Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘önbecsülés’

A héten egy csodálatos nővel dolgoztam kineziológia kezelés kapcsán. AranyAsszonyi tudása és bölcsessége van. Bár mély bizonyosság él a szívében erről, amikor a hétköznapokról, a céljairól, az életéről van szó, akkor nem tud önmaga lenni. Anyagi nehézségei és párkapcsolati gondjai vannak, méltatatlan és kényszerű munkát végez.

Ott ült előttem maga a szétválasztottság…

Az igazi (ön)valóság, ami a belső értékekről, a szív ragyogásáról szól, és a nehézségek, megoldhatatlannak látszó élethelyzetek, melyek fogságban tartanak.

…és tudod, mi áll ennek a nőnek az útjában a kiteljesedésében?

Önmaga.

Ezen belül az önbizalom hiánya és az önbecsülés gyengesége.

Amikor ilyet tapasztalok (és sok ilyen ember van!), óriási belső tűz és lelkesedés önt el. Miért? Mert én is voltam ott és tudom, hogy ki lehet belőle jönni. Tudom, hogy vezet út a napfényes hegytetőre és nem csak a szikla omladékokkal teli, göröngyös és kanyargós út izzadsága, kétségbeesései léteznek.

Ahogy dolgoztunk kiderült, hogy az önbizalom hiánya mögött a domináns apa részéről megélt mellőzöttség, közömbösség, néha lekicsinylés, az anya részéről mártír életszemlélet, önfeladás és önmegtagadás áll. Generációs hátteret feltárva női ágon szinte mindenhol igaz az önfeladás, a képtelen vagyok önmagam felvállalni, a behódolok és teszem azt, amit a környezetem, a férjem a társadalom megkíván tőlem. A generációs történetek kibontakozása után dimenziómintában is megtaláltuk az önbüntetés és az önkétely blokkjait női életek sorában, ahol a női tudás/bölcsesség és gyógyító erő nem számított a férfiéval szemben, ahol a nőt boszorkányként elégették, holott csak bába-asszonyként tette a dolgát.

Az előző életek sora alapján egyértelműen olyan generációs háttérbe született, ahol a nőiség és a női teremtő erő megélése minden ősnél blokkolt volt. Születése után is ezen mintákat erősítette benne a környezete…Az életében a visszatartó erő százalékos aránya 98%. Nem mer önmagát felvállalva cselekedni, konfrontálódni és a saját útjára lépni.

De mindezekbe nem beletörődni kell, hanem megérteni és elfogadni a gyökerek tanításait, feloldani a visszatartó erőket. Ő már ezen az öngyógyító és önfejlesztő folyamaton jár, mert tudja, hogy valami másra hivatott, érzi az erejét és szeretné a belső értékei szerinti életet élni.

Ezernyi történetem van hasonló esetekről – köztük az enyém is. A belső út megtalálásának, az ébredésnek és az erőnkbe való visszatalálás keser-édes útja ez:)

A fenti hölgy önmagamra emlékeztetett…

Nem véletlen, hogy a női önmegvalósítás gátjait kutattam, vagy, hogy az önértékelési problémákra dolgoztam ki megannyi oktatási programot.

Az önbizalom megerősítését a legalapvetőbb fejlesztendő területnek tartom, mert az alapja és hiánya esetén a legfőbb gátja mindennek, ami önmagad megéléséről, hozott értékeid-tehetségeid kibontakozásáról, az önmegvalósításodról szól: valódi hivatásnak, harmonikus és egyenrangú párkapcsolatnak, jól-létnek és bőségtudatosságnak!

Minden az énképedre épül fel!

Ettől függ, hogy

  • felfedezted-e már az értékeidet, erősségeidet, tehetségeidet
  • megtaláltad-e azt a pályát, munkát, ami valóban a Te képességeidre épül és örömteli, szívvel-lélekkel végezhető vagy kényszerűen választott állásokban keresed a szűk megélhetést biztosító kereseted
  • mersz-e ezen a pályán tevékenykedni és megmutatni magad vagy hátul, önmagad összehúzva teljesíted mások elvárásait
  • fel tudod-e vállalni az értékeidet és azt, aki vagy
  • bízol-e abban, hogy lehet jó életed, élhetsz jobb körülmények között
  • azzal a társsal élsz-e, aki megbecsül téged és a kapcsolatotokat?

….és még sorolhatnám, de már csak egyet szeretnék kiemelni, elsősorban azért, mert mostanában sok szó esett az oldalon és a leveleimben is a pénzről:

A pénzed jelenlegi mértéke visszajelzést ad arról, hogy hogyan és mennyire értékeled saját magad! Azaz: Pénz = Önértékelés

Ha fejleszted az önértékelésed, akkor el fogod tudni kérni az árat a munkádért és el fogod tudni fogadni a pénzt ami feléd érkezik!

Ígértek…

Év elején ígértem nektek egy oktatási programot, amivel lehet segíteni a negatív énképen, az önbizalomhiányon és az önbecsülés gyengeségein. Nekem működött…dadogós, az osztály előtt beszélni nem tudó, önmagáért kiállni nem tudó kislányból önbizalommal teli nővé lettem…azaz tettem magam.

Először szeretnék mesélni a hogyanról Neked is! Szeretném megosztani mindazt a tudást, amit ezen a téren saját és kliens tapasztalatból merítettem, hozzáolvastam, tanultam, kipróbáltam:

2011. március 8., nők napján, de nem csak nőknek!

Fókuszban: önbizalom, önértékelés, önbecsülés

18:00-20:30 Előadás Pozitív Énkép-fejlesztés témában, melyben szó lesz az

ÉNIDEÁL és az ÖNMAGUNKRÓL ALKOTOTT REÁLIS KÉP, azaz az ÖNÉRTÉKELÉS, valamint az ÖNBECSÜLÉS és ÖNBIZALOM erősítésének fontosságáról, lehetőségeiről és eszközeiről. Önbizalom-erősítő gyakorlatokkal is készülök, tehát nem csak előadás lesz!

Az árképzésre megint kreatív ajánlattal készülök, hogy azok is el tudjanak jönni, akiknek anyagilag (még) nem jók a körülményei! Erről külön levelet küldök hétfőn!

De hogy biztosan legyen helyed, kérlek jelentkezz már most:

Önbizalom és önbecsülés: A Jól-léted alapjai! program március 8-án!>>>

Mosolygós, derűs napokat!

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

életvezetési tanácsadó, kineziológus

önmegvalósítás specialista

www.noionmegvalositas.hu

Read Full Post »

Maszkok és a valóság

Mi van a maszk mögött valójában?

Miért döntünk úgy újra és újra, hogy nem fejezzük ki azt, ami bennünk zajlik? Elnyomjuk, lenyeljük, annak ellenére, hogy ott dobog a torkunkban a szívünk, a gombóctól nyelni is alig tudunk, a gyomrunk görcsbe rándul, megremegnek a térdeink, legszívesebben ordítanánk mégis mosolygunk, vagy azonnal kimenekülünk a helyzetből, hallgatás-sztrájkba kezdünk, a másikra csapjuk az ajtót…kire mi a jellemző reakció.

Az érzelmekről írt januári cikkemben írtam, hogy „Az érzelmeink gyakorolják a legnagyobb hatást a testi-lelki közérzetünkre és ezek képezik az emberi kapcsolatokat oly gyakran megtépázó játszmák alapját is.” Ekkor ígértem, hogy az érzelmi elfojtásokra még külön ki fogok térni, íme:)

A legfontosabb kérdés szerintem az érzelmi elfojtásoknál az, hogy miért teszünk így. Tudjuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek, rombolja a kapcsolatainkat, gyengíti az önbizalmunkat. Mégis sokan, sokszor döntenek így…és néha, talán mi is.:)

Miért is fojtjuk el az érzelmeinket?

  1. Egyszerűen így tanultuk az előző generációktól.
  2. Könnyebb lehet, elrejteni az elsöprő érzelmeket, mint szembenézni velük.
  3. Úgy érezhetjük, hogy az érzelmeinktől sebezhetőbbek és/vagy gyengébbek vagyunk. Ezért jobbnak látjuk nem megmutatni őket. Tehát voltaképpen önvédelemből elzárjuk magunk és mások elől a érzelmeinket, mert azt gondoljuk, hogy azok elbizonytalanítanak, kiszolgáltatottá, tehetetlenné tesznek bennünket.
  4. Az érzelmeink kifejezésére negatív reakciókat kaptunk és például félelem alakult ki bennünk mások negatív viszonyulásaitól, ránk adott reakcióitól. Ez az ún. konfrontációs félelem, kutatások szerint az egyik legerőteljesebb mintánk!
  5. Azt tanultuk, hogy ez az egyetlen mód az érzelmeink kezelésének. Mivel nem kaptunk más mintát, vagy minden más minta veszélyesnek tűnik, azt választottuk (tudat alatt), hogy az eredeti, biztonságosnak vélt mintánknál maradunk.
  6. Szüleink nem tudták, és/vagy mi magunk nem tudjuk, hatékonyan kifejezni az érzelmeinket, a bennünk zajló folyamatokat. Mivel nem ismerünk megfelelő kommunikációs módokat erre, nem is kommunikáljuk érzelmeinket.

A Konfrontációs félelemről

Az egyik legerőteljesebb félelem a konfrontációtól való félelem. Ennek gyökere abban rejlik, hogy kisgyerekkorunkban megtanultuk, hogy akkor szeretnek és fogadnak el minket a szüleink, ha mindent az ő elvárásaiknak megfelelően teszünk. Ezzel együtt az is megtapasztaltuk, hogy amikor kiálltunk önmagunkért és érvényesítettük az érdekeinket, akkor általában valamilyen rossz hatás ért bennünket. Ez aztán rögzült bennünk és minden későbbi élethelyzetben, amikor önmagunkért kellene síkraszállni, akkor előkerül a jól ismert belső érzés, mi lesz a büntetésem… nyilvánvalóan valami rossz fog történni tartja a tudatalatti gúzsban a cselekedeteinket, így hát csöndben maradunk és megtesszük azt amit ugyan nem akarunk, de hát fő a harmónia. Minél többször tettünk így az életünkben annál inkább belénk ivódott ez a fajta viselkedésmód, mint lehetséges reakció és annál nehezebbnek találhatjuk önmagunk felvállalását és a többnyire ezzel járó konfrontációt.

Mit tehetsz az érzelmek, erős reakciók elnyomása, elfojtása helyett?

  1. Használd az általuk biztosított (a belőlük fakadó energiát, erőt) céljaid elérésére. Azaz a legjobb stratégia az, ha megtanulod hogyan tudod a benned tomboló érzelmeket erőforrásaiddá alakítani és így megsokszorozni a céljaid megvalósulásának esélyét. A düh és a mögötte álló harag például remekül transzformálható takarításba vagy kreatív alkotó munkába:)
  2. Felvállalod magad és kifejezed az érzelmeidet önmagad és a környezeted számára.

Mi történhet, ha felvállalod az érdekeidet?

A másik fél mérges lesz, talán dühös. Lehet, hogy tajtékzani fog… lehet, hogy nem lesznek ilyen erős reakciói, lehet hogy elsőre elfogadja, lehet, hogy vitázni fogtok. A konfrontációt fel kell vállalni. Nem ez a kérdés. Inkább az, hogy ezt hogyan tegyed úgy, hogy a saját érdekeidet mindvégig szem előtt tartsd, de ne gázolj át a másik ember érdekein, érzésein. A cél az legyen, hogy mindkettőtök számára előnyös megállapodás jöjjön létre, melynek alapja a kölcsönös megértés és a másik fél érdekeinek ismerete, érzéseinek tiszteletben tartása.

Itt vagyok a magam valóságában, maszkok nélkül

Az önmagunkért való kiállás azért is fontos szerintem, mert e nélkül állandó hazugságban élünk önmagunkkal és környezetünkkel is. Az önámítások, a maszkok és a különféle mesterien elsajátított hárításaink, füllentéseink, elhallgatásaink megbosszulják magukat. Maszkok nélkül, önmagadat adni nem könnyű dolog. Neked sem, de a környezetednek sem. Legalábbis egy darabig. Utána változás áll be. Te már nem tudsz, jobban mondva nem akarsz máshogy élni és viselkedni, csakis önmagadhoz hűen, önmagad valóságában létezve. A környezet pedig forrong, üdvözöl, átalakul, olyanná, amiben „fényévekkel” jobban fogod magad érezni. Az önbecsülésed garantáltan szárnyakat kap!

Kívánom, hogy merd megélni és kifejezni az érzelmeidet, még akkor is, ha az először nem várt reakciókat szül. Ahhoz, hogy valódi életet élhess alapvető, hogy önmagunk is valódiak legyünk, önmagunkat merjük és tudjuk adni!

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, női önmegvalósítás specialista

www.noionmegvalositas.hu

***

A cikket a HősNők.hu női önmegvalósítás szakértőjeként írtam.

Read Full Post »

Mit is jelent az önbecsülés?

Önmagunk megbecsülése, azaz annak a mértéke, hogy mennyire fogadjuk el magunkat, mennyire (és hogyan) szeretjük magunkat, mint egyedülállóan értékes lényt.

Miért olyan fontos az önbecsülés?

Akinek van és elég erős az önbecsülése, arról elmondható, hogy van önbizalma, magabiztosan képes cselekedni, élni, pozitív az önértékelése és hisz önmagában. Az önbecsülés segít nekünk megőrizni a határainkat, hiszen ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, megbecsüljük saját magunkat, akkor képessé válunk arra is, hogy másokkal is megbecsültessük magunkat!

Jól olvastad..én azt gondolom, hogy nem másoktól kell várni a megbecsülést és a  pozitív visszajelzéseket. Mindezek nagyon jók és fontosak, de van egy alapfeltételük.

Először neked kell meglátnod magadban mindazt, ami jó és egyedi benned, amire büszke lehetsz. Aki látja önmagában az értéket és meg is becsüli ezeket, az ezzel megteremti a környezetének megbecsülését és pozitív visszajelzéseit is…(igaz sokszor az irigyeit is:), de erről eszembe jut egy mondás…az az igazán sikeres, akinek már vannak irigyei is…hm. Az irigység annak az érzelmi megélése és frusztrációja, aki irigy. Te maximum kiválthatod ezt benne azzal aki és ami vagy. De ez az ő megélése, az ő tükrében lát téged valamilyennek önmagához képest. Az, hogy ő ezzel mit kezd, inspirálja őt a Te pozitív példád az előrehaladásra vagy inkább visszahúzza a saját önbecsülésének hiánya…szintén az ő fejlődési folyamata! Az irigység pedig sajnos különösen a nőknél erősen dívik.

De egy kicsit elkalandoztam…vissza a fővonalhoz:)

Az életünket is megnehezítjük, ha hiányzik az önbecsülésünk.

Ha meg tudjuk adni magunknak az önbecsülés nevű ajándékot, akkor egyszerre tudatában leszünk a gyengeségeinknek, de azok nem fognak blokkolni bennünket. Sőt inkább motiválnak majd.  Tudni fogjuk, hogy milyen erősségeink, értékeink vannak és ebből milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk azonnal. Így az önbecsülés ajándékával jó erőforrásra teszünk szert és felvértezzük magunkat az adódó akadályokkal szemben.

Az önbecsülésedet tehát önmagad miatt, az önkiteljesítésed lehetőségének megteremtése miatt mindenképpen érdemes tudatosan és folyamatosan fejleszteni, szinten tartani!

Nők esetében pedig szinte mindig alacsonyabb az önbecsülés szintje. Tehát különös figyelmet érdemes ár fordítani!

Mindezek után szinte hallom a kérdésedet:)))…

Hogyan lehet növelni az önbecsülésünket?

Az önbecsülés folyamatos tanulással, önfejlesztéssel és gyakorlással építhető. Erre fogok még módszereket írni, ajánlani és ha Te is szeretnéd tanítani is. Elöljáróban most egy idézetet adok ma ajándékba Neked/Nektek. Ajánlom kinyomtatni, kirakni magad elé, néha elolvasni…nekem például ez volt az ágyam mellett 14 éves korom táján és minden reggel megerősített. Ennél jobban most úgy érzem nem tudom leírni Neked milyen az, hogy van önbecsülésem:

Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam akartam.
Én rendelkezem mindenemmel:

  • a testemmel és annak minden mozdulatával;
  • az eszemmel, valamennyi gondolatommal és ötleteimmel;
  • a szememmel és a képekkel, melyeket az agyamba közvetít;
  • mindennemű érzésemmel, legyen bár a harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság vagy izgalom;
  • a számmal és minden szóval ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
  • minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtokolom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet.
Az enyémek a győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom.
Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat.
Ha később visszagondolok arra, amilyennek mutatkoztam, szavaimra,cselekedeteimre,eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, ami lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Read Full Post »

Azon gondolkodtam, hogy vajon mi az a kiindulási alap, ami hozzásegíthet mindannyiunkat ahhoz, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak és sikeresek legyünk. A sikert most úgy értelmezve, hogy elérjük, megéljük mindazt, ami szerintünk a boldog élethez szükséges.

Végül azt találtam, hogy bár nagyon sok feltétele van a boldogságnak mégis van 3 olyan dolog, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és megelégedettek lehessünk.

Ahhoz, hogy én sikeresnek érezzem magam, szükségem van arra, hogy testileg-lelkileg egészséges legyek, higgyek önmagamban és abban, hogy képes vagyok megélni a boldogságot, elérni a kitűzött céljaimat.

Ok, de akkor mi az az egy dolog, ami mindennek az alapját képezheti…lehet-e egy olyan valamit kiemelni a többi közül, ami alapja lehet minden továbbinak.

Arra jutottam, hogy van egy ilyen dolog… és ezt úgy hívják:  POZITÍV ÉNKÉP!

Mi az énkép?

Mikor nem hiszem el önmagamról, hogy képes vagyok többre, jobbra is?

Mi kell ahhoz, hogy pozitív lehessen az énképem?

Melyik az az 5 olyan alappillér, mi elengedhetetlen  a pozitív énképhez?

>>>Olvassd tovább a cikket a Női Önmegvalósítás Kincsestárában>>>

…holnap folytatom…minden nap érdemes lesz felnézned, mert az 5 alaptényezőről tudhatsz meg többet!

Read Full Post »

Szégyen, Carla Navoa képe

Szégyen, Carla Navoa

Szégyenérzete valamivel kapcsolatban mindenkinek van. Lehet, hogy több is…

A múlt hónapban a születésnapomra megleptem magam egy kőkemény önismereti-önfejlesztő tréninggel,melynek címe Szégyen és Intimitás volt, Szentesi Szilvia és Brian Idris Charles vezetésével, dr. Buda László segédletével-tolmácsolásával.

Hogy milyen volt?

3 és fél nap kőkemény szembenézés önmagammal, a fájdalmaimmal, a gátlásaimmal…

3 és fél nap sírás és nevetés, tánc és mozgás, beszélgetés belül, kihangosítva és a bátor-társakkal…

Megforgatott, átalakított. Mazochizmusnak is gondolhatnád… van benne valami:) Szeretem az önfejlesztés kemény és gyors, belemenős munkáját, legfőképpen a transzformáló hatását élvezem…no és a katarzisokat:)

Ezt írtam a végén visszajelzésképpen:

“…Nehéz volt a váltás és még mindig kicsit idegenül mozgok az eddigi világomban… megváltoztam és az eddigi környezetemet más, teljesebb, nyitottabb és ha lehet még szeretetteljesebb szemmel nézem…és (meg)értőn:) tapasztalom a zártságot, a gátakat és az intimitástól való félelmet…
Jó volt veletek megélni a szabad nyitottságot és örülök, hogy meg mertem-tudtam nyílni….
Virágos-gyümölcsös kertté válni és abban élni pedig csodálatos érzés:) Velem és bennem vannak az érintéseitek, mosolyaitok és könnyeitek:))) Köszönöm Nektek!…”

***

Úgy döntöttem, hogy az ott megtapasztaltakból hozok Nektek is az elkövetkező hónapokban… Ez az első ajándék onnan, tőlem, belőlem, általam…Nektek!

***

Mi a szégyen?

Szerintem:

A szégyen a szabadság hiánya, a teljesség eltagadása-eltakarása. A megszégyenítés az első önértékelésünkön elkövetett erőszak, mindez pedig olyan korban és jellemzően olyan helyzetben, amikor védtelenek vagyunk.

A szégyenérzet akkor alakul ki, amikor olyan jellemzőnkre, részünkre (pl. testrész) kapunk negatív visszajelzést, amin nem tudunk változtatni. Ennek eredményeképpen például igyekszünk az adott testrészt, jellemzőt láthatatlanná tenni (pl. fiatal lányoknál a mell növekedésének elkendőzése nagy ruhadarabokkal, hanyag tartással, fiús öltözködéssel és frizurával, vagy bőrhibáknál-testképi elégedetlenségeknél ruházattal való eltakarással, szépítgetésekkel.). Azaz mindent megteszünk, hogy az a valami, amit szégyellünk ne látszódjon, ne is kelljen tudomást vennünk róla. Ezzel kicsit úgy teszünk mint a strucc, bedugjuk a fejünket a homokba és mivel mi nem látunk…azt hisszük, hogy minket sem látnak. Nos, ettől még létezhet a probléma…és az is lehet, hogy az égvilágon semmi baj nincsen velünk…. csak valaki valamikor valamilyen megfontolásból negatív visszajelzést adott ránk!

A negatív megnyilatkozás pedig elsősorban arról az emberről szól, aki kimondta. A negatív ítélet, bírálat őt minősíti, az ő gondolkozásmódjáról és akkori érzelmi állapotáról (pl. irigység, féltékenység) ad tanúbizonyságot. Legfőképpen azt mondja el róla, hogy nem tudja kezelni saját magát, nem tud kommunikálni és átgázol a másik emberen. Tehát a megszégyenítő ember egoista és finoman szólva is tökéletlen kommunikációs eszközökkel rendelkezik!

Feldmár András írja a szégyenről:

„A megszégyenítés arra készteti az embert, hogy elbújjon, láthatatlanná váljon, elkerülje azt, aki megszégyenítette. A megszégyenítés gyilkosság. Kínzás.”

A cikk részlet a Női-Erő-Forrás havi e-magazin szeptemberi számából. A cikk folytatásából a következőket tudhatod meg:

  • Mint szülő, hogyan kommunikálj, hogy ne kelts szégyenérzetet a gyermekedben?
  • Miért olyan rossz a szégyen?
  • Mi a teendő a szégyenérzeteink felszámolásával kapcsolatban?

Ha szeretnéd elolvasni a folytatást és minden hónapban egy jó adag női önfejlesztést segítő olvasnivalóval gazdagodni, akkor érdemes egy próbát tenned:

Női-Erő-Forrás havi e-magazinra itt tudsz feliratkozni!>>>

Read Full Post »