addig  és nem szabad siettetni… azt tanácsolja várjak majd addig, amit biztos nem vagyok a kapcsolatban és a fiúban. Merthogy a szüzesség komoly és értékes dolog… nem szabad csak úgy bárkinek odaadni.

Húha….azért ennyire nem akartam belemenni….azaz akartam, de nem mertem volna …

Anya azt mondta még, hogy ne szexis akarjak lenni, az ráér és majd a tapasztalattal jönni fog… most elég, ha csinosan felöltözöm, igyekszem a fiú közelében lenni, beszédbe elegyedni vele, mosolyogni és figyelni rá, aztán hölgyválasznál felkérem a fiút…és figyelek a reakciójára…

Hmm…Ezt jó lett volna tegnap is tudni…

Szexi nő ügyben már beljebb voltam, de a fiúval kapcsolatban valahogy azt akartam volna, hogy ő kezdeményezzen… ő jöjjön oda beszélgetni…ő kérjen fel táncolni… nem én…

***

Azóta eltelt jó néhány év ….tapasztalat is, gondolatok is, tanácsok is és megélések is…

Mit gondolok ma?

Fontos a külső megjelenés, de az amolyan hozzáadott érték:)

A külsőségek vonzóvá, de egyben könnyű prédára vadászó hímek célpontjává is tehetnek, amit aztán kezelni kell tudni. Bár a reklámipar arra késztet bennünket lépten-nyomon, hogy önmagunkban nem vagyunk elég jók… kell a “biztonságos és száraz érzés” a “nehéz napokon”… kell a deo, de legalább 24 órás hatású és foltot nem hagyó… kell a bársonyos bőrt varázsoló testápoló és a fehér fogsorhoz hozzásegítő fehérítőpaszta…és még sorolhatnám, folyathatnám a ruhákkal…

A “reklámot” hiába vesszük meg, attól még nem leszünk jobb nők…esetleg látszat-jó-nők. Az igazi jó-nőség belülről kell fakadjon, de kívülről is ápolni kell, no és meg is kell mutatni… büszkén, természetesen, de meghagyva a varázslatot… a kicsomagolás varázsos pillanatait a férfinak… nőnek.

Most azt gondolom, hogy a szexi nő azért szexis, mert árad belőle a szex-szeretete…érzed a kisugárzásán…az illatán, látod a mosolyán, hogy képes megnyílni és odaadni magát, látod a mozdulatain, a járásán,  hogy szereti és élvezi az életet, a testi-lelki örömöket….

A ruha mindezeket csak kiemeli, aláhúzza… esetleg eltúlozza, karikírozza…

Van egy finom határvonal…. a természetesség és a csinálmány között.

Az igazán szexis nő élvezi a testi együttlétet.

A szó legörömtelibb értelmében szeretkezik…játszik a szenvedéllyel, izgalmas, izgatott és izgató…:)

***

Szerinted?

Read Full Post »

Erre a kérdésre kerestem a választ és egy emlék bukkant fel…leírom, ha kedved van utazz velem az én múltamban…ártatlan lesz, de tanulságos:), de előtte lelövöm a poént, hátha nincs olyan sok időd velem elmélkedni és időutazni…:)

Mit gondolok ma a szexis nőről?

Fontos a külső megjelenés, de az amolyan hozzáadott érték:)

A külsőségek vonzóvá, de egyben könnyű prédára vadászó hímek célpontjává is tehetnek, amit aztán kezelni kell tudni. Bár a reklámipar arra késztet bennünket lépten-nyomon, hogy önmagunkban nem vagyunk elég jók… kell a “biztonságos és száraz érzés” a “nehéz napokon”… kell a deo, de legalább 24 órás hatású és foltot nem hagyó… kell a bársonyos bőrt varázsoló testápoló és a fehér fogsorhoz hozzásegítő fehérítőpaszta…és még sorolhatnám, folyathatnám a ruhákkal…

A “reklámot” hiába vesszük meg, attól még nem leszünk jobb nők…esetleg látszat-jó-nők. Az igazi jó-nőség belülről kell fakadjon, de kívülről is ápolni kell, no és meg is kell mutatni… büszkén, természetesen, de meghagyva a varázslatot… a kicsomagolás varázsos pillanatait a férfinak… nőnek.

Most azt gondolom, hogy a szexi nő azért szexis, mert árad belőle a szex-szeretete…érzed a kisugárzásán…az illatán, látod a mosolyán, hogy képes megnyílni és odaadni magát, látod a mozdulatain, a járásán,  hogy szereti és élvezi az életet, a testi-lelki örömöket….

A ruha mindezeket csak kiemeli, aláhúzza… esetleg eltúlozza, karikírozza…

Van egy finom határvonal…. a természetesség és a csinálmány között.

Az igazán szexis nő élvezi a testi együttlétet.

A szó legörömtelibb értelmében szeretkezik…játszik a szenvedéllyel, izgalmas, izgatott és izgató…:)

***

Mit gondoltam tinikoromban…

A tini gondolatai a szexis-vonzó nőről…

…először talán úgy 14-15 évesen…megkérdeztem magamtól, a suliban a lányoktól, a házban a fiúktól…anyától…

Emlékszem akkor már maga a kérdés felvetése – mégha csak önmagam előtt történt is… –  arcpirítónak számított. Tetszett egy fiú a suliban. Azt mondták a többiek, hogy a Kleopátra frizurájú lányokat szereti… aznap este buliba voltunk hivatalosak,mindketten. Hazamentem és levágtam a hajam. A fiú észre sem vette… Elhatározás született bennem…megtudok mindent a témáról. Aztán otthon takarítás közben egyszer-csak egy könyvre leltem…rózsaszín háttér, fehér és vörös betűs cím: Mitől Szexis a Nő? rejtette a kérdésem válaszát. Szívdobogva vittem a saját szobámba…és alig vártam, hogy felfaljam a könyvet….titokban, nem mertem volna bevallani, hogy én ezt akarom olvasni…nemhogy rákérdezni anyánál, hogy szerinte mitől is válik egy nő vonzóvá egy férfi számára…

Dehogy akartam én szexelni a fiúval… gondolatilag még a csók is elég izgalmasnak tűnt:)… gyakorlatban meg már attól is repkedtem volna, ha felkér táncolni azon a bulin… vagy ha rám néz és észrevesz!:)

Lázban égve olvastam a sorokat…a felét nem is értettem, olyan praktikákról volt szó, amelyek első sorban a külsőségekre koncentráltak. Elbizonytalanodtam…ennyi lenne a nagy titok?

Hosszú vállra omló haj, lehetőleg vörös…ringó csípő…mély dekoltázs és rövid szoknya… tejszínes-mézes fürdő a bőr bársonyosságáért 3 egymást követő napon a randi előtt… stb.

Valahogy azt gondoltam, hogy a szexi nő, a külsőségek mellett hordoz valamilyen belső erőt… csáb-erőt. Amit aztán megfelelően tud kommunikálni  például a flört nyelvén.

Másnap közvélemény kutattam a lányok között a suliban… ilyen válaszokat kaptam:

Hosszú-vékony lábak, melyeket láttat a miniszoknya, kiemel a vörös tűsarkú, melleket láttató áttetsző blúz és igen, hosszú göndörkés haj. (Ekkor már bántam, hogy levágtam a hajam:) A nap végére sem jutottam előbbre, mert mindenki csak a megjelenésre koncentrált.

Suli után megkérdeztem a házban lakó srácokat…szerintük milyen a szexis nő?

Óriási mellek… kerek popsi…eztán hosszú csönd…gondolkodtak… magassarkú és miniszoknya… az egyik kibökte, hogy az apukája újságjában látott egy képet… “valami vörös kötőzőféle tartotta a lyukacsos harisnyát” mondta az egyikük… harisnyakötő és neccharisnya? Aha…volt a válasz.

Úgy éreztem nem jutottam előbbre…

Végül összeszedtem minden bátorságom… megkérdeztem az anyukámat. Anya meglepődött…miért akarod tudni? kérdezte gyanakvóan. Tudod, van az a srác a suliban… és…és szeretnék tetszeni neki…hebegtem félszegen. Anya értette… azt mondta talán nem az a lényeg, hogy szexis legyek, a szerelem máshol kezdődik…a szerelem nem azon múlik, hogy vörös…szőke vagy barna…hosszú vagy éppen átlagos a lábunk… miniben csípőt ringatva lejtünk vagy farmerban rohangálunk a srác előtt.

Kezdtem figyelni… kicsit félve, hogy mi jön…mert ha ugye kiderül amitől tartottam, hogy a külsőség nem elég…akkor ugye, mitől is vehetne még észre az a bizonyos srác…a külsőségeken mindig könnyebb javítani kicsit gondoltam, de ha nem tetszem neki amúgy, akkor hiába minden igyekezetem….-  gondoltam.

Anya azt mondta, hogy ha a ruházatunkkal vagy a viselkedésünkkel vagyunk szexik, akkor azt egyféleképpen értik a férfiak… és én ugye, kérdezte szelíden, de minden rezdülésemet kutatón, ugye nem azt akarom, hogy feküdjön le velem?

Nos, nem … mondtam, teljesen zavarban mégis megkönnyebbülten, hogy kimondhattam. Nem szeretném, ha félreértene és csak AZT akarná…én többet akarok tőle…

Anya folyatta…akkor jó, még túl korai lenne. Annyi mindent kell még megtapasztalni addig  és nem szabad siettetni… azt tanácsolja várjak majd addig, amit biztos nem vagyok a kapcsolatban és a fiúban. Merthogy a szüzesség komoly és értékes dolog… nem szabad csak úgy bárkinek odaadni.

Húha….azért ennyire nem akartam belemenni….azaz akartam, de nem mertem volna …

Anya azt mondta még, hogy ne szexis akarjak lenni, az ráér és majd a tapasztalattal jönni fog… most elég, ha csinosan felöltözöm, igyekszem a fiú közelében lenni, beszédbe elegyedni vele, mosolyogni és figyelni rá, aztán hölgyválasznál felkérem a fiút…és figyelek a reakciójára…

Hmm…Ezt jó lett volna tegnap is tudni…

Szexi nő ügyben már beljebb voltam, de a fiúval kapcsolatban valahogy azt akartam volna, hogy ő kezdeményezzen… ő jöjjön oda beszélgetni…ő kérjen fel táncolni… nem én…

***

…és szerinted milyen a szexis nő?

Read Full Post »

Gondolkodtam és járattam még az eszem egy kicsit a témán, azaz a férfi és nő közötti különbségeken, merthogy arra kerestem a választ, hogy vajon mi az oka annak, hogy a férfiak inkább poligámok, a nők inkább monogám természetűek.

Arra jutottam, amit már általános iskolában megtanultunk, míg a férfiak elmenetek vadászni, addig a nők otthon gyűjtögettek… nos, mit is?

A férfiak tehát volt, hogy naphosszat űzték a vadat hajthatatlanul… aztán hazavitték és megették…másnap-harmadnap újra nekiindultak, újra becserkészték a prédát és újra hazavitték és megették. Talán ez az a fajta tanult viselkedés, ami a férfi nemi hormonok késztetéseivel karöltve a férfit újra és újra vadászni hajtja:)

A kiszemelés, a vad becserkészése és elejtése, leterítése…majd bekebelezése, nos ugye eléggé hasonlít arra a folyamatra, amit sztereotípiákra alapozva mi nők gondolunk a férfiakról… és azt mondjuk, hogy hát igen,” hajtja a vére” a drágát, amikor csajozik.

Ezen a ponton elgondolkodtam a női sztereotípiákon is…Mit csinál a nő?

Arra van nevelve és kondicionálva, hogy csábítson, hogy szép legyen, hogy különböző fortélyokat vessen be annak érdekében, hogy a sok női vad (és kevésbé vad:)macska, angyal és boszorkány között kitűnjön és elvarázsolja a férfit.

Ezen a ponton már kajánul vigyorogtam….a férfit,aki szeret birtokolni és akkor érzi jól magát, ha sok birtokoltja van…úgy mondjuk ezt egymás között, hogy a férfi gyűjtögeti a trófeákat…

…és a nő?

A Nő begyűjti a férfit…és igyekszik, hosszan-eltarthatóvá konzerválni a varázst, és magát a férfit. Mert hát ugye, a nő azért valljuk be, egy idő után mindenképpen, apát keres a gyermekének. innentől pedig a megnyerő külsőn túl, fontossá válik a megbízhatóság és az a tény is, hogy vajon hosszútávon mennyiben lesz képes ellátni a férfi a család-ellátó szerepét és biztosítani a megélhetést akkor is, amikor a nő nem dolgozik.

Egyszóval a nő gyűjtöget… konzervál és reménykedik, hogy jól döntött. Ha nem, akkor vagy betevőt gyűjtöget és maga válik családfenntartóvá…vagy további férfiakat gyűjtöget…

Az alaphozzáállás – vadászat vagy gyűjtögetés – aztán meg is mutatkozik a testképben is (elhízás), no és az érzelmek kezelésében is – ahol a nő általában hajlamosabb gyűjtögetni, felhalmozni és raktározni a sérelmeit, érzelmi megéléseit….a férfi pedig inkább vadássza, hajtja az újabb és újabb izgalmas kihívásokat, megéléseket…kiéli őket, aztán újak nyomába indul…

Pár hónapja egy kliensem kapcsán tudatosult bennem, hogy a nő is lehet vadász-típus, de az anyasággal benne is átfordul valami… onnantól bármennyire is vadászgatott, vagy éppen ugye gyűjtögetett, két dolog lesz számára fontos, 1. hogy a férfi biztonságot tudjon adni, 2. hogy a biztonságot adó férfit ne csábítsák el idejekorán

Mindkét női hozzáállás kellő alapot szolgáltat a női rivalizációra… amiből két dolog azonnal következik:

– amíg a nők rivalizálnak egymással a férfiért, addig a férfiak manipulálni tudják a nőket

– amíg a nők rivalizálnak egymással megkeserítik a saját életüket és elmérgesítik az egymással való kapcsolatukat (pedig, ha a nők összefognak, ott tényleg szárnyakra kap valami!:)))

***

Érdekes adalék:

Azt olvastam egy amerikai oldalon nemrégiben, hogy maga a női méh sem “monogám” természetű, és egyszerre akár több férfitől származó hímivarsejtcsomagot tud szelektálva raktározni…arról nem is beszélve, hogy a hímivarsejteknél sem az győz feltétlenül, aki a leggyorsabb és legaktívabb, hanem az, amelyiket a petesejt “kiválasztja” és magába szippantja! Érdekes következtetéseket lehet ebből levonni…

Read Full Post »