Apa és fia
Apaéhségben szenvedünk és apasebeink gyógyulásra várnak
Férjem a minap egy érdekes könyvvel tért haza…A Férfi Útja két részével, melyek szerzője Richard Rohr. Engem szerintem legalább annyira lázba hozott ez a könyv mint őt:) Ezen jót vidultam. Miért is? Egyrészt, mert kíváncsi tisztelettel figyelem férjem férfi erejéhez való visszatérését, másrészt megindultak bennem azok a vágyak, hogy hogyan is segíthetném én az ő folyamatát. Anélkül, hogy beleszólnék, túlzottan befolyásolnám a szokásos inspirációkon túl:) Mindezeket túl…még mélyebbre ásva azt találtam magamban, hogy nagyon is érdekel mit mond egy férfi a férfi útjáról, fejlődéséről, a mai korban betöltött szerepéről és pszichés problémáiról, a nőiségről és a két nem egymáshoz való viszonyulásáról.
Pár éve már, hogy nem tartottam célzottan férfiaknak szervezett programot…és kifejezetten nőkkel-nőkért dolgoztam, a női utakat kísértem figyelemmel gyógyítva a bennem és nőtársaimban élő női minőséget. Különösen a családállítást is használó Személyiség Integrációs Tréningek és a transzgenerációs kineziológiai oldások kapcsán egyértelművé vált számomra, hogy a női vérvonalak gyógyítása, azaz a családunkban élő és valaha élt nők köre milyen erőteljes és kikerülhetetlen módon határozza meg a női sorsunkat, nőként való boldogulásunkat, a párkapcsolatokban meghozott férfi-választásainkat és a kapcsolatok alakulását, az anyasággal való viszonyunkat és magát az anyává érésünket. Egyértelművé vált az is, hogy a férfi vérvonalunkon, az apai ágon milyen sebek hozunk, milyen apaéhségben szenvedünk nők és férfiak egyaránt!
Egy ideje más szemmel kezdtem el figyelni a körülöttem élő családokat, párkapcsolatokat és kapcsolatra vágyó egyedülállókat. Elkezdtem érzékelni a sebeiket, – először a saját sebeimen keresztül- és óhatatlanul felébredt a vágy, hogy szóljak ezekről a sebekről, hogy elmondjam, hogy meg lehet gyógyítani őket…hogy
megannyi lehetőségünk van arra, hogy meggyógyítsuk a bennünk élő apát, a valós apánk hiányától vagy “nem elégséges” jelenlététől szenvedő belső gyermekünket. Így eljuthatunk oda, hogy nőként olyan párt válassztHASSUNK, aki már a begyógyult sebeink miatt nem ránt vissza korábbi fájdalmas szenvedés körökbe. Azaz, hogy legyen választásunk valóban élni az életünket, a szerelmünket, a házasságunkat. Mindezek mellett és pont ezekből fakadóan legyen lehetőségünk a gyermeknek valóban “elégségesen”, szeretetteljesen ott lenni a növekedésében.
Hatalmas változások korában élünk és óriási felelősségünk van abban, hogy mi történik bennünk, a kapcsolatainkban, a családjainkban ÉS a gyerekeink életében. Ez a felelősség nem lesz azonban teher vagy nem terít maga alá, ha önmagunk meggyógyításával kezdjük. A bennünk élő apa és anyaképet igenis meggyógyíthatjuk, a belső gyermekünket táplálhatjuk és magunkhoz ölelhetjük. Ilyen módon van lehetőségünk a múltat magunkban feloldani és a jelenünkben szabad választásokat hozni, valódi önmagunkat megélni.
Új Egyensúly belül és kívül
Mindkét nemnek, férfiaknak és nőknek egyaránt van dolguk a bennük élő férfi és női minőséggel, a férfi és női vérvonalukon hozott örökségükkel, apai és anyai águkon kapott feloldandó fájdalmakkal, tabukkal, gátló kudarcokkal. Az egyensúlynak először bennünk kell létrejönnie és általunk valósulhat meg a környezetünkben, a tágabb világunkban. A belső harmónia pedig nemtől független kérdés kell legyen!…és ahogy a bennünk élő női minőséget gyógyítjuk, úgy kell a férfi minőségünket is gyógyítani. Így és ilyen módon két minőség egyensúlyából születhet egy újfajta egyensúly bennünk, a kapcsolatainkban és a Föld egészén is.
A nőknek könnyebb mint a férfiaknak?
A nők egy fokkal jobb helyzetbe kerültek (azaz inkább hozták magunkat:) az elmúlt száz év során. A nők elnyomást megélve fellázadtak és a feminizmus – a nő harcias amazon erejének megnyilvánulásaként – segítségével jogokat értek el. Az egyenrangúságért küzdöttek és mára szerencsére kezdik magukat is egyenrangúnak látni:) A nő ilyen módon élhetett az elnyomott erő feltörésével keletkezett hatalmas hajtóerővel és elkezdte befogadni, megélni és integrálni a férfi minőségét. Furcsa paradoxon, hogy a nőt pont a patriarchális társadalom elnyomása segítette hozzá az ébredéséhez.
Korunk férfiai nehezebb helyzetben vannak, mert a női minőségük megélésével valami olyat kellene magukban felismerjenek, amit eddig “férfiatlannak”, “gyengeségnek” tituláltak és lényegileg generációról-generációra megtiltottak maguknak. Pedig a férfiban is ott a női minőség, a megértés, az intuíció, az empátia, az együtt teremtés képessége és jó lenne, ha úgy látnák, hogy ez nem gyengeség, egyszerűen csak az érem másik oldala. A férfiak által előnyben részesített ráció világa önmagában zsákutcás fejlődést hoz. Tudjuk, hogy az egyik véglet soha nem lehet önmagában elegendő.
Ha csak az agyra gondolunk, akkor ott is az integrált agyműködés (a két agyfélteke összedolgozása) a célravazető és leghatékonyabb működés. Nincs ez másképp a férfi és női minőséggel sem...A két minőség integrációja a fejlődés útja.
De most vissza az apaéhség témához…
Richard Rohr, a fent említett Férfi Útja című könyvében így ír az apasebekről:
Az apaéhséget olykor apasebnek is nevezzük. A pszichológusok alkalmazzák ezt a kifejezést, hogy rávilágítsanak a férfilélek sebzettségére, ami az apától való megfosztottságból ered – akár, mert az apa meghalt vagy elhagyta a családot, akár, mert a munkája miatt állandóan távol volt a családjától, akár mert közömbös maradt a gyerekeikkel kapcsolatos dolgok iránt. Bármi is az ok, az eredmény mély sebzettség, megfosztottság, amikor a központunkat és a határainkat rosszul érzékeljük, amikor gondolkodásunk el van vágva a testünktől és az érzelmeinktől, olyan passzivitás, mint a meggyújtatlanul hagyott tűz.
Ha apa nincsen, vagy mindig távol van, vagy van, de közömbös-elutasító, ekkor alakulnak ki az igazi, mély apasebek. Perui börtönben történt, hogy anyák napjára képeslap dömping volt, mert annyian akartak az édesanyjuknak írni. Aztán eljött az apák napja, és egy képeslap sem kelt el. Elgondolkodtató, hogy ezek a férfiak gyerekkorukban nem tapasztalták meg a férfit, aki felnőtt és becsüli őket. Nem lett mély, biztos férfiidentitásuk, ezért mellékutakat kerestek a férfivá váláshoz. Nincsen belső stabilitásuk, ezért marad az örök bizonyítás, és a többi férfi elismerésének hajszolása. Fizikai erőnlét, szexuális teljesítmény, üzleti siker. Állítólag nagyon kevés férfi akad, aki önbecsülésében, és/vagy szexualitásában ne lenne sebzett.
Mivel a férfiak többsége nem találta meg a mély férfiasságot önmagában, ezért más férfiak bizalmát és jóváhagyását igyekeznek elnyerni. Mivel nem találtak rá arra a belső erőforrásra, ami megadná a személyes stabilitást, ezért folyamatosan bizonygatják, hogy kik ők valójában. Csatlakozzanak akár a fizikai erőnlét, a szexuális képességek vagy az üzleti sikeresség macsó játékaihoz, mindenképpen azt akarják megmutatni maguknak és másoknak is, hogy sikerült, igazi férfiak lettek. De ahogy folyton teljesítményt teljesítményre halmoznak, az mégis azt bizonyítja, hogy nem sikerült, és tudat alatt érzik ezt a belső hiányosságukat. Mivel nem tapasztalták meg saját értékességüket, fontosságukat pénzkereséssel, pénzért megvehető dolgok felhalmozásával és a hatalmuk gyakorlásával próbálják bizonygatni. De a megkeresett értékek állandó hajszolásával valójában elárulja, hogy belül értéktelennek érzik magukat.
Erőt, biztonságot, stabilitást kisugárzó férfi nagyon kevés van, vagy kiderül, hogy csak felületes kisugárzása van, a mindennapi életben már nem tartós az ereje. A nők elleni erőszak oka nagyon gyakran nem a vágy, hanem a nőiség gyűlölete. Aki magában nem találja a nőit, az a külvilágban fogja keresni, és ha magában elzárta, akkor kint valószínű ellenségként fogja kezelni.
Minden fiúnak éreznie kell, hogy apja méltányolja, sőt nagyra becsüli őt.
Fiúként azt akarja, hogy az apja büszke legyen rá, de ahogy férfivá érik, az apa büszkesége egyre inkább atyáskodónak kezd tűnni számára. Amire mindvégig szüksége van, az nem annyira szülői elfogadás, hanem inkább felnőtt tisztelet és őszinte elismerés. Ha az apa addig vár, amíg a fiú tinédzser nem lesz, akkor már elkésett. A fiúban kibontakozó férfi megbecsülése az, ami meghívja őt, hogy csatlakozzon a férfiak klubjába. Ez a megbecsülés érteti meg vele, hogy végül is egyenrangú az apjával, hogy ő és az apja ugyanolyan!
Férfiasság és a tekintéllyel kapcsolatos viszonyunk
Ha nincsen mély, igazi férfiasság a férfinak, akkor a tekintéllyel sem fog tudni mit kezdeni. Ha nem találkozott igazi, belső tekintéllyel bíró férfival, akkor a tekintély külsőséges, és kiszámíthatatlan lesz számára. Magában sem fogja keresni, elzárja lelkének ezt a részét. Nem belső bölcsességként nyilvánul meg az életében, hanem külső kötelességként. Zsarnokká lesz. Magának problémát okoz, mert engedelmesnek és passzívnak látszik, de belül fortyog, másoknak meg azért okoz problémát, mert az alárendeltekkel szemben zsarnok lesz. A férfi vagy fél és lázad, vagy imádja a hatalmat. Ha nem találkozunk jó és bölcs férfival (csak nő lehet erényes és gondoskodó a közfelfogás szerint, a férfi legyen kemény és törtető) akkor nem ismerjük a hatalom emberi arcát, tehát félni fogunk tőle.
Ha bevonjuk fiainkat a férfiak közösségébe, megosztjuk sebeinket, gondolatainkat és érzéseinket, amikor annak itt az ideje (fokozatosan, egy hatévesnek még nem biztos, hogy túl sokat kell ezekről tudni, egy tízévessel már lehet őszintén beszélgetni, és egy kamaszt már be lehet avatni a mi férfiasságunk, életünk lényegébe) akkor kamaszként kitörés és lázadás helyett megmarad a tisztelet, és a szülő-gyermek viszony férfi-férfi barátsággá alakul.
Ami leginkább kell a fiúknak, a felnőtt férfi tisztelete és megbecsülése. Egészen kisfiú kortól kell ezt éreznie, és akkor megérti, hogy az apja és ő egy csapathoz tartoznak: a Férfiak Klubjába. Egyenrangúak, mégis az apa megmarad mindig a tiszteletre méltó apának. Társadalmunk sok visszássága mögött is döntően az apasebek húzódnak. Militarizmus, bűnözés, üzleti törtetés, kihasználás, kizsákmányolás stb.
Megtartva és felemelve
Rohr szerint a sebek begyógyításának három lépcsőfoka van:
1. Először is nekünk magunknak kell feldolgoznunk azokat a sebeket, amiket kaptunk, és felnőtt és megbocsátó viszonyt kell kialakítanunk az apánkkal és apapótlékainkkal.
2. Másodszor újra fel kell nevelnünk a bennünk megmaradt kisfiút, gyógyító ima, férfikapcsolatok és esetleg némi belső lelki munka segítségével, tanácsadó vagy terapeuta vezetésével. És végül,
3. a saját apaenergiánkból valamennyit arra kellene áldoznunk, hogy megreformáljuk a társadalmunkat romboló patriarchális struktúrákat, hogy férfiak következő nemzedékét neveljük és gyógyítsuk.
***
Ha Te is szeretnéd látni, érteni és gyógyítani az apasebeidet:
A következő állításokon az anyai és apai ágon hozott sebeinket gyógyítjuk majd, a női és férfi ágaink felállításával, a női és férfi erőnkbe való visszatérés segítéséért, a családból fakadó erőbe érkezésért:
Június 11, szombat: Apai ág – férfi vérvonal – apasebek témákban>>>
Június 12, vasárnap: Anyai ág – női vérvonal – anyasebek témákban>>>
A két napra érkezőknek kedvezményes részvételi díjuk (7500Ft/teljes nap: előadás, állítás résztvevő és esti szülősebek gyógyítása program) lesz és 1500Ft-ért szállást is tudunk biztosítani a számukra! jelentkezés a fenti linkeken vagy a noionmegvalositasKUKACgmail.com e-mail címen!
***
Ezen bejegyzés Richard Rohr: A férfi útja II. c. könyvének inspirációjából fakadóan készült. Jó olvasmány nem csak férfiaknak!
Read Full Post »
Női Önmegvalósítás Blog 