Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘szerelem’ Category

Szerelemben:)

A szerelem varázslatában

A kapcsolatok elején, a vonzódás és a szerelem olyan erővel robban be az életünkbe, ami magával ragad és felemel. Egyfajta módosult tudatállapotba kerülünk:) és mint mondani szokták a szerelem mámorában rózsaszínben látjuk a világot. A “szerelmi vaksággal” én nem tudok egyet érteni, mert szerintem pont ilyenkor látunk igazán, ilyenkor mutatjuk meg a legjobb valóságunkat. Az igaz, hogy a szerelem varázsának elmúltával sokkal nehezebb megtartani ezt a fajta látásmódot mind a magunk, mind a párunk tekintetében.

A szerelem elmúltával

A szívünk sóvárogva emlékezik, az elménk pedig mintha ellenünk dolgozna…megkeresi és felszínre dobja az összes eltérést, különbözőséget. A magaslatokat a mélypontok követik, majd a szerelmesekből hétköznapjaikat szürkén és sokszor csalódottan megélő pár/házaspár lesz. A legjobb önmagunkról a fókusz a legrosszabb önmagunkra terelődik…ha nem vagyunk észnél és nem figyelünk oda a kapcsolat lecsúszik, állandó gyötrődéseket, szomorúságot és elégedetlenséget hoz nekünk.

Olyan ez mintha egy tiszta létállapotból, valóság látásból kiesnénk hirtelen és visszaesnénk a megszokott kerékvágásba. Az az élénkség, elevenség, ami a kapcsolat elején megvolt, halványulni kezd. A kapcsolatban élők mindkét tagja “kiesik” valódi önmagából.

Önmagunkon kívüli állapotban, a saját és társunk egójának kereszttüzében a szerelem energetikai magaslatát nem tudjuk fenntartani.

A jó párkapcsolat egyik titka szerintem az, hogy odafigyeljünk…önmagunkra és társunkra, a kapcsolatban merjünk valóban jelen lenni. Ehhez az kell, hogy mi magunk is ÉLŐK legyünk, merjünk önmagunk lenni, játszani és élvezni az életet… merjünk valóban őszinték lenni és nyitott szívvel szeretni:)

A párkapcsolatok többsége kudarcot vall, mert a partnerek nem tudják, vagy már nem akarják, vagy egyszerűen már képtelenné váltak erőfeszítéseket tenni a kapcsolatuk életben tartására...ami egyenlő azzal, hogy feladják önmagukat és olyan kapcsolatban maradnak, ami voltaképpen élő-halottá válik. A megszokás rutinja, a változástól való félelem, a biztonságérzet, a közös gyerek iránti felelősségérzet összetarthatja a kapcsolatot, de már nyoma sincs a szerelem hajnalára jellemző bizsergésnek, együvé tartozásnak, varázslatos tekinteteknek. Sokszor marad helyette az önámítás, önfeladás, önmegtagadás.

Nehéz, de nem lehetetlen…

A szerelem fenntartásához minden pillanatban az újdonságot, a gyönyörűséget kellene meglássuk-megéljük. E helyett beszivárog a tompultság és ami valaha izgalmas volt, mára unalommá alakult. Egyfajta pszichológiai és érzelmi letargia jelenik meg. S ha mindkét ember megadja magát ennek az öntudatlan tompulási folyamatnak, akkor a párkapcsolat felvállalt vége már csak idő kérdése.

  • Mit lehet mindezzel kezdeni?
  • Hogyan lehet “jól” megélni, örömmel és örülve a változásoknak?
  • Hogyan lehet a szerelem transzformatív erejét a párkapcsolati alkímiai kohóban kölcsönösen az előnyünkre váltani?
  • Milyen egy megszentelt párkapcsolat?

Mindezekről bővebben a november 21-i Párkapcsolat Alkímiája napon lesz szó elméleti síkon a reggeli előadásban, gyakorlatban pedig az utána következő Személyiség Integrációs Tréning módszer segítségével és az esti Szerelem Alkímiája a gyakorlatban című dinamikus meditációs programon!

Nézd meg miért lehet jó ott lenned! A Szerelem Alkímiája és Párkapcsolati SzInT: november 21-én!>>>

Várlak szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

kineziológus, életvezetési tanácsadó

női önmegvalósítás specialista

 

Szerelem: Két test, két szív varázslata

A Párkapcsolat Alkímiája

November 21-én

 

9:30-10:45-ig interaktív előadás a Párkapcsolatok Alkímiájáról: a szerelem transzformatív ereje, kémiája és energetikája – avagy mi történik valójában a kezdetektől a végjátékig
11:00-18:00-ig Személyiség Integrációs Tréning módszerrel a női és férfi vérvonalak felállítása, párkapcsolati blokkok oldása
19:00-21:30 “A Szerelem Alkímiája a gyakorlatban” dinamikus meditációs program a szerelem és a kapcsolati harmónia behívására, fenntartására

A program a teljes napra 12 000Ft, állítás/oldás kérése esetén plusz 8000Ft (még 1 főnek van hely). Az egyes részekre külön is lehet jönni. Jelentkezni az noionmegvalositas@gmail.com címen lehet. A programról bővebben:
A Szerelem Alkímiája és Párkapcsolati SzInT: november 21-én!>>>

 

Read Full Post »

Susan Seddon-Boulet: Transzendens című képe

A tél közeledtével egyre növekvő sötét órák száma, a borús ég, az esős-nyúlós-csatakos és sáros napok egyre inkább eltakarják a gyengülő nap erejét. A ma, főként városi ember eltávolodott a természettől és talajt veszített. Az év ezen szakaszában felerősödnek a pszichoszomatikus betegségek, a szorongások és félelemek, a létbizonytalanság érzés. Ez természetes folyamat, mert az életösztönünk a tél beálltára, a hosszú, hideg évszakra készül. A testünk raktározni igyekszik a nyár napfényízű gyümölcseiből, a megérett magokból. A lelkünk visszahúzódásra vágyik, kapcsolatainkban egyre inkább felerősödik a meghittség és az intimitás vágya. A valahová tartozás megnyugtató érzése, a biztonság szükséglete érzelmi háttere mellett ösztön-késztetésű is. A törzs, a család, a nép, a közösség mindig is védelmet jelentett az egyén számára.

Az ősz színes leveleivel elvarázsol, és az anyaföld visszahívja az övéit -a virágokat, a leveleket,- és velük együtt minket, embereket is – először önmagunkba, majd az életünk végén önmagába. A hívás az élet megfoganásával kezdődik, édesanyánk, a Földi Anyácska előhív bennünket a biztonságot adó pocakból. Az évszakok változásai, a természeti ciklusok évről-évre készítenek fel bennünket az öregedésre, elmúlásra – a testünk földdé válására.

Az elmúlás, a halál a modern emberben legtöbbször félelmet kelt, rettegést. A halálfélelem, az “élet elvesztésétől való félelem” zsigeri szintről intenzíven hat ránk. Látjuk körülöttünk az öregedő embereket, szeretteink távozását. Tudjuk mi is sorra kerülünk egyszer.Ez félelemet, szorongást vált ki és az évszak látható jeleivel egyre erősödik bennünk.

Te tiszteled a halált, természetesnek tartod, vagy inkább félsz tőle?

A halálfélelem, a megsemmisüléstől való félelem, a visszafordíthatatlanság, meghatározó érzelem mintáink. Minden további félelmünknek ez a gyökere. A fél-elem a teljesség érzés hiányról szól, az elkülönültségről szól.

Az évkörnek ezen szakasza, november 1-jétől a téli napfordulóig tartó időszaka a Banya, a Bölcs Öregasszony ideje. Az elmúlásé, a visszatekintésé, a környezetünk minket visszasugárzó tükreibe való betekintés ideje.

A fél-elem ellentettje a szer-elem, amikor minden lüktet, élettel teli és pezsgő. Az évkörön a banyával átellenes szakaszban a legerősebb, a vörös idejében, a szerelem májusában. A fél-elem és a szer-elem egymást kiegészítő “jelenségek”. A halállal a földi életnek vége, de a szellemvilág ujjong, hisz onnan nézve születés történt, a test börtönéből való kiszabadulás. A szerelem édes mámorának része az elvesztésétől való félelem, a kínzó elmúlás hátszele. A dualitás két ellentétes pólusa ugyanabból a középpontból indul el és ugyanoda tér vissza, ahogy a végtelen jele, a fektetett nyolcas középpontban metsző vonalai.

Eggyé válás az ölelésben:)

A szerelemben varázslatot élünk meg, az ölelésben megjelenik a kitágulás, az eggyé válásban a végtelen.

Transzcendens értelemben ez ugyanaz a végtelenné tágulás mint a halál maga. Kontrollvesztés , elengedés és feloldódás. Az egyiket vágyjuk, a másikat féljük. A szerelem bódulatában, sokszor öntudatlanul “magától” tágulunk és válunk eggyé szerelmünkkel. A halálban magától tágulunk, ha hagyjuk. De miképpen a szerelmi bódulattól való félelemben, a halálfélelemben is az irányítás elvesztésétől való egó-félelemről van szó. Az egyiknek könnyebben odaadjuk magunkat, a másiknak nem.

A szerelem: sötét verem, mámoros bódulat vagy transzcendens élmény?

“A szerelem sötét verem”…ha valaki fél önmaga elvesztésétől. Átlényegülés és öröm-mámor, ha valaki túl van a félelmein. A szerelem örvénye lehúz és magával ránt…vagy felemel a hétköznapok bemerevedett fogságából. A szerelmes ember él, a szó minden értelmében. tele van energiával, aktív és dinamikus. A teste lüktet és tettre kész.

A télen felerősödő természeti erők koncentrálják a figyelmünket önmagunkra, a tavaszi szerelmes erők fellazítják a figyelmünket és eloldják kötelékeinket. Használjuk őket így. Az önmagunkba tekintés nem szükségszerűen téli folyamat…tudatos, állandó és könnyed jelenlét. A szerelem sem csak tavasszal megélhető életérzés, bár kétségtelen, hogy az ébredő és zöldellő fák, a virágok illata, a pillangók és a madarak éneke felerősíti a mi újjászületésünket is.

Halál/félelem – Élet/Szerelem. Mindkét erő állandóan jelenlévő. Az élet részei, ugyanazon tanítással: a felvett jelmezeken és maszkokon túli valódi lényedről szólnak. Mindkettő tükör, melyben saját magadat látod meg.

Az elmúlás,a halál színe a mi kultúránkban a fekete… a víz minősége. A szerelem, az élet színe a vörös, a tűz minősége.

A félelmek határozzák meg a gondolataid vagy az élet benned pezsgő örömérzete?

A félelmeid lekorlátoznak, blokkolnak és szűkül általuk az élet-tered, csökken az energiád.

Az élet-szerelme kitágít, felszabadít és gyönyörteljes feloldódásra hív.

Melyik lesz erősebb az életedben?

Amelyikre a figyelmedet fordítod. Amire figyelsz, az megerősödik – tartja a keleti filozófia, melyet az ezotéria és a vonzás törvénye tett nyugaton is közkinccsé.

A legjobb természetes anti-depresszáns: az életszerelemből táplálkozó öröm

Aki örömben él, felfigyel az élet apró örömeire felszabadul, látótere kitágul és lehetségessé válik számára a boldog élet.

Aki félelemben él gyakran nem látja az örömeit, figyelme a kilátástalanságra, a szűk-ségre, a betegségre és a kérlelhetetlen sorsra irányul.

De mindig minden pillanatban van választás…választhatod az egyiket vagy a másikat, de kettő egységét is:), a pillanatban rejlő teljességet is.

Fordítsd figyelmedet arra, amiből többet kívánsz…amit erősíteni szeretnél!

“A föld felszíne fölött már 1 milliméterrel elkezdődik az ég”, azaz ott, ahol mi élünk az már maga a mennyország:) (Szarvas Ildi gondolata)

Ehhez ajánlom a júniusi öröm-hónapunk írásait, videóit, mely időről-időre újra feltölt és ébreszti benned az örömet!

Az Öröm Hónap gyűjtőoldaláról egy 12 részből álló az Öröm-Forrásokról szóló videós sorozatomat és számtalan hasznos írást, tippet, olvasói írást találsz! Töltekezz belőle bátran!
Az Örömről szóló ingyenes videósorozat és írások gyűjtő oldala>>>

Különleges programajánlóm a hónapban:

November 22-én Női ŐsErőbe Érkezés program egy budai barlangban, melynek középpontjában a Bölcs Asszonyi énünkkel való kapcsolódás, a belső erőnk ébresztése áll. Bővebben itt:

Újra: Női Őserőbe Érkezés a Bölcs Asszony Idejében, November 22-én!>>>

Az írás szabadon terjeszthető a nevem feltüntetésével, vagy a cikk linkjének ajánlásával:

November 1-jétől: Halál és Szerelem, félelem vagy életöröm, szabad a választás!>>>

Örömet és életszerelmet mindenkinek!
Szeretettel:
Pozsgai Nikoletta


Read Full Post »

2010. október 25-én, hétfő hajnalban 6:30-as kezdettel indult a Balin található Főtengelyben a Kilencedik Kapu aktiválási és horgonyzási szertartása. Világszerte 58 országban, országonként 1-30 horgonyzó csoport részvételével horgonyoztuk a dualitásból az egységbe vezető Kilencedik Kapu energiáját.

A mi horgonyzó csoportunkban

Az esti "oltárunk"

Páran már előző este találkoztunk és együtt készültünk a másnapra. Egy szív-szertartást terveztem, melyhez elkészítettem a labirintust. Tudtam, hogy ez az este nem arról fog szólni, hogy vezetem a szertartást. Éreztem, hogy az együttlét, a gyertya lángja melletti beszélgetés, egymásra hangoltsága fontos előkészület, hogy a lelkünk is megérkezzen, a hozott félelmek eloldódjanak. A témánk gyorsan a szerelem-párkapcsolat-szerető témaköröket járta át és az ezekhez kapcsolódott dualitást, kételyeket és tabukat….mely így utólag, alaposan előkészítette az egyik másnapi tennivalónkat:)

A szív-labirintus közepén:)

A Szív labirintusa

A szív-labirintusát éjféltájban jártuk körbe egyenként és a csend-szentségében. Az éjjel vibrált, telve voltam a csoda és a hála érzésével. Az amire készülünk, maga a csoda. Világszerte ennyi országban, megannyi csoport készül ugyanarra. A kilencedik kapu aktiválásra és horgonyzására. 6:30-kor egyként egy szándék által vezérelve, egyként léptünk a szakrális táncok összehangoló erejébe.

Nyílik a Lótusz-Szív-Virága:)

Nyílik a Lótusz-Szív-Virága:)

A horgonyzás folyamatának első órájában a teret építettük fel és szívunk erejében növekedtünk, kapcsolódtunk hazánk és a világ többi csoportjaival, egytől-egyik magunkba engedve őket Föld méretűre tágultunk. A középpontok és erőterek érzékelésére remek lehetőséget élhettünk meg. A belső stabilitás mellett az egymásra hangolt közös „munka” felemelő erejét tapasztaltuk meg. Az őrzők a helyükön álltak, a kör közepén mi táncoltunk, mozogtunk. Hol nehézkesen, hol könnyedén, az elemekkel játszva táncoltunk, hol a földre borulva engedtük be és magunkon át az energiát.

Az egyik legintenzívebb földelési pillanatok közben

A három nagyobb energiahullám érkezése fel is osztotta a teljes együttlétünk idejét. Az elsőben a felépülés, a kitágulás és a kapcsolódás játszott fő szerepet. A másodikban az Igaz Önvaló megtapasztalásai és az egymásra hangolt táncaink voltak jellemzőek. A harmadik hullám után átépítettük a központi egyébként végtelenül egyszerű mégis gyönyörű oltárunkat, hogy a ránk váró csodát megélhessük. Az energiát lehorgonyoztuk, hivatalosan végett érhetett volna a program, de még dolgunk volt együtt.

Ez a megosztó körben ki is derült. A csoport tagjai, akik mindannyian csak pár perccel azelőtt élték át az Egység energiáit, mégis kételkedni kezdtek. Múltbéli példákat hoztak fel, hogy miért nem lesz ez egyszerű, miért nem fog sikerülni vagy miért lesz nehéz megvalósítani mindezt.

“A munkát elvégeztük és innentől „így van”. Ami volt, az elmúlt.”

Az emelkedett hangulatból való kilépés után is megőrizni ezt a tudat és energiaszintet talán valóban hordoz kihívásokat, de maga a minta átíratott – általunk. A munkát elvégeztük és innentől „így van”. Ami volt, az elmúlt. Ami elmúlt abból már megtapasztaltam azt, amit kellett. Már bennem van és mivel már vége, nem kell és nem is érdemes visszalépni bele, újra és újra megszenvedve a régen sem működő mintát. Minek is tennénk?

Nem szenvedni jöttünk ide többé!

A híd generációja már nem a „megszenvedek érte, tanulok általa és legközelebb jobb lesz” lélek-fejlődés iskoláját éli a Földön. Mi már azért vagyunk itt, hogy megengedjük magunknak, hogy újra egységben legyünk, hogy „hazataláljunk” végre. Az utánunk jövő generáció pedig már csak az egységben jön élni, mert az az ő rezgésszintjük. Ne akarjuk már leráncigálni őket oda, ahol nekünk sem volt jó. Nem ez a dolgunk…A földi működéseket meg tudjuk nekik tanítani, hogy jobban elboldoguljanak, de mást nem kell nekik tanítani….csak meg kell őket tartani a saját szintjükön, üdvözölve, hogy nekik már lehet könnyű:) nekik már az a valóságuk és az egység megélése a szabad akaratuk választása. Erősíteni kell inkább őket, hogy nem ők abnormálisak, hanem mi ébredtünk nemrég a saját rémálmainkból és még néha azt hisszük az álom a valóság.

Összetartozás

Az együvé tartozás érzését mindig felébresztheted magadban:)

Az életet ezután „csak” élni kell, a maga gyönyörűségét megengedve.

A dualitás pont arról szól, hogy a „VANság”, a végtelenség túloldalán ott van a „hiány”, a szűkösség és szenvedés. A teljesség és az egység ezek felett álló! Ha az egység energiájában vagyok, akkor ott már nincs dualitás. A dolgunk tehát inkább az, hogy megtartsuk az egységben létünk és tudatunkat minden cselekvésünkben.

Emelkedett “egység-állapot” kontra dualitás hétköznapjai

Az „Igaz Önvaló cselekvésben” volt a kilencedik kapu mottója. Számomra ez egyet jelent azzal, hogy mindazt, amit megtapasztaltunk azt működtetnünk is kell tudni a hétköznapokban is! Arra készültem, hogy olyan gyakorlatokat csinálunk, amelyek segítenek átlendülni és a hétköznapi életünkben is megélhetővé tenni az egységélményünket.

Az Igaz Önvaló megnyilvánítása az emberiség együvé válásának egyik alappillére. Csak az Igaz Egyek, az önmagukhoz minden élethelyzetben hű és cselekvő személyek tudnak összehangoltan, egyként létezni. Először belül kell rendet rakni, hogy a külső lárma lecsendesüljön és egyértelművé váljon, kik vagyunk, és miért vagyunk. A dualitásban az együvé válást a spirituális gyakorlatok tudat-szublimálása segítségével érik el, azaz meditálva, lelki-szellemi magaslatokba emelkedve. Az egységben nem kell sehová menni, nem kell semmi mást tenni, mint, ami a szíved tiszta szándéka. De azt nagyon is kell!

A dualitás egyik legnagyobb áldozata: a szerelem szabad madarának szárnytörése

A szerelem szabad(on szárnyaló) madara:)

A dualitásban, a szétválasztottság és elkülönültség dermesztő-halálfélelmében a szerelem szenvedte a legnagyobb csapásokat. A szerelem és különösen a testi szerelem, ami a keresztény kultúrában házasság után és csakis gyermeknemzési célból szentesített. Minden más bűnös, züllött és szégyenletes. A testi vágyak és megélések szégyenné váltak, bűntudat kapcsolódott hozzá, mert a vágyak továbbra is dolgoztak és testi eggyé válásra ösztönözték az embereket. A testiséget megtagadtuk és mint örömforrás szégyenletessé vált.

A horgonyzásunk harmadik fázisában a Szakrális Szerelem energiáját és mintáját horgonyoztuk. A mennyei szerelemét…mely attól mennyei, hogy benne két test, két lélek és két szellemi tudatosság egyesül a legtisztább és a legszentebb formában. Egymásra figyelve, egymás örömére hangoltan és egymást a gyönyörbe kísérő együvé válásban.

 

Szakrális Szerelem

Szakrális EGYütt-Lét

Szakrális EGYütt-Lét

A férfi és nő egyenrangú és egymást tisztelő szeretet-teljes Szer(tartása) a szeretkezés. A testet nem hagyhatjuk ki a felemelkedésből, mert a test ugyanúgy örömforrás, mint a lélek vagy a szellem. Ráadásul a legerőteljesebben ható vágytényezőket nem szoríthatjuk figyelmen kívül! Az egység a test-lélek és szellem egysége is, mindegyik „részünk” helyénvalósága, elfogadottsága.

A Szakrális Szerelem mintáját a gyakorlatban is megjelenítettük, pszichodrámás módon színre vittük. Aki akarta kipróbálhatta, belehelyezkedhetett vagy nézőként válhatott a minta részesévé. Az Égi Szerelem az égben köttetett, de nem ott valósul meg, hanem itt a földön, hús-vér nők és férfiak találnak egymásra és élik meg újra és újra.

***

 

 

“Ilyen volt” – A résztvevők tollából:

„Megkaptam, amiért mentem, a választ: elfelejtettem, amit tudtam. Amiért annyit küzdöttem, meditáltam és megteremtettem: az a pár, aki egyenrangú, férfias és hasonlóan “szabad” kapcsolatra vágyik. Most itt van és elfelejtettem, hogyan kell megélni. Nagyon hálás vagyok, hogy így alakult!” (A.Réka)

“Nagyon szuper volt a tegnapi nap, köszönöm! 🙂 Az elején izgalmas volt a gömbökkel való “játék” ebbe bele tudtam helyezkedni. Bár fizikailag elfáradtam ettől, az igazi küzdelmet mégis a férfi-női egység megvalósítását elősegítő rész adta. Azóta is ez dolgozik bennem, miközben a fizikai fáradtságon már túlléptem. … azt gondolom hogy ez az egyik legnehezebb rész a dualitásból való kilépésnél, mivel ebben mindig is meglesz a dualitás, amíg válunk biológiailag is egyneművé és tudunk majd osztódással szaporodni. :-)) (R. Anikó)

“A mátrix teljes erőből dolgozik, újabb és újabb kihívásokat hoz tegnap óta is, ahogy elindultam tőletek .. ( tőletek el.. csak térben és időben, a térben és az időtlenségben EGY maradtunk és ez már így van 🙂 ) …Az este csoda történt.
Visszatért az én kerecsensólymom, Vénusz-emberem.. februárban láttam utoljára ! 🙂 és tudtam azonnal, és TUDOM, nekem kellett készen lenni rá.. és persze neki is….

Megértettem, és MOST ! mi volt az az ellenállhatatlan nevetés bennem, ami feltört ott miközben az ajtóban őriztem az energiát a vége felé. A szívem tudta, előre tudta, amit én még nem, az esti hazatalálását az én Kedvesemnek. Álmodott velem előző éjjel, A kilences Kapu éjszakáján, én ébren voltam, telihold volt és olyan erővel, hogy felébredt és nem tudott újra elaludni és írt.
Elkészült és lakott már a fészek, lobog a tűz.. jövök-e ? 🙂
Tetőtől talpig átjárt a felismerések borzongása, az amit ….val megmutattatok.. a valódi elfogadást, erre vágytam világ életemben, és Ő AZ akivel ezt élhetem ! Úgy ahogyan ezt lehet élni, az elengedő szeretettel, amiről ő a sólymom, még azt gondolja hiba benne.. én már tudom nem az és készen vagyok rá élni is tudom. Ti tettétek fel az i re a pontot. Olyan végtelenül hálás vagyok mindennek, mindenkinek az ÉLET-nek.. magamért 🙂

Végtelen szeretet, öröm, hála, csend és béke van bennem.. – még csak várakozás sincs, teszem ami előttem van, nem nézek előre tudom, ott csak jó van és szépség és beteljesedettség, nem nézek vissza, mert minden bennem van, elvégzett mindent amit kell és él, a részemként, – a MOST VAN, ebben vagyok JELEN és innen ölellek téged, benneteket, magunkat…” (Búza Judit)

“A 9. kapunyitás búcsú pillanataiban bölcsességet kívántam a szabadsághoz. Mindannyiunk számára. Véleményem szerint fontos szem előtt tartanunk, hogy világunk a régi mintákból az újba való átfordulását éli. Az új teremtés létező törvényi VANságának befordulását a téridőbe síkról síkra. Ez egy folyamat, mely bennünk és általunk jön létre. Egyéni tudatosságunk által igyekszünk a kötéltáncot minél nagyobb örömben lejteni a régi és az új határmezsgyéjén egyensúlyozván. Mikor egységben vagyunk, érezzük, mit bír el a környezetünk. Mi visz előre, és mi hátra. Már nem csupán személyes utunk örömteli megéléseit tartjuk fontosnak, hanem felelősségünk kiterjedtségét is tudatosan vállaljuk. A kevesebb gyakran több, így mások emelkedéséért készek vagyunk önmérsékletet tanúsítani, lassítani, várni is akár, hiszen “fentről nézve” sokszor ezáltal teremtjük a szélesebb körben értelmezett harmóniát. Kitartásunk által a hétköznapokban is egyre élhetőbbé válik a lélek szabadsága. A lélek és a szellem eggyé válik a való értelem által születő bölcsességben – és a kristályszív teremtés beteljesül…

Ismételt hála mindenkinek és mindeneknek a csodás napért! A tegnapért, a holnapért, a mindenkori jelenért!” (Szőke Atilla)

Köszönöm, hogy Együtt élhettük meg mindezeket!

 

Horgonyzó Csoportunk:) (nagyja:)

Read Full Post »

 

A Nap és a Hold, együtt:)

Ma egyszerű, mégis fantasztikus csodában volt részem. Két kukorica tábla között futottam, jobbomon a Nap sütött, balomon a Hold ragyogott. Egységélményem volt.:) Az élet gyönyörűségét éltem meg…

A héten másodszor történt meg velem ilyen erőteljesen, az első a hétfő hajnali Kilences kapu horgonyzáson (okt.25) volt. Különleges alkalomból találkoztunk, az elkülönültség/szétválasztottság dualitásából az egységbe indultunk. A lélekmag (lényünk esszenciája, a középpontunk) felerősítése, majd kitágítása volt az egyik legfontosabb kezdő elemünk, majd a tágulással befogadtuk a többi horgonyzócsoportot is. Táncoltunk az elemekkel, felszabadultan. Játszottunk és önmagunk voltunk. Együtt-voltunk úgy igazán.

A mai Nap és Hold egyszerre való jelenléte a dualitáson túli egységet mutatta, tükörképként kívül felragyogva. A bent az kint és fordítva:)

Szívemben készülök a hétfői (nov.1) szertartásra, ami a Bűntudattól a Gyönyörig vezet. A bűntudat akkor keletkezik, amikor nem vagyunk egységben önmagunkkal, olyan dolgot “engedünk meg magunknak”, amiről azt gondoljuk, hogy szégyenletes, bűnös, “helytelen” valamilyen értékítélet vagy belső programunk szerint. Az gyönyör a teljesség élménye, igazából az egyik legbiztosabb út az Egységbe. Az öröm, vagy gyönyörérzet, amely az eksztázisig fokozható nem bűnös akármilyen szinten éljük meg. Legyen az testi szerelemmel megélt, legyen az lelki összekapcsolódás öröme vagy éppenséggel az én kis reggeli Nap/Hold gyönyörérzetem:) Talán úgy mondanám más szóval, hogy örömérzet és akkor tágabb teret nyer az értelmezése. Örömmel élni az életet annyi mint abban valóban részt venni. A szenvedések körforgása és kínjai helyett választott másik út. Amikor arra koncentrálsz, hogy miért jó neked az életedben és hogyan lehetne még több örömöd, hogyan adhatnál még több örömet. Számomra ez a gyönyörteli élet:)

Ide indulunk hétfőn a Vista Rendezvényközpontban, papnők/művészek/JelenLevők által szőtt közös szertartásban. Az első részben Inanna (a sumér mitológia Föld és Mennyek királynője) történetét jelenítjük meg, az ő alászállását nővéréhez Ereskigálhoz az alvilágba. A szakrális drámában egy utat láthattok majd, amely az újjászületés útja. Egy út melyet a szenvedések általi tanuláshoz használtunk oly sokáig, amikor a tudatalatti világának belső démonai megmutatkoznak és külső fájdalmakként/szenvedésként “fejlődünk” általuk. Ez az út a teljes önmegismerés és az önelfogadás útja, melyet az alvilágból való feljövetel követ és a meglelt teljesség zár. Inanna újjászületik és az Egek királynőjéből immár a Föld királynőjévé válik.

A dráma után a résztvevőknek lehetőségük lesz az Inanna által bejárt utat, az ún. 7 gyűrűs labirintust végigjárni. Mindeközben látható lesz a másik út, a másik Inanna – a teljességből soha ki nem szakadt Inanna megjelenítése is (Az Almafa alatt magában és a világban gyönyörködő Inanna útja).

Mária Magdaléna

Az est második részében, amikor a labirintust mindenki bejárhatja egy-egy a történelmi korokban meghatározó női alakot fogunk megjeleníteni. Én leszek Mária Magdaléna:) A szerepeket magunk választhattuk és számomra egyértelmű volt, hogy őt választom. A félreértett vagy tudatosan félreértelmezett nőt, aki szajha volt, vagy Jézus szerelme/szeretője/felesége/gyermekeinek anyja – váltakozóan a különböző hitrendszeri értelmezésekben.

Az én szívemben úgy él ő, mint az a nő, aki szerelmével segítette Jézusnak a sorsát beteljesíteni. Tudom, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, és meg is hagyok mindenkit a saját hitében. A célom az, hogy egy olyan Mária Magdalénát mutassak meg, akit nem sokan ismernek hivatalosan, ellenben minden nő tudja és érzi, hogy van és akarva-akaratlanul “működteti” is.

Szakrális Szerelem

A Kilencedik Kapu horgonyzásánál résztvevőkkel a megosztásokban beszélgettünk a szerelemről, a valódi/egy igaz és az aktuális szerelmekről. Én meséltem egy másfajta szerelemről, a szakrális szerelemről. A szerelem szentségéről, arról az állapotról, amikor a testi-lelki-szellemi kapcsolódás és eggyé válás a “kapcsolati” valóság. A szakrális szerelem régi kultúrákban (pl. Sumér, Egyiptomi) beteljesedése maga volt a Szent Nász (a Hieros Gámos), amikor a nép főpapnője egyesült a nép földi vezetőjével. A földi vezető a nő beavatása által válhatott a népe elfogadott uralkodójává. …mert a nő a dimenziókapu, aki a testével összeköti az egeket a földdel. Teszi ezt a szeretkezés során és teszi ezt a gyermekszülés során is:) Ehhez nem kell semmit tegyen, egyszerűen ilyen, így működik, akkor is ha nem tudatos erre.

Mária Magdaléna és Jézus szerelme számomra ilyesfajta szerelem volt. Mint ilyen pedig minta, példa és egyben egy lehetséges út is. Amikor a szerelem transzformál, felemel. Én amondó vagyok, hogy a szerelemben lát igazán jól az ember. Amikor szerelmes vagy, akkor kész vagy a társadat a maga teljességében látni, a jó oldalát (is) látni és arra koncentrálva valóban szépnek és teljesnek látod. A szerelem mámorának elmúltával a figyelem fókusza lejjebb helyeződik és a negatív oldalak kerülnek előtérbe. De ezért nem a szerelem a hibás. Sokkal inkább mi, akik nem tudjuk fenntartani a szerelem valóság-látását. A szerelem nem vak….hanem azt látja, amivé válhatunk. Ilyen értelemben a szerelemes valóban többet láthat bennünk,mint amit jelenleg meg tudunk élni önmagunkból. Ez építő, felemelő ajándék:)))

Magdaléna az olajat tartalmazó szelencével

A Vörös Fátyol

Názáreti hagyományok szerint a nők papnői beavatásokat kaptak, mellyel felkészítették őket a nőiség misztériumainak értésére, használatára, megélésére és a férfi szerelemmel való beavatására. A beavatott és “kész” nő megkapta a vörös fátylat, amikor asszonnyá lett. Két feltétele volt tehát: beavatottnak lenni és asszonnyá válni. Azaz a testi-lelki-szellemi szerelmet a gyakorlatban is megélő nővé kellett válni hozzá.

Mária Magdolnát mindig vörösben és szinte mindig vörös fátyollal ábrázolják. A vörös az élet színe és a szerelemé. A vörös fátyol pedig az asszony papnőjé. Kezében legtöbbször az olajat tartó edénnyel, vörös könyvvel, és a Koponyák Hegyére utaló koponyával.

A szakrális drámát előadják és a teret szövik: Veres Kriszta (www.vereskriszta.com), Csapó Ida (www.gazdagnok.hu), Mudra Zita (www.gyogyitokapu.hu), Pozsgai Nikoletta (www.noionmegvalositas.hu), Sarkadi Krisztina (www.igazabolszerelem.hu), Szarvas Ildikó (www.pillanat.org), Onodi Renáta, Ormosi Kati, Dus Polett és Léna, a MantraLight (www.mantralight.com) és TE

A Női Önmegvalósítás Kincsestár olvasóinak 4900Ft helyett 2500Ft lesz a belépő!

Ha szeretnél jönni, akkor írj válaszlevelet!

A szertartásról bővebben itt olvashatsz:

Bűntudatból a Gyönyörbe – November 1-jei Samhain Szertartás>>>

Remélem találkozunk ott, szembesülhetsz a szétválasztottság labirintusával és a gyönyör jelenlét-útjával, és megmutathatom ki volt Mária Magdaléna:)

Szeretettel:

Pozsgai Nikoletta

 

Read Full Post »

Szerelmetes népszokások, az Isten és Istennő násza, termékenység ünnep és érdekességek, kedves hagyományok…ezekről szól a mai bejegyzésem:) és az időszak rózsa illatú ÉletSzerelméről a Női-Erő-Forrás magazin készülő különleges száma is!

A munka ünnepén túl, május 1-je a szerelem ünnepe is!

Gondolj csak bele, a magyar népi hagyományok szerint ilyenkor májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek a szívét szerették volna elnyerni. A májusfa-állítással adta tudtára a legény, hogy mely lánynak udvarol vagy szeretne udvarolni. Azaz a májusfa egyfajta szerelem-vallomás!

A népi hagyományaink szerint május első napján zöld ágakkal, virágokkal díszítették a házakat, illetve már az 1400-as évektől jegyzik magát a májusfa-állítás szokását is. A májusfa más népi nevei: hajnalfa, jakabfa vagy májfa.

A májusfa-állítás az egész ország területén elterjedt hagyomány volt, jellemzően jegenye vagy nyárfa (a magassága miatt!) ágait díszítették színes szalagokkal. A Palócoknál a fát a legény állította, de a lány díszítette fel. Jellemző kapcsolódó hagyomány még a májusfa-kitáncolása vagy kidöntése pünkösdkor, amikor nagy dínom-dánom, táncmulatság közepette kidöntötték a fát.

Ugyanakkor említésre méltó a kelta hagyományokban Beltane (ír-kelta: Bealtaine) ünnepe, mert hagyományainkkal közös szálakon indult. Bel a kelta fényisten tüzét jelenti a szó maga. Eredetét a közel-keleti Baal istenre vezetik vissza.

A Beltane ünnep szimbólum a májusfa, ami Bel Istenséget jelképezi, míg a virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik. A hagyományok szerint Beltane jelenti az életerő és a szenvedély megújulását, újjá születését.

Beltane eredetileg kelta (egyes források szerint druida) tűzfesztivál volt, amikor az Istennő és a Szarvas istenség egyesülését ünnepelték, voltaképpen tehát a termékenység ünnepe is!

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe, mert ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, így szűkebb értelemben az Istennő, (és ezáltal a NŐ), termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe! A virágok, zöld lombok és a színes szalagok, kendők az Istennőt jelképezik, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.

Érdekességek:

  • az ünnep hagyományos színei: a piros és a fehér, valamint a zöld lombok.
  • a ház védelmére virágszirmokat hintettek szét, majd összesöpörték egy sarokba, és a ház köré hordták.

  • a rómaiak Floralia ünnepe szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Ekkor, három napig tartó, orgiasztikus jellegű mulatozásba kezdtek, melynek legfőbb értelme és célja a termékenység behívása, megünneplése.

  • Az ünnep jelképe még az üst, mely a nőiség lényegét jelképezi, mely befogadja a májusfa által jelképezett férfias aspektust.

  • Az ünnep hagyományos mesterségei: a szövés, fonás – és minden olyan tevékenység, melynek lényege abban áll, hogy két különböző szubsztanciából létrejön egy új, harmadik minőség, Beltane szellemében.

Kedves hagyományok, érdemes kipróbálnod és ha tetszik meghonosítani a családodban:

  1. Május elsejének reggelén szalagokat kötni egy tetszőlegesen kiválasztott fára. Minden szalag felkötése előtt kívánni valamit.

  2. Összeírni minden idejétmúlt, hátráltató gondolatodat, félelmedet, megnevezni a szorongások és aggodalmak tárgyát, mindezeket felírni egy-egy papírdarabra és rituálisan elégetni egy „üstben”, vagy egy tálkában.

Read Full Post »

Mi a szerelem?

Puszta Kémia? Álarcos komédia? Igaz valóság, mely a szerelem elmúltával látszatvalóságokká rogyik össze? Ellenállhatatlan áradás, mely áttöri a külső-belső gátakat… mely felszabadít önmagad rabigája alól?

Ha szerelmes az ember megszűnik az idő, kitágul a tér, csak a lebegés van és egy álomnak tűnő valóság. De mi van, ha az álom a valóság és amit valóságnak hiszünk az az illúzió?

Mi van, ha akkor látjuk igazán önmagunkat és akkor merjük igazán önmagunkat adni, amikor szerelemben vagyunk?

Az igazi szerelem…ami nem követel, nem hangoskodó, nem magamutogató… egyszerűen csak van, és ad mindent, amije van, megosztja azt ami, mert nincs félnivalója. Tisztaságában, őszinteségében és sérülékenységében rejlik az ereje!

Az igazi szerelem időtlen, amint meg akarod fogni elillan, amint hadakozol ellene magával ránt.

Az igazi szerelem elégedett a pillanattal, a másikkal…hiszen benne van, belőle van, általa létezik. Örül “vanságának”….és megosztja az örömét minduntalan.

***

Akkor mi van a szirupos, csöpögős, mindent a másiknak való megfeleléséért tevő, vasárnapi arcot mutató szerelemmel?

Az nem szerelem, maximum hamis szerelemnek mondanám.

Igazán az lehet szerelmes, aki önfeledt tud lenni…és csak az lehet önfeledt, aki oda meri magát adni a hömpölygő áramlásba, ha kell az örvénybe, ha kell a vízesésbe. Mert bízik.

Bízni tud önmagába, bízni tud a világban, bízni tud a másikban. Tudja, hogy a szerelem mélyre viszi… igazán mélyre, de ebben mélységben megismeri igazi önmagát. Tudja, hogy a szerelem magasra repítheti, a fellegekbe vagy azon is túlra, de abban a kitágult tudatosságban meglátja teljes önmagát.

A szerelem bizalom… a szerelem áradó, igaz valóság…

Aki szerelmes önmagába, az tud csak igazán szerelmes lenni másba.

Aki szerelemes az életbe, az tud csak igazán örülni és örömében osztozni újra és újra.

A szerelem kinyílás és odaadottság. Aki ki mer nyílni, meg mer nyílni önmaga és mások előtt, az megnyílik a szerelem előtt, a misztérium előtt.

***

Azon is gondolkodtam, hogy miért most „ünnepeljük a szerelmet”, amikor még hó borítja a tájat. A magok még csak most ébredeznek a fagyott föld alatt és várják a napsugár hívó szavát, még csak álmodnak maguknak egy gyönyörű kinyílást, megtermékenyülést, kiteljesedést és gyümölcsöket, megengedett, csendes, mégis büszke elmúlást.

A szerelemhez nekem sokkal inkább kötődik a tavasz igazi ittléte, a május, amikor virágba borultak már a mezők, a virágok és a fák is. Ez már a kinyílás ideje, a megmutatom magam úgy ahogy vagyok ideje… és a tudom és megmutatom, hogy gyönyörű vagyok ideje.

Bár ma van/volt Valentin, a szerelemnek mindegy, hogy milyen évszak van, narancs-barna szállingózó elválás, zord-kopogós mégis kristály tiszta elmúlás, hatalmas hótorlaszok, olvadó cseppek, zápor-zivatar, tikkasztó nyári hőség, bódító tavaszi színvarázs.

A hótakaró alatt, a fagyott felszín alatt is észre kell tudni venni az ott rejtező csodát. Tudni, hogy ott van, akkor is, ha valamiért befagyott a vérkeringés. Akkor is tudni és merni hinni abban, hogy jön az olvadás, jön a tavasz s vele a megáradás.

Talán éppen ez lehet a februári szerelem-vallás szépséges üzenete…szerelmes vagyok akkor is, amikor csak tudom, hogy szép a másik, hogy a másik belső virága…akkor is szép, ha éppen tomboló vihart mutat a lélek-barométer.

A szerelem megnyílás… bizalomteljes odaadottság….s áramlás.

A szerelem megnyílás… önmagad felnyílása… a belső virágod megnyílása…

A szerelem valóság látás… meglátni a valóságot, a legteljesebb, legszebb önmagadat és meglátni a másikban ugyanazet…öntudatlanul, csak úgy magától…természetesen!

Az igazi szerelem addig marad fenn, amíg akkor is látod a valóságot, amikor a valóságnak látszó, hétköznapi illúziók elhomályosítják látásodat.

Akkor is meglátni a másikban a teljességet, amikor begubózik vagy éppenséggel fél megnyílni, amikor éppen magból újjászületik, amikor benned a görbe tükröt látja és nem bír vele.

Ez (is)a szerelem művészete.

Read Full Post »