Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Sztorizok’ Category

Születésnap a barlangban

Oda fogok felmenni???

Furcsa kéréssel kerestem meg a “barlang asszonyát” , szeretnék a Föld Szívébe menni a születésnapomon.Brigi, aki kísérőm és vezetőm volt ezen az úton, szeretettel és lágy, de mégis határozott, megtartó erővel támogatott a barlangi utamon. Óriási élmény volt. Ez alkalommal arra lettem figyelmes, hogy az egyes nehezebb szakaszoknál nem a félelem, hanem az izgalom és a csodálat egyvelege játszik bennem. Nagy megtapasztalás volt, hogy a nehéznek tűnő szakaszokról utólag mindig kiderült, hogy nem is voltak olyan nehezek:)…csak úgy mint az életben.

Az egyik kihívást jelentő üregből kimászva:)

De ami a legnagyobb felfedezésem volt, az a testérzeteim. Amikor különösen szűk folyosón kellett átmásznom, vagy egy kürtőn felmásznom arra lettem figyelmes, hogy a testem megtart. Amíg Brigi mutatta, hogy hogy kell csinálni, addig követtem és csináltam. De most, nem elkezdtem nem végrehajtani az utasításokat, hanem megélni a “kúszás-mászást”. Elkezdtem érezni a testemet, a különböző pontokat, melyek támasztékot adtak, az egyes izmokat, melyek megfeszítésével meg tudtam tartani magam. Egy idő után arra is rájöttem, hogy nem a szememmel kell meglátnom a következő kapaszkodási lehetőség helyét, hanem bízhatok az ujjaimban és a lábaimban, mert megtalálják a biztos pontokat.

Az egyik ajándékom így a TestBizalom erősödése volt. A szülés során éreztem ehhez hasonlót, ott támadt fel bennem nagyon erősen az az érzés, hogy bízhatom a testemben, mert bölcs és tudja a dolgát.

A szülinapi gyertyám:)

A Föld Szívének nevezett végállomásunk csodálatos volt, mintha az anyaméhben másztam volna a legmélyebb pontra és közben összezsugorodtam volna. Egyfajta időutazás volt az idők kezdetére:)  Itt Brigi gyertyát gyújtott nekem, a szülinapi gyertyámat:)

A barlangba készülődve még megfogalmazódott bennem, hogy miért is akarok a születésnapomon “szenvedni”, megint “újjászületni”, miért nem megyek inkább egy wellness medencébe és ott lágyan elidőzve születek meg ismét:). Vágytam mégis a Föld mélyébe, a Föld Anya méhébe, megtartó ölelésébe. Így nem volt kérdés, ott a helyem. Azt viszont elhatároztam, hogy ez nem lesz szenvedés, sem erőpróbák utáni újjászületés élmény. Nem ezzel a hozzáállással érkeztem. …és nem ezzel a megtapasztalással mentem haza. A csodával találkoztam, ami a föld belsejében vár ránk. Belső békét és megtartottságot éltem meg, a kellő időben megjelenő megbízható kísérőre, a belső csendre és a testem erejére, bölcsességére leltem. Köszönöm!

Read Full Post »

Szó szerint izgalmas hetem van. Végre sikerült összeegyeztetni az Átváltoztatjuk programot!

A türkiz variációban...

A türkiz variációban...

Tegnap reggeltől késő délutánig körülöttem forgott a világ, először fodrász, majd sminktanácsadás végül stylist. Egy ideje szemezgettem már az ilyen programokkal, mert kíváncsi voltam, hogy profik mit látnak bennem, szerintük hogyan tudom jobban kifejezni azt ami és aki vagyok a színek, formák, öltözékek világában.

Szerintem nem lehet női önmegvalósításról beszélni úgy, hogy a nőiség egyik leglátványosabb megnyilvánulásáról, a megjelenésről, ne beszéljek, írjak… Nőnek lenni csodálatos, mind testi, energetikai, lelki és szellemi értelemben! Nőként kiteljesedni szerintem úgy lehet, ha mindezek egyensúlyban vannak és minden szinten képes vagy megélni , kifejezni az egyéniségedet, mindazt, aki igazából vagy.

Olvasd tovább, ha érdekel az átváltozásom rövid története:)>>>

Read Full Post »

Ádám és Éva...na és a fügefalevél:)
Ádám és Éva…na és a fügefalevél:)

Azon a bizonyos elvonuláson a szégyenről beszélgetve Idris megkérdezte a társaságot, hogy miért is hordunk ruhát… igazából költői kérdésnek szánta, és talán egyértelműnek vélte a választ: “Szégyellnivalónk van”… biztonságot nyújthat a látszat mögé bújni…még ha ideig-óráig is.

A szégyen témájáról itt tudsz bővebben olvasni!>>>

Az utcán sétálva és a járókelőket nézve, azt gondoltam, hogy ha valaki végigmenne ma ruha nélkül mondjuk a Nagykörúton, garantáltan közmegbotránkozást keltene. Ugyanakkor, ha egy bennszülött törzset veszünk az Amazonas sűrűjében, az keltene kíváncsiságot, ha valaki talpig öltönyben és nyakkendőben tenne ott látogatást. A különbség annyi, hogy míg a Nagykörúton megvetést, lenézést váltana inkább ki, az Amazonasnál talán tényleg inkább a kíváncsiság lenne erősebb.

Elképzeltem a jelenetet..és jót derültem magamon. Nos, nagyon jól éreztem magam ruhában a Nagykörúton. Élvezem a színek és az anyagok harmóniáját magamon és másokon is. Ilyen szempontból jó dolog, hogy öltözködünk…

Tény, hogy ha nem lenne rajtunk ruha – a jelenkor szocializációja következtében – mi éreznénk magukat rosszul a felöltözött emberek között. Ennek oka talán elsősorban az, hogy attól félnénk, hogy mit mond a külvilág, hogy megvetnek-megszégyenítenek stb. Még ma is kiemelten fontos, hogy elfogadjanak mindet mások…kinek-kinek mennyire, de fontos. Lehet, hogy pont azért, mert a ruházkodással egy csoportba tartozást fejezünk ki (emosok, skinheadek, vampok stb.). Gyakran pont azt a különlegességünket hangsúlyozzuk vele, az egyediségünket. Üzenünk a világnak…ez vagyok én…ilyennek lássatok. Az, hogy valóban azok vagyunk-e vagy csak a látszatot szeretnénk kelteni már más kérdés.

A külvilág reakciója minden történelmi korban fontos volt az embernek, ez most sincs másképp, sőt. Talán a mai korban, ha lehet még erőteljesebb szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki. Gondolj például egy állásinterjúra…vagy egy tárgyalásra… egy első randira… mindegyiknél komoly szerepet kap az, hogy ki hogy néz ki…következtetéseket vonunk le belőle az illető ízlésére, önértékelésére, anyagi helyzetére, társadalomban elfoglalt helyére stb. vonatkozólag. Helyesen-vagy helytelenül, mindannyian értékeljük a másik ember megjelenését… ez hol fontosabb, hol kevésbé az.

A ruhákkal és a színekkel, és ahogy mindezeket viseljük kommunikálni tudunk. Elmondhatjuk, hogy hogy érezzük magunkat aznap…mire vagyunk nyitottak és mire nem. Erősíthetjük és éppenséggel össze is kavarhatjuk vele a gyanútlan szemlélőt. Jó, ha tudatában vagyunk mindennek a ruházat megválasztásakor.

Én elsősorban a színeket, textileket, kiegészítőket szeretem…de ez sosem olyan fontos, hogy például egy barátomat az alapján ítéljem meg, hogy miben van. Mondhatnám inkább azt, hogy az öltözködés nekem fontos igazán, én élvezem és örülök, ha tetszik másoknak. Igen, nőként jól esik, ha elismerő pillantásokat kapok vagy bókokat. De ennél mélyebbre kell menni és látni. Az első-felszínes megítéléseinknek fontos, hogy ki hogy néz ki…tehát ebben az értelemben van, hogy a ruha teszi az embert.:)

Ugyanakkor messzemenőkig fontosabb – nekem mindenképpen -, hogy milyen az illető, a megnyilvánulásai, a beszéde, a hangja, a tettei. Amikor pedig a barátaimról van szó, van, hogy nem is tudatosul bennem, hogy mit is viselt valamelyikük egy találkozásunkkor.

Volt egy nagyon kedves barátnőm, talán merhetem így hívni őt… Daganatos megbetegedések miatt az egyik szemére nem látott, egyébként jó 30 évvel idősebb volt nálam, két fejjel alacsonyabb és sok számmal nagyobb ruhát hordott, mely gyakran volt füst-szagú…no nem dohányfüsté, hanem az otthonának fűtőanyag-kibocsátása miatt… szúrós volt a szaga …ezekre akkor döbbentem rá, amikor mások mondták. Sosem zavart az, hogy kötés van a fején… nem érdekelt. A lénye érdekelt, tiszteltem, szerettem, fontosak voltak a beszélgetéseink, a meglátásai, a közös élményeink.

Egy kedves barátnőm mondása, melyet jópár éve írt fel a noteszembe a saját kezével: “ha a barátaim félszeműek, profilból nézem őket”. Sokszor eszembe jut.

A szeretet lát tisztán… a szerelem szemüvege felemel és “jobb színben tüntet fel” és ez is jó, és kell is…de a szeretet és elfogadás a lelket is látja és eképpen már egyáltalán nem fontos van-e valakin ruha, hogy annak a színei passzolnak-e egymáshoz, a legutóbbi divatot képviselik-e vagy sem… mindegy, átlátsz mindezeken és ez jó így. Nekem mindenképpen.

Read Full Post »

Egy csodálatos napot töltöttünk együtt az ÉletKehely kirándulás alkalmával, szombaton, a 10 milliószoros napon, mely egybeesett a Maya kalendárium szerinti nulladik, azaz időn kívüli nappal.

Reggel 9 órakor találkoztunk a Moszkva téren és szépen összegyűlt lelkes és a kiváncsiságtól izgatott csoporttal felmentünk a Normafához. 90-es busszal (szép szimbolika: a 9-es a női utas szintézis száma) utaztunk és a résztvevők egy önelemző kérdőíven rágták át magukat- többé-kevésbé:), hiszen nehéz dolog ám egyszerre új emberekkel megismerkedni és mély kérdéseken gondolkodni. Mégis úgy hiszem, hogy sikerült egy kis ízelítőt és hangolót adnunk.

Pozsgai Nikoletta és Lenkey Dorottya tanítás közben

Pozsgai Nikoletta és Lenkey Dorottya tanítás közben

A Normafához érkezvén egy rövidebb bemelegítő gyakorlatsor után a Székelykapuhoz mentünk, mely hozzásegített bennünket egy teremtési gyakorlattal a szív szakrális terébe való belépéshez. Az első meditációkat és légző gyakorlatokat még óriási szél kísérte, és kaptunk egy kis esőt is. Mindezek egy cseppet sem zavartak bennünket és az elszánt kis csapatot:) Aztán pár kilométer és gyakorlat múltán megjelent a nap és végig kísérte utunkat.

Lenkey Dorottya szívből jövő tanítása:)

Lenkey Dorottya szívből jövő tanítása:)

Az első tisztáson a férfi és női energetikáról és a női teremtés különlegességéről tanítottunk Dorottyával, és elvégeztük az első ÉletKehely gyakorlatokat is.

Az igazi nő kérdésköréről beszélgettünk és hát igen, racionális úton nem jutottunk megoldáshoz. De ez is volt a cél, hogy megláttassuk azt a bizonyos tipikus különbséget a férfias és nőies gondolkodásmód között.

Hiszen a női gondolkodásmódra, helyesebben szólva a jobb agyféltekés gondolkodásmódra az intuitivitás és az érzelemgazdagság jellemző, az itt és most megélése, míg a bal agyféltekés megközelítésre a dolgok konkrét, objektív és definíciószerű megfogalmazása jellemző. Egy kivételével – női csoportunk pedig azért (is) jött össze, hogy a női megközelítést és a nőiség különlegességét megértse.

Így hát, bár az igazi nő-definícióját nem alkottuk meg, az elhangzott megannyi jó gondolat és megközelítést elfogadtuk és a gondolkodás és verbalitás helyett a megtapasztalásnak adtuk át a fő szerepet. A túra következő részében női-erő-gyűjtő légzést tanítottam és, hát igen, nem hagytam a társaságot egy pillanatra sem ellustulni.:)))

Az ÉletKehely kirándulást ketten vezettük és szerintem Dórival remekül kiegészítjük egymást, én inkább a dinamikus, tüzesebb női energiát képviselem, ő pedig a földesebb, megtartó típus, amolyan igazi “tyúkanyó” típus.

A Női Erő találkozása a Lunáris Férfival

A Női Erő találkozása a Lunáris Férfival

Velünk volt még Búza Judit is, aki a tipikus érett női bölcsesség képviselője és az igai yin- megnyilvánulása. Judit különleges ajándékaként a Makkosmáriai kegytemplom előtti tisztáson megtapasztalhattuk az egyetemes női energiát, melyet úgy is hívnak, hogy az Istennő energiája. A csapat bölcs férfi energiáját Gyula adta, aki tiszta lunáris férfienergiáival hozzásegítette a csapatot a férfi-női energiák kiegyenlítéséhez.

A születés barlangja, itt jártunk bent:)

A születés barlangja, itt jártunk bent:)

A csoportra nagy hatást gyakorolt a barlangban elvégzett születés-gyakorlat, ahol “két nehezen születő” babát is a világra segítettünk és oldottuk a méhben keletkezett blokkokat. Megismertük a kehely sötét titkait, elengedtük a nőiség megélésével és a női teremtő erővel kapcsolatos leggyakoribb blokkokat (pl. szégyenérzet, bűntudat, bőségblokkok stb.). A gyakorlat helyszíne a sötét lomkoronákkal körülvett alagútszerű erdei út volt, ahol megtanítottam a női teremtő erő behívásának és összegyűjtésének legfontosabb gyakorlatát. A szúnyogok pedig meg(t)ették a magukét, garantáltan a jelenben tartottak mindenkit. 🙂

A teremtés pillanata

A teremtés pillanata

A következő helyszínünkön elvégeztük az egyik legerősebb tisztító és erőfejlesztő gyakorlatot, a három kígyó gyakorlatát és felkészültünk az Istennő születésére:), mely a szív-szakrális teréből való kilépést segítő kapun keresztül még egy kristályprogramozással egészült ki.

Szakrál sütiket sütöttem:)

Szakrál sütiket sütöttem:)

A nap végén összeültünk a város feletti tisztáson, megosztottuk a nap élményeit és megbeszéltük a felmerülő kérdéseket és a napot megkoronázandó elfogyasztottuk az éjjel, már a 10 milliószoros teremtő energiákkal készült “szakrál-sütijeimet”:)))


Csodálatos nap volt…és bár igen intenzívre sikeredett, minden bizonnyal különleges élmény volt a résztvevők számára is!

Köszönjük, hogy velünk voltatok és hogy együtt tölthettük ezt a nem akármilyen napot Veletek, méghozzá az Élet Kelyhében!

Read Full Post »

Gyessel kapcsolatos ügyintézésre szántam rá magam  és olyan meglepetés ért, amire nem számítottam. Igaz, jó kedvűen, olvasnivalóval és harapnivalóval felszerelkezve érkeztem  a hivatalba és várható várakozási idő sem tudta elvenni a kedvemet. Készültem rá. Tudtam, hogy sokan fognak várakozni…azaz inkább éreztem reggel induláskor. Sebaj…legalább jót olvasok és kikapcsolódok. Kaptam sorszámot és a “recepció”-nál 2.5 óra múlva bekövetkező sorrakerülésemig úgy döntöttem egy közeli parkban keresek szebb “menedéket”.

2 óra múlva visszamentem és láss csodát, még egy ember volt előttem és máris mehettem. Eddig is jól el voltam, de ettől még mosolygósabban léptem be az amúgy szürke és nem túl emberbarát box-folyosóra. Megkerestem hová szól az én sorszámom…

a számom felé haladva erőteljes virágillatot éreztem és óhatatlanul teleszívtam a tüdőmet vele… képzeld el, a szürke hivatalban vagyok!…és élvezem a virágillatot:), de ezt még lehetett überelni.

odaértem az ablakomhoz és…meglepettem láttam, hogy  egy sólámpa fogad.

A tárgy elég meglepő helyen való felbukkanását már épp nyugtáztam, amikor mögüle egy mosolygós kedves fiatalos-nagymama korú hölgy kérdezte miben segíthet. Hmm… mosolyra mi lehetne szebb válasz mint a mosoly… és ez nem is ment nehezen:)

Elmondtam mi járatban vagyok és miben kérem a segítségét… figyelmesen, láss csodát: bólogatva és végig mosolyogva meghallgatta, majd két perc alatt megoldotta az ügyemet… és még arra is volt időnk, hogy az ablakhoz rakott bazsarózsát élvezzem… az unokát képről megismerjem és a sólámpa-bazsarózsa ügyét firtassam.

Szóval egyenes tartás, mosoly, aktív hallgatás, gyors és hatékony ügyintézés, ügyes tárgyrendezés szemmagasságban és egy kis virág (és még a kedvenceim egyike is:)… ennyi a titok!

Meggyőződtem arról ,hogy a hivatal szürkeségében és levegőtlen helységeiben is lehet embernek maradni… méghozzá pozitív embernek maradni!

Tipp: ha Gyes ügyintézésre kell menj vigyél csinálnivalót és meditálj rá a 9-es ablakban ülő hölgyre, a sólámpára és talán a virágra is…hátha megint van… vagy vigyél egyet!:) Garantáltan jó élmény lesz… ott a hivatalban, ami nem erről híres.

Read Full Post »