Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Istennő’

Azon gondolkodtam, hogy ilyen téli októberben olyan jól esik egy-egy bátorító, ösztönző és léleksimogató szó. Ezért úgy döntöttem, hogy ma arról írnék, ami értékes és szép bennünk, NŐKben. Igen, csupa nagybetűvel. Szeretném megosztani Veletek az újjászületésemet…nőként.

Női mivoltom számomra minden nap újabb és újabb csodával örvendeztet meg, és mára már valóban képes vagyok látni magamban az Istennőt. Nekem ez nem volt könnyű dolog, idáig eljutni, s talán Neked, aki most olvasol sem olyan magától értetődő.

Mondjuk, hogy a női test mennyire csodálatos. Mégis koránt sem biztos, hogy át is érezzük ott mélyen legbelül, hogy mennyire igaz ez. Az áttörést nekem érdekes módon az anyává válásom folyamata hozta. Amint megfogant bennem a kisfiam máshogy tekintettem magamra. A tükörbe néztem és csodát, gyönyörűséget láttam. Ilyet korábban nem éltem át, jobban mondva nem mertem megélni ehhez foghatót.

Az első transzformáció

Elkezdtem igazán foglalkozni magammal, a testemmel, az érzelmeimmel. Meg akartam érteni és át akartam érezni, hogy mi zajlik bennem. Egyszerre a világon a legfontosabb dologgá a gyermekáldás és az átalakulás vált. Amikor a “Bennünk élő Anyaistennő” (Dr. G.C. Feldman -Eve Adamson) című könyvet először olvastam, még csupán vágyálom volt a babánk, kicsit berzenkedtem is a benne leírtaktól. Túl soknak találtam mindazt, ami ott volt. Aztán egy szép hajnalon, amikor az a bizonyos teszt két csíkot mutatott nem volt boldogabb nő ….és férfi a világon. Ahogy a kicsiny élet növekedett a pocakomban úgy erősödött bennem a nőiség egy új aspektusa, az anyaistennő. Mire elérkezett a szülés ideje, én is felkészültem az újjászületésre. Csak éppen nekem magamnak kellett “megszülnöm” magam:).

Az életemben talán először voltam igazán önmagam

A szülés folyamatában értettem meg, hogy mindent tud a testem. Átéltem, hogy milyen erős és bölcs a szervezetem. Nem akartam fájdalomcsillapítót és természetes szülést választottam. Talán furcsán hangozhat, de akartam érezni a folyamatot, a fájdalmamat. Azt a fájdalmat, ami talán az egyedüli fájdalom, aminek a vége nem azért jó, mert elmúlt végre, hanem azért, mert értelme volt valakiért megélni. Minden lélegzettel meghaltam egy kicsit és elmerültem a fájdalom-hullámban. Mertem elmerülni, és ez nagy szó. Mertem megengedni magamnak, hogy érezzek, hogy önmagam legyek, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék, és amit nem.

A szoptatással, ami az elején egyáltalán nem volt leányálomba illő, még inkább megértettem, hogy van, amikor nem kell tudatos legyek. Én, aki mindig tudatosan akartam mindent megélni, kaptam még egy leckét arról, hogy merjek bízni saját magamban, a testemben és a kisfiamban. Két hétig tartott még a régi énem haláltusája. Aztán megváltozott a kép. Szemlélődés, elfogadás, megengedés, csodálattal vegyes óvó pillantások, szerető ölelések, megnyílás és áramlás. A kisfiam minden percben megerősítette bennem azt, hogy fontos vagyok neki. Először éreztem az életemben, hogy igazán fontos vagyok valakinek. Nem azért, mert nem voltam fontos előtte senkinek…azért, mert én nem éreztem magam fontosnak.

Nana, én is itt vagyok azért…szólt a bennem élő vénuszi nő…

Aztán, ahogy az anya megtalálta bennem a helyét, a vénuszi nő is felébredt csipkerózsa álmából. Először megküzdöttek egymással, mert a bennem élő, botor, vénuszi hölgyeményem attól tartott elveszítette a figyelmemet és innentől már csak a második lesz.  Az anyaistennő tudta annyira szeretni a bennem élő vénuszit, és tudta olyan bölcsen kezelni, hogy végül arra jutottak mindkettejükre szükség van, remekül kiegészítik egymást, és egyikük sem fontosabb a másiknál.

A második transzformáció

A születésnapomon elmentem egy elvonulásra, ahol a szégyen és az intimitás témáin dolgoztunk. A folyamatba annyira beleengedtem magam, hogy meg-meghaltam egy-egy gyakorlatban. De a végén újjászülettem. A másnap valóban más volt. Ami anyaként sikerült, most nőként is megtörtént: először láttam magam gyönyörűnek. Megértettem, hogy mely részeimet takartam el, még magam elől is. Újra magamba fogadtam őket. Egy ciklus lezárult az életemben és helyet adott egy újnak….és ennek végtelenül örülök.

Rájöttem, hogy mennyire fontos felfedezni és megélni a bennünk élő Istennőt. A korábban tanult női-energia gyakorlatok most belső megértést nyertek. Már nem csak csinálom őket… történnek bennem és általam. Megértem rájuk.

Tőlem szokatlan, legalábbis itt, ezen a fórumon így írni. De ma, itt és most nem tudok máshogy, másról írni. Ugyanakkor remélem, hogy ezekkel a gondolatokkal valami elkezdődik, – vagy éppen folytatódik, megerősítést nyer a belső világodban és közelebb kerülsz a benned élő Istennőhöz.

Pozsgai Nikoletta

Személyiség Integrációs Tréner, kineziológus, női önmegvalósítás specialista

***

November 11-ével indul a Női Újjászületés Tanfolyam első modulja:

Pozitív Énkép Fejlesztő Tanfolyam Nőknek November 11-től! Ha Te is vágysz az újjászületésre és nőként való kibontakozásodra olvass tovább>>>

***

A cikket a HősNők női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

Egy szokatlan, mégis értékes megközelítést szeretnék Neked ajándékba adni ezzel az írással. Az igazi nő témája rendkívül izgalmas, és  fontos a szívemnek.

A nő meghatározásával, jellemzésével kihívást jelentő helyzetbe hozom magam és Téged is, aki ezeket a sorokat most olvassa….tudom és örülök mindkettőnek.:) Nem is célom a definíció szerű meghatározás… A kreatív gondolatfolyamot hívtam segítségül mikor e sorokat írtam….fogadd szeretettel!

Egy nő… a Nő…az IstenNő!

A nő kapu a mindenségbe, átjáró dimenziók között.

A nő bölcs, önmagától minden sejtjében érezve tud.

A női öl befogad és feltölt, szenvedélyt szít, kéjt hoz és szerelmével gyógyít.

A női öl befogad, táplál és oltalmaz.

A női öl életet ad.

A nő, ha kell csendes és elfogadó. Ha kell erős, szívós és rendíthetetlen. Ha kell „halált tisztelő bátorsággal” anyagtigrisként harcol, ha kell szenvedéllyel a férfi húsába harap.

A nő belül hall és szívében él.

A nő erőforrása a férfinak, a gyermeknek, az életnek és vele a mindenségnek.

A nő veled érez s ha kéred veled sír, ha elfogadod bölcs útmutatást ad.

A nő, ha kell felemelt fejjel és egyenes derékkal, mégis alázattal szolgál.

A nő, hallgat, sír, virraszt, zokog, pityereg, könnyel szárítja fel bánatod.

A nő nevet, édesen mosolyog, ösztönzően bólogat, kacéran felkacag.

A nő nem csupán nő… Istennő Ő!

***

Ezt gondolom én…de még folytatom:)))

… és Te hogyan látod, milyen szerinted az igazi nő?

A kérdések kérdése, ha nőkről van szó…. ha nők között vagyunk, ha férfiak beszélgetnek, ha nők és férfiak egymás szemében kutatják a választ…vajon van-e igazi nő, vagy mindenkinek más az igazi…

Vénuszi erotikus?

Anyatigris vagy gondoskodó tyúkanyó?

Harcos amazon vagy inkább törékeny tündér?

Furfangos vagy kreatív?

Titokzatos és talányos? Talán  szeszélyes?

Netán mind együttvéve  attól igazi, hogy ezerarcú?

Esetleg szerepfüggő?

Eredjünk a nyomába!

Egy izgalmas mini-kutatásba hívlak, oszd meg velem és a többiekkel, hogy szerinted mitől nő a nő és milyen az igazi nő!

Szerinted milyen?

A válaszaidat az Igazi Nőről szóló kérdőívben ide kattintva tudod megadni>>>

Read Full Post »

Egy csodálatos napot töltöttünk együtt az ÉletKehely kirándulás alkalmával, szombaton, a 10 milliószoros napon, mely egybeesett a Maya kalendárium szerinti nulladik, azaz időn kívüli nappal.

Reggel 9 órakor találkoztunk a Moszkva téren és szépen összegyűlt lelkes és a kiváncsiságtól izgatott csoporttal felmentünk a Normafához. 90-es busszal (szép szimbolika: a 9-es a női utas szintézis száma) utaztunk és a résztvevők egy önelemző kérdőíven rágták át magukat- többé-kevésbé:), hiszen nehéz dolog ám egyszerre új emberekkel megismerkedni és mély kérdéseken gondolkodni. Mégis úgy hiszem, hogy sikerült egy kis ízelítőt és hangolót adnunk.

Pozsgai Nikoletta és Lenkey Dorottya tanítás közben

Pozsgai Nikoletta és Lenkey Dorottya tanítás közben

A Normafához érkezvén egy rövidebb bemelegítő gyakorlatsor után a Székelykapuhoz mentünk, mely hozzásegített bennünket egy teremtési gyakorlattal a szív szakrális terébe való belépéshez. Az első meditációkat és légző gyakorlatokat még óriási szél kísérte, és kaptunk egy kis esőt is. Mindezek egy cseppet sem zavartak bennünket és az elszánt kis csapatot:) Aztán pár kilométer és gyakorlat múltán megjelent a nap és végig kísérte utunkat.

Lenkey Dorottya szívből jövő tanítása:)

Lenkey Dorottya szívből jövő tanítása:)

Az első tisztáson a férfi és női energetikáról és a női teremtés különlegességéről tanítottunk Dorottyával, és elvégeztük az első ÉletKehely gyakorlatokat is.

Az igazi nő kérdésköréről beszélgettünk és hát igen, racionális úton nem jutottunk megoldáshoz. De ez is volt a cél, hogy megláttassuk azt a bizonyos tipikus különbséget a férfias és nőies gondolkodásmód között.

Hiszen a női gondolkodásmódra, helyesebben szólva a jobb agyféltekés gondolkodásmódra az intuitivitás és az érzelemgazdagság jellemző, az itt és most megélése, míg a bal agyféltekés megközelítésre a dolgok konkrét, objektív és definíciószerű megfogalmazása jellemző. Egy kivételével – női csoportunk pedig azért (is) jött össze, hogy a női megközelítést és a nőiség különlegességét megértse.

Így hát, bár az igazi nő-definícióját nem alkottuk meg, az elhangzott megannyi jó gondolat és megközelítést elfogadtuk és a gondolkodás és verbalitás helyett a megtapasztalásnak adtuk át a fő szerepet. A túra következő részében női-erő-gyűjtő légzést tanítottam és, hát igen, nem hagytam a társaságot egy pillanatra sem ellustulni.:)))

Az ÉletKehely kirándulást ketten vezettük és szerintem Dórival remekül kiegészítjük egymást, én inkább a dinamikus, tüzesebb női energiát képviselem, ő pedig a földesebb, megtartó típus, amolyan igazi “tyúkanyó” típus.

A Női Erő találkozása a Lunáris Férfival

A Női Erő találkozása a Lunáris Férfival

Velünk volt még Búza Judit is, aki a tipikus érett női bölcsesség képviselője és az igai yin- megnyilvánulása. Judit különleges ajándékaként a Makkosmáriai kegytemplom előtti tisztáson megtapasztalhattuk az egyetemes női energiát, melyet úgy is hívnak, hogy az Istennő energiája. A csapat bölcs férfi energiáját Gyula adta, aki tiszta lunáris férfienergiáival hozzásegítette a csapatot a férfi-női energiák kiegyenlítéséhez.

A születés barlangja, itt jártunk bent:)

A születés barlangja, itt jártunk bent:)

A csoportra nagy hatást gyakorolt a barlangban elvégzett születés-gyakorlat, ahol “két nehezen születő” babát is a világra segítettünk és oldottuk a méhben keletkezett blokkokat. Megismertük a kehely sötét titkait, elengedtük a nőiség megélésével és a női teremtő erővel kapcsolatos leggyakoribb blokkokat (pl. szégyenérzet, bűntudat, bőségblokkok stb.). A gyakorlat helyszíne a sötét lomkoronákkal körülvett alagútszerű erdei út volt, ahol megtanítottam a női teremtő erő behívásának és összegyűjtésének legfontosabb gyakorlatát. A szúnyogok pedig meg(t)ették a magukét, garantáltan a jelenben tartottak mindenkit. 🙂

A teremtés pillanata

A teremtés pillanata

A következő helyszínünkön elvégeztük az egyik legerősebb tisztító és erőfejlesztő gyakorlatot, a három kígyó gyakorlatát és felkészültünk az Istennő születésére:), mely a szív-szakrális teréből való kilépést segítő kapun keresztül még egy kristályprogramozással egészült ki.

Szakrál sütiket sütöttem:)

Szakrál sütiket sütöttem:)

A nap végén összeültünk a város feletti tisztáson, megosztottuk a nap élményeit és megbeszéltük a felmerülő kérdéseket és a napot megkoronázandó elfogyasztottuk az éjjel, már a 10 milliószoros teremtő energiákkal készült “szakrál-sütijeimet”:)))


Csodálatos nap volt…és bár igen intenzívre sikeredett, minden bizonnyal különleges élmény volt a résztvevők számára is!

Köszönjük, hogy velünk voltatok és hogy együtt tölthettük ezt a nem akármilyen napot Veletek, méghozzá az Élet Kelyhében!

Read Full Post »

Május 1-je a munka, a szerelem és a termékenység ünnepe.

Munka ünnepeként 1890 óta szerepel május 1-jének napja mintegy megemlékezvén arra az 1886-os eseményre, mely során a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelte, de a megmozdulást a rendőrség agresszíven letörte, és folyományként munkásvezetőket végeztek ki. Az Amerikai Munkásszövetség javaslata alapján, 1890-től világszerte több ország munkáspártjai, szakszervezetei tüntető felvonulásokat szerveztek, így tulajdonképpen a munkások szolidaritási napjává vált.

De szintén május 1-je a szerelem ünnepe is, hiszen a magyar népi hagyományok szerint is ilyenkor májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. A májusfa-állítással adta tudtára a legény, hogy mely lánynak udvarol vagy szeretne udvarolni.

Népszokások, az Isten és Istennő násza, termékenység ünnep és érdekességek, kedves hagyományok…

Olvass tovább:

(tovább…)

Read Full Post »