Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Nőideál’ Category

Micsoda Nő
Julia Roberts a Micsoda Nőben

Egy kis történelem, mit is ünnepel a világ ezen a napon?

1910-ben határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textilipari munkásnők a béregyenlőségért és munkaidő csökkentéséért sztrájkoltak. A dátum akkor vált véglegessé, amikor 1917-ben Oroszországban ugyanezen a napon tüntettek a nők kenyérért és a békéért.

Az ünnep igazi születése korábbra, a századfordulóra tehető, és szorosan összekapcsolódott a nők különböző jogainak követelésével. Néhány évtized elteltével, amikor már egyre több országban vívták ki a nők a választójogot, és a mozgalom elérte legfőbb célkitűzését, hanyatlani kezdett. A ’60-as évek nőmozgalmai során viszont új értelmet kapott a nőnap: a nők már az egyenjogúságukért küzdöttek. 1977-ben az ENSZ is elismerte, és felvette a világnapjai közé.

Magyarországon először 1914-ben ünnepelték a nőnapot. 1949-től az állami propaganda állította a saját szolgálatába, a rendszerváltás után viszont az ünneplése visszaszorult. Érdekes momentum azonban, hogy Oroszországban a mai napig munkaszüneti nap március 8.

A magam részéről a nőiség és a női kreatív energia ünnepeként tartom a napot és köszöntök minden nőtársamat, NőVéremet!:)

A szépség, harmónia és szerelem varázslónője!:) Ezek is mi vagyunk!

A szépség, harmónia és szerelem varázslónője!:) Ezek is mi vagyunk!

Mi van NŐ és a FÉRFI mögött?

Egy kis ráadás érdekesség a számmisztikai vonatkozások iránt érdeklődőknek:

N (5) + Ő (6) = 11-es rezgésű szó, a 11 pedig a belső erő száma, mely az intuíció meghallgatásán alapuló tettekben és létben megnyilvánuló nagy erejű teremtésre képes energia, mely mögött érzékenység és biztonságvágy húzódik a mélyben. Óriási kreatív erő, gyengéd, de korántsem gyenge szívvel a háttérben, mert nőnek lenni azt is jelenti, hogy intuitíve a szívünk bölcsessége alapján merünk létezni és szeretni.

Az 5-ös ezen túl a belső hit száma és a kiegyensúlyozott erőé, a 6-os pedig a szív szava szerinti döntésé és a harmóniáé. Kellemes összetétel!

F (6) + É (5) +R (9) + F (6) + I (9) = 35 — 8-as rezgésű szó. A 8-as a határozott, objektív és reális szemlélet száma, ezen túl a bőség teremtésé és a végtelenségé. Kifejezetten aktív és teremtő aspektus, a határozott és célorientált cselekvés energiája.

A női aspektusunk hallja meg (fogadja be) könnyebben a szív szavát és a férfias aspektusunk az amelyik megvalósítja a fizikai világban a szív bölcsességének megfelelően kitűzött célt. A jobb félteke (nőies,befogadó, intuitív) és a bal félteke (férfias, cselekvő, racionális) pedig együttes és integrált működéssel képes csak teljességgel és jó hatásfokkal működni. A kettő együtt működik csak jól! Erre a tézisre épülnek a Célmegvalósítás Mesterkulcsai könyveim is:)))

***

Ahány nő annyi féle
Feketék, szőkék , barnák, vörösek… vékonyak és kevésbé vékonyak…A Nőiségünk nem ettől függ!

Ahány nő, annyi különböző és egyedi brilliáns:) A külsőtől, kortól függetlenül is csodák rejlenek bennünk és mutatkoznak meg lépteink nyomán, mosolyok bontakoznak ki ölelésünk vagy egy egyszerű mosolyunk nyomán. A lényünkkel gyógyítunk, szeretetünkkel varázsoljuk nap, mint nap életünket és mások életét széppé!

Mindezek bőven adnak lehetőséget és hátteret annak, hogy magabiztos és ragyogó NŐ légy!

Te milyennek látod önmagad nőként?

Kívánom, hogy lásd magad csodálatosnak és meríts erőt nőiségedből!

Diego Velazquez: Vénusz a Tükörben:)

***

“A Csodálatos Nő címmel” a márciusi Női Erőforrás magazint kifejezetten az ünneplésnek és a női-lélekerősítésnek szenteltük!

Ünnepeld velünk a NŐiségedet!

Ha még nem kapod az ingyenes, havi női önfejlesztő e-magazint, akkor itt elkérheted!

Márciusi Női Erőforrás: Fókuszban a Csodálatos NŐ!>>>

Read Full Post »

Szó szerint izgalmas hetem van. Végre sikerült összeegyeztetni az Átváltoztatjuk programot!

A türkiz variációban...

A türkiz variációban...

Tegnap reggeltől késő délutánig körülöttem forgott a világ, először fodrász, majd sminktanácsadás végül stylist. Egy ideje szemezgettem már az ilyen programokkal, mert kíváncsi voltam, hogy profik mit látnak bennem, szerintük hogyan tudom jobban kifejezni azt ami és aki vagyok a színek, formák, öltözékek világában.

Szerintem nem lehet női önmegvalósításról beszélni úgy, hogy a nőiség egyik leglátványosabb megnyilvánulásáról, a megjelenésről, ne beszéljek, írjak… Nőnek lenni csodálatos, mind testi, energetikai, lelki és szellemi értelemben! Nőként kiteljesedni szerintem úgy lehet, ha mindezek egyensúlyban vannak és minden szinten képes vagy megélni , kifejezni az egyéniségedet, mindazt, aki igazából vagy.

Olvasd tovább, ha érdekel az átváltozásom rövid története:)>>>

Read Full Post »

Erre a kérdésre kerestem a választ és egy emlék bukkant fel…leírom, ha kedved van utazz velem az én múltamban…ártatlan lesz, de tanulságos:)

A tini gondolatai a szexis-vonzó nőről…

…először talán úgy 14-15 évesen…megkérdeztem magamtól, a suliban a lányoktól, a házban a fiúktól…anyától…

Emlékszem akkor már maga a kérdés felvetése – mégha csak önmagam előtt történt is… –  arcpirítónak számított. Tetszett egy fiú a suliban. Azt mondták a többiek, hogy a Kleopátra frizurájú lányokat szereti… aznap este buliba voltunk hivatalosak,mindketten. Hazamentem és levágtam a hajam. A fiú észre sem vette… Elhatározás született bennem…megtudok mindent a témáról. Aztán otthon takarítás közben egyszer-csak egy könyvre leltem…rózsaszín háttér, fehér és vörös betűs cím: Mitől Szexis a Nő? rejtette a kérdésem válaszát. Szívdobogva vittem a saját szobámba…és alig vártam, hogy felfaljam a könyvet….titokban, nem mertem volna bevallani, hogy én ezt akarom olvasni…nemhogy rákérdezni anyánál, hogy szerinte mitől is válik egy nő vonzóvá egy férfi számára…

Dehogy akartam én szexelni a fiúval… gondolatilag még a csók is elég izgalmasnak tűnt:)… gyakorlatban meg már attól is repkedtem volna, ha felkér táncolni azon a bulin… vagy ha rám néz és észrevesz!:)

Lázban égve olvastam a sorokat…a felét nem is értettem, olyan praktikákról volt szó, amelyek első sorban a külsőségekre koncentráltak. Elbizonytalanodtam…ennyi lenne a nagy titok?

Hosszú vállra omló haj, lehetőleg vörös…ringó csípő…mély dekoltázs és rövid szoknya… tejszínes-mézes fürdő a bőr bársonyosságáért 3 egymást követő napon a randi előtt… stb.

Valahogy azt gondoltam, hogy a szexi nő, a külsőségek mellett hordoz valamilyen belső erőt… csáb-erőt. Amit aztán megfelelően tud kommunikálni  például a flört nyelvén.

Másnap közvélemény kutattam a lányok között a suliban… ilyen válaszokat kaptam:

Hosszú-vékony lábak, melyeket láttat a miniszoknya, kiemel a vörös tűsarkú, melleket láttató áttetsző blúz és igen, hosszú göndörkés haj. (Ekkor már bántam, hogy levágtam a hajam:) A nap végére sem jutottam előbbre, mert mindenki csak a megjelenésre koncentrált.

Suli után megkérdeztem a házban lakó srácokat…szerintük milyen a szexis nő?

Óriási mellek… kerek popsi…eztán hosszú csönd…gondolkodtak… magassarkú és miniszoknya… az egyik kibökte, hogy az apukája újságjában látott egy képet… “valami vörös kötőzőféle tartotta a lyukacsos harisnyát” mondta az egyikük… harisnyakötő és neccharisnya? Aha…volt a válasz.

Úgy éreztem nem jutottam előbbre…

Végül összeszedtem minden bátorságom… megkérdeztem az anyukámat. Anya meglepődött…miért akarod tudni? kérdezte gyanakvóan. Tudod, van az a srác a suliban… és…és szeretnék tetszeni neki…hebegtem félszegen. Anya értette… azt mondta talán nem az a lényeg, hogy szexis legyek, a szerelem máshol kezdődik…a szerelem nem azon múlik, hogy vörös…szőke vagy barna…hosszú vagy éppen átlagos a lábunk… miniben csípőt ringatva lejtünk vagy farmerban rohangálunk a srác előtt.

Kezdtem figyelni… kicsit félve, hogy mi jön…mert ha ugye kiderül amitől tartottam, hogy a külsőség nem elég…akkor ugye, mitől is vehetne még észre az a bizonyos srác…a külsőségeken mindig könnyebb javítani kicsit gondoltam, de ha nem tetszem neki amúgy, akkor hiába minden igyekezetem….-  gondoltam.

Anya azt mondta, hogy ha a ruházatunkkal vagy a viselkedésünkkel vagyunk szexik, akkor azt egyféleképpen értik a férfiak… és én ugye, kérdezte szelíden, de minden rezdülésemet kutatón, ugye nem azt akarom, hogy feküdjön le velem?

Nos, nem … mondtam, teljesen zavarban mégis megkönnyebbülten, hogy kimondhattam. Nem szeretném, ha félreértene és csak AZT akarná…én többet akarok tőle…

Anya folyatta…akkor jó, még túl korai lenne. Annyi mindent kell még megtapasztalni addig  és nem szabad siettetni… azt tanácsolja várjak majd addig, amit biztos nem vagyok a kapcsolatban és a fiúban. Merthogy a szüzesség komoly és értékes dolog… nem szabad csak úgy bárkinek odaadni.

Húha….azért ennyire nem akartam belemenni….azaz akartam, de nem mertem volna …

Anya azt mondta még, hogy ne szexis akarjak lenni, az ráér és majd a tapasztalattal jönni fog… most elég, ha csinosan felöltözöm, igyekszem a fiú közelében lenni, beszédbe elegyedni vele, mosolyogni és figyelni rá, aztán hölgyválasznál felkérem a fiút…és figyelek a reakciójára…

Hmm…Ezt jó lett volna tegnap is tudni…

Szexi nő ügyben már beljebb voltam, de a fiúval kapcsolatban valahogy azt akartam volna, hogy ő kezdeményezzen… ő jöjjön oda beszélgetni…ő kérjen fel táncolni… nem én…

***

Azóta eltelt jó néhány év ….tapasztalat is, gondolatok is, tanácsok is és megélések is…

Mit gondolok ma?

Fontos a külső megjelenés, de az amolyan hozzáadott érték:)

A külsőségek vonzóvá, de egyben könnyű prédára vadászó hímek célpontjává is tehetnek, amit aztán kezelni kell tudni. Bár a reklámipar arra késztet bennünket lépten-nyomon, hogy önmagunkban nem vagyunk elég jók… kell a “biztonságos és száraz érzés” a “nehéz napokon”… kell a deo, de legalább 24 órás hatású és foltot nem hagyó… kell a bársonyos bőrt varázsoló testápoló és a fehér fogsorhoz hozzásegítő fehérítőpaszta…és még sorolhatnám, folyathatnám a ruhákkal…

A “reklámot” hiába vesszük meg, attól még nem leszünk jobb nők…esetleg látszat-jó-nők. Az igazi jó-nőség belülről kell fakadjon, de kívülről is ápolni kell, no és meg is kell mutatni… büszkén, természetesen, de meghagyva a varázslatot… a kicsomagolás varázsos pillanatait a férfinak… nőnek.

Most azt gondolom, hogy a szexi nő azért szexis, mert árad belőle a szex-szeretete…érzed a kisugárzásán…az illatán, látod a mosolyán, hogy képes megnyílni és odaadni magát, látod a mozdulatain, a járásán,  hogy szereti és élvezi az életet, a testi-lelki örömöket….

A ruha mindezeket csak kiemeli, aláhúzza… esetleg eltúlozza, karikírozza…

Van egy finom határvonal…. a természetesség és a csinálmány között.

Az igazán szexis nő élvezi a testi együttlétet.

A szó legörömtelibb értelmében szeretkezik…játszik a szenvedéllyel, izgalmas, izgatott és izgató…:)

***

Szerinted?

Read Full Post »

Erre a kérdésre kerestem a választ és egy emlék bukkant fel…leírom, ha kedved van utazz velem az én múltamban…ártatlan lesz, de tanulságos:), de előtte lelövöm a poént, hátha nincs olyan sok időd velem elmélkedni és időutazni…:)

Mit gondolok ma a szexis nőről?

Fontos a külső megjelenés, de az amolyan hozzáadott érték:)

A külsőségek vonzóvá, de egyben könnyű prédára vadászó hímek célpontjává is tehetnek, amit aztán kezelni kell tudni. Bár a reklámipar arra késztet bennünket lépten-nyomon, hogy önmagunkban nem vagyunk elég jók… kell a “biztonságos és száraz érzés” a “nehéz napokon”… kell a deo, de legalább 24 órás hatású és foltot nem hagyó… kell a bársonyos bőrt varázsoló testápoló és a fehér fogsorhoz hozzásegítő fehérítőpaszta…és még sorolhatnám, folyathatnám a ruhákkal…

A “reklámot” hiába vesszük meg, attól még nem leszünk jobb nők…esetleg látszat-jó-nők. Az igazi jó-nőség belülről kell fakadjon, de kívülről is ápolni kell, no és meg is kell mutatni… büszkén, természetesen, de meghagyva a varázslatot… a kicsomagolás varázsos pillanatait a férfinak… nőnek.

Most azt gondolom, hogy a szexi nő azért szexis, mert árad belőle a szex-szeretete…érzed a kisugárzásán…az illatán, látod a mosolyán, hogy képes megnyílni és odaadni magát, látod a mozdulatain, a járásán,  hogy szereti és élvezi az életet, a testi-lelki örömöket….

A ruha mindezeket csak kiemeli, aláhúzza… esetleg eltúlozza, karikírozza…

Van egy finom határvonal…. a természetesség és a csinálmány között.

Az igazán szexis nő élvezi a testi együttlétet.

A szó legörömtelibb értelmében szeretkezik…játszik a szenvedéllyel, izgalmas, izgatott és izgató…:)

***

Mit gondoltam tinikoromban…

A tini gondolatai a szexis-vonzó nőről…

…először talán úgy 14-15 évesen…megkérdeztem magamtól, a suliban a lányoktól, a házban a fiúktól…anyától…

Emlékszem akkor már maga a kérdés felvetése – mégha csak önmagam előtt történt is… –  arcpirítónak számított. Tetszett egy fiú a suliban. Azt mondták a többiek, hogy a Kleopátra frizurájú lányokat szereti… aznap este buliba voltunk hivatalosak,mindketten. Hazamentem és levágtam a hajam. A fiú észre sem vette… Elhatározás született bennem…megtudok mindent a témáról. Aztán otthon takarítás közben egyszer-csak egy könyvre leltem…rózsaszín háttér, fehér és vörös betűs cím: Mitől Szexis a Nő? rejtette a kérdésem válaszát. Szívdobogva vittem a saját szobámba…és alig vártam, hogy felfaljam a könyvet….titokban, nem mertem volna bevallani, hogy én ezt akarom olvasni…nemhogy rákérdezni anyánál, hogy szerinte mitől is válik egy nő vonzóvá egy férfi számára…

Dehogy akartam én szexelni a fiúval… gondolatilag még a csók is elég izgalmasnak tűnt:)… gyakorlatban meg már attól is repkedtem volna, ha felkér táncolni azon a bulin… vagy ha rám néz és észrevesz!:)

Lázban égve olvastam a sorokat…a felét nem is értettem, olyan praktikákról volt szó, amelyek első sorban a külsőségekre koncentráltak. Elbizonytalanodtam…ennyi lenne a nagy titok?

Hosszú vállra omló haj, lehetőleg vörös…ringó csípő…mély dekoltázs és rövid szoknya… tejszínes-mézes fürdő a bőr bársonyosságáért 3 egymást követő napon a randi előtt… stb.

Valahogy azt gondoltam, hogy a szexi nő, a külsőségek mellett hordoz valamilyen belső erőt… csáb-erőt. Amit aztán megfelelően tud kommunikálni  például a flört nyelvén.

Másnap közvélemény kutattam a lányok között a suliban… ilyen válaszokat kaptam:

Hosszú-vékony lábak, melyeket láttat a miniszoknya, kiemel a vörös tűsarkú, melleket láttató áttetsző blúz és igen, hosszú göndörkés haj. (Ekkor már bántam, hogy levágtam a hajam:) A nap végére sem jutottam előbbre, mert mindenki csak a megjelenésre koncentrált.

Suli után megkérdeztem a házban lakó srácokat…szerintük milyen a szexis nő?

Óriási mellek… kerek popsi…eztán hosszú csönd…gondolkodtak… magassarkú és miniszoknya… az egyik kibökte, hogy az apukája újságjában látott egy képet… “valami vörös kötőzőféle tartotta a lyukacsos harisnyát” mondta az egyikük… harisnyakötő és neccharisnya? Aha…volt a válasz.

Úgy éreztem nem jutottam előbbre…

Végül összeszedtem minden bátorságom… megkérdeztem az anyukámat. Anya meglepődött…miért akarod tudni? kérdezte gyanakvóan. Tudod, van az a srác a suliban… és…és szeretnék tetszeni neki…hebegtem félszegen. Anya értette… azt mondta talán nem az a lényeg, hogy szexis legyek, a szerelem máshol kezdődik…a szerelem nem azon múlik, hogy vörös…szőke vagy barna…hosszú vagy éppen átlagos a lábunk… miniben csípőt ringatva lejtünk vagy farmerban rohangálunk a srác előtt.

Kezdtem figyelni… kicsit félve, hogy mi jön…mert ha ugye kiderül amitől tartottam, hogy a külsőség nem elég…akkor ugye, mitől is vehetne még észre az a bizonyos srác…a külsőségeken mindig könnyebb javítani kicsit gondoltam, de ha nem tetszem neki amúgy, akkor hiába minden igyekezetem….-  gondoltam.

Anya azt mondta, hogy ha a ruházatunkkal vagy a viselkedésünkkel vagyunk szexik, akkor azt egyféleképpen értik a férfiak… és én ugye, kérdezte szelíden, de minden rezdülésemet kutatón, ugye nem azt akarom, hogy feküdjön le velem?

Nos, nem … mondtam, teljesen zavarban mégis megkönnyebbülten, hogy kimondhattam. Nem szeretném, ha félreértene és csak AZT akarná…én többet akarok tőle…

Anya folyatta…akkor jó, még túl korai lenne. Annyi mindent kell még megtapasztalni addig  és nem szabad siettetni… azt tanácsolja várjak majd addig, amit biztos nem vagyok a kapcsolatban és a fiúban. Merthogy a szüzesség komoly és értékes dolog… nem szabad csak úgy bárkinek odaadni.

Húha….azért ennyire nem akartam belemenni….azaz akartam, de nem mertem volna …

Anya azt mondta még, hogy ne szexis akarjak lenni, az ráér és majd a tapasztalattal jönni fog… most elég, ha csinosan felöltözöm, igyekszem a fiú közelében lenni, beszédbe elegyedni vele, mosolyogni és figyelni rá, aztán hölgyválasznál felkérem a fiút…és figyelek a reakciójára…

Hmm…Ezt jó lett volna tegnap is tudni…

Szexi nő ügyben már beljebb voltam, de a fiúval kapcsolatban valahogy azt akartam volna, hogy ő kezdeményezzen… ő jöjjön oda beszélgetni…ő kérjen fel táncolni… nem én…

***

…és szerinted milyen a szexis nő?

Read Full Post »

Tovább gondolkodom és “érzek” a témában és ma az vetült fel bennem, hogy tulajdonképpen nem is az a kérdés, hogy igazi nők vagyunk-e.

Biológiailag nők vagyunk. Ez eddig rendben is volna…eltekintve pár orvosi ill. tudatos döntésen alapuló plasztikai esetet:). Azon járattam az agyam, hogy vajon mi befolyásol bennünket és milyen jellemző hatások érnek mindannyiunkat, nőket az életünk során, melyek jelentős nyomot hagynak nőiségünkön. Erre jutottam:

A biológiai nőiségen túl három kulcstényezőt találtam, ami meghatározza a nőiségünket:

A nőiség-tudatunkhoz/érzetünkhöz szervesen hozzá tartozik az is, hogy

1. minek vártak bennünket

2. minek neveltek bennünket a szüleink

3. mindez milyen össztársadalmi háttérben történt/ik.

A fiúnak vagy lánynak vártak Téged alapkérdés, ezt a kineziológiai kliens-tapasztalatom és a szakirodalom is alátámasztja. Az pedig, hogy minek neveltek tovább erősíti a saját nemiségünkkel való kapcsolatunkat, vagy éppen annak hiányát, elégtelen voltát. Mindez  beágyazódik egy adott jellemzőkkel megáldott – vagy éppen megvert:( – társadalmi berendezkedésben,amit aztán a szűkebb és tágabb környezetünk, beleértve a médiát is, jócskán megalapoz.

A Fiúnak várt lány

A lány amikor hozzám került 29 éves volt, ránézésre vékony testalkatú, hátrafogott hajjal, kislányos tekintettel és már-már kínosan zárt és rendezett ruházatban. Az alaptéma amivel felkeresett az volt, hogy párkapcsolatai futó jellegűek és bármennyire igyekszik nem tudja a kapcsolat tartósságát megélni. A háttér oknyomozása közben kiderült, hogy egész életében a szüleinek – és különösen az édesapjának – akart bizonyítani, megfelelni. Mindig kitűnő volt, a tanulásnak élt és fiús sportokat választott.

A történetnek még lenne számos érdekes pontja, de ami most számunkra fontos, az az, hogy a lányt annak idején fiúnak várta-fiúnak akarta az egész család. Az apa pedig amikor megtudta, hogy nem a trónörökös készülődik világra jönni, az javasolta, hogy vetessék el a gyermeket – amihez akkor már késő volt.  A  várandós anyával nem foglalkozott, a magzattal még úgy sem, a szülés idejére egy hónapra külföldi utazást tervezett. Amikor hazajött és először találkozott a kisbabával, azt mondta neki, hogy “ha már itt vagy akkor nem dobunk ki, de aztán jól kösd fel a gatyádat, hogy ez így is maradjon”.

A későbbiekben neki kellett átvenni a családi vállalkozást és a tanulmányait is ennek kellett alárendelnie. Történetesen véletlenül sem egyezett a saját érdeklődési területével vagy a tehetségével. Ennek okán iszonyú erőfeszítéseket kellett mindig is tennie és óriási áldozatokat hoznia a “családi örökség” oltárán.

Mi is következik mindebből?

A lányban már a pocakban megkérdőjeleződött a létjogosultsága, alapvető szégyenérzete alakult ki a saját nemével kapcsolatban, amit aztán a születési körülmények és a későbbi neveltetés csak tovább erősített, fokozott!

Nagyon nem mindegy, hogy a szülők hogyan reagálnak- mit gondolnak és mit mondanak a gyermeküknek a fogantatástól kezdve! Mindent ért és fog a magzat, még a ki nem mondott érzelmeket is fogja és tárolja. A nevelés, azaz az a gondolkodás és szokásrendszer, amibe a szülők fogadják a gyermeket és amibe beleszuszakolják őt is, beleég, a személyisége részévé válik. Később meg lehet változtatni, de nagyon komoly és tudatos önismereti és önfejlesztő munka szükséges hozzá!

***

Gondolkodtató Neked:

Érdemes átgondolnod és ha van rá lehetőséged beszélgetned a szüleiddel, nagyszüleiddel és a tágabb rokonsággal, hogy hogy is történt az életkezdésed, hogyan és minek vártak, hogyan fogadtak és hogyan, milyen elvek szerint neveltek!

Read Full Post »

Egy szokatlan, mégis értékes megközelítést szeretnék Neked ajándékba adni ezzel az írással. Az igazi nő témája rendkívül izgalmas, és  fontos a szívemnek.

A nő meghatározásával, jellemzésével kihívást jelentő helyzetbe hozom magam és Téged is, aki ezeket a sorokat most olvassa….tudom és örülök mindkettőnek.:) Nem is célom a definíció szerű meghatározás… A kreatív gondolatfolyamot hívtam segítségül mikor e sorokat írtam….fogadd szeretettel!

Egy nő… a Nő…az IstenNő!

A nő kapu a mindenségbe, átjáró dimenziók között.

A nő bölcs, önmagától minden sejtjében érezve tud.

A női öl befogad és feltölt, szenvedélyt szít, kéjt hoz és szerelmével gyógyít.

A női öl befogad, táplál és oltalmaz.

A női öl életet ad.

A nő, ha kell csendes és elfogadó. Ha kell erős, szívós és rendíthetetlen. Ha kell „halált tisztelő bátorsággal” anyagtigrisként harcol, ha kell szenvedéllyel a férfi húsába harap.

A nő belül hall és szívében él.

A nő erőforrása a férfinak, a gyermeknek, az életnek és vele a mindenségnek.

A nő veled érez s ha kéred veled sír, ha elfogadod bölcs útmutatást ad.

A nő, ha kell felemelt fejjel és egyenes derékkal, mégis alázattal szolgál.

A nő, hallgat, sír, virraszt, zokog, pityereg, könnyel szárítja fel bánatod.

A nő nevet, édesen mosolyog, ösztönzően bólogat, kacéran felkacag.

A nő nem csupán nő… Istennő Ő!

***

Ezt gondolom én…de még folytatom:)))

… és Te hogyan látod, milyen szerinted az igazi nő?

A kérdések kérdése, ha nőkről van szó…. ha nők között vagyunk, ha férfiak beszélgetnek, ha nők és férfiak egymás szemében kutatják a választ…vajon van-e igazi nő, vagy mindenkinek más az igazi…

Vénuszi erotikus?

Anyatigris vagy gondoskodó tyúkanyó?

Harcos amazon vagy inkább törékeny tündér?

Furfangos vagy kreatív?

Titokzatos és talányos? Talán  szeszélyes?

Netán mind együttvéve  attól igazi, hogy ezerarcú?

Esetleg szerepfüggő?

Eredjünk a nyomába!

Egy izgalmas mini-kutatásba hívlak, oszd meg velem és a többiekkel, hogy szerinted mitől nő a nő és milyen az igazi nő!

Szerinted milyen?

A válaszaidat az Igazi Nőről szóló kérdőívben ide kattintva tudod megadni>>>

Read Full Post »

A Szupernős bejegyzésemet olvastam újra, mert úgy éreztem nem teljes mértékben fedi még a valóságot… még az általam érzékeltet sem. Azon tűnődtem, hogy mi hiányzik…miért érzem úgy, hogy azért annyira mégsem határtalanul rossz az, ha valaki az általa megélt szerepek körében tökéletességre törekszik.

Végül rájöttem… a fejlődéshez szükségünk van ideálokra. Egyszerűen az ideáljaink azok, amelyek irányt szabnak a törekvéseinknek. Nélkülük lehet, hogy nem lenne motivációnk önmagunkon dolgozni.

Még mindig tartom azt a véleményemet, hogy nem kell minden tőlünk elvárt szerepben tökéletesnek lenni. Még mindig úgy gondolom, hogy a SzuperNő mítosz inkább rombolja a női lelket mintsem építi.

De arra jutottam, hogy ideálok mégpedig kellenek. Ideálok, akik példaképek, egyfajta modellek abban amiről úgy gondoljuk, hogy ők ott vannak, ahová mi igyekszünk. Ilyen módon az ideálok inspirálnak bennünket és valós törekvéseink, tetteink nyomán haladhatunk feléjük… és ez jó, ez előrevivő!

Tehát ideálok rendben… szupernő elvetve.

De akkor megszólalt bennem a kisördög… a szupernő is egyfajta ideál, nemdebár?

Nos, igen.

Belső polémiám végeredménye az lett, hogy az ideál képzés és követés addig hasznos és jó a női lelkületünknek, amíg az inspirál bennünket és az ideál(is állapot) eléréséért képesek vagyunki tenni, az erővel tölt fel a hétköznapokban. Ha az ideálkövetés, az ideálokhoz való hasonlítgatás önértékelés romboló hatásába engednénk bele magunkat, akkor az már káros.

Az ideálok kapcsán ezek alapján azt fogalmaztam meg önmagam számára, hogy reális (elérhető) ideákkal dolgozom a magam életében!

SzuperNő kapcsán még egy gondolatom támadt…

Talán az a bajom ezzel a tökéletes szupernő-vel, hogy azt külső elvárások rakják össze és nem saját magam… Amit magamnak szabok, állítok fel mint elérendő cél, azzal rendben vagyok, azért tudok küzdeni, az motivál. Amikor viszont mindenféle külső elvárásnak akarok megfelelni….vagy éppenséggel kényszerülnék megfelelni, na ott szoktam kalimpálni:)))

Ha tehát a magamnak összerakott – én ideál, nő ideál szupernőről van szó, akkor rendben….ha média-montázs szupernőt kellene megtestesítenem akkor az NEM!

Read Full Post »

A Női Önmegvalósítás Margójára…

A női önmegvalósító folyamat olyannyira különleges téma, mely sokrétűsége és egyedisége miatt kiemelkedik a női élet kérdései közül.

Egy mai modern nőnek számos életkihívással kell szembenéznie. Nem elég, hogy a konvencionális szerepeit elvártan teljesítenie kell, mindemellett a munka világában is érvényesülnie kell. Méghozzá úgy kell előrejutnia, hogy a férfiarcú karriergondolkodásban hátrányos megkülönböztetéssel kell megküzdenie. Ugyanazon időben részt kell vállaljon a család ellátásában és eltartásában is.

A nő alkalmazkodó fajta. Rugalmasan alkalmazkodik a változó világhoz, dolgozik és pénzt keres. Mindezzel még nem is lenne gond. A fő aggodalmam az, hogy az alkalmazkodó folyamatának az irányelveit a modern, még mindig férfiarcú társadalom szabja meg.

A legfőbb kérdések, amit minden nőnek, így Neked is fel kell tenned magadnak:

  1. Mi számodra a valóban fontos értékeken nyugvó és követendő életút?

  2. Meddig dolgod rugalmasan és elfogadóan, néha fel- és megadóan, alkalmazkodni a külső társadalmi és szerepelvárásoknak?

  3. A megfelelési és teljesítési kényszerek mellett mennyire vagy tisztában a saját női értékeiddel, a női kreatív erődnek sajátosságaival, tehát mennyire tudsz a szó szoros értelmében igazi nő lenni?

A megannyi szerepben való egyidejű megfelelési vágyat javarészt össztársadalmi elvárás gerjeszti:

Egy nőnek ma anyává kell válnia, ahhoz, hogy számba vegyék. Pedig értékes nő lehet valaki akkor is, ha még nincs gyermeke, vagy nem is lesz neki.

Egy másik inkább gazdasági szempontból a nő még mindig másodrendű állampolgár, pont az anyai szerepköre miatt. De hogy legyen egyszerre anya is és munkaerőpiaci főszereplő?

A média elvárásai alapján egy nő legyen jól ápolt, csinos és divatkövető, fitt, szellemes, kedves, megértő…de mindezt, hogyan tegye meg mondjuk három gyerek és egy állás mellől?

A férfi elvárásai alapján a nő tudjon főzni és gondoskodjon a férfiról, a gyermekeiről, mindeközben legyen odaadó szerető és persze járuljon hozzá a költségvetés bevételi oldalához is. Nos, ugye itt már tényleg szupernői megoldásokra lenne szükség?

Röviden mit is várnak el Tőled mint modern nőtől?

Hogy SZUPERNŐ legyél!

Olvasd el a szupernős bejegyzésem: Az elvárás nem kevesebb: Legyél Szupernő! Tényleg ez kell?>>>

No, de vajon léteznek-e ilyen szupernők? A filmekben és a mesékben talán…

De hagyjuk az iróniát és a szarkazmust…

Egyáltalán jó-e az, hogy mindenben szerepben tökéletesen meg akarunk felelni?

Ha a kérdés rossz, a válasz sem mutathat helyes irányba!

Nem kell minden szerepben tökéletesen megfelelni!

A női önmegvalósítás nem arról szól, hogy mindenben tökéletessé válunk, amit elvárnak tőlünk. Az önmegvalósítás (az emberé!) elsősorban abban áll, hogy megtalálja a saját útját és abban törekszik tökéletességre, önmagát találja meg, megtanulja értékelni mindazt ami Ő és ezeket a belső értékeket bontakoztatja ki.

Az önmegvalósítást ma két szinten értelmezik. Igen, az önmegvalósításnak van egy – a tömegmédia és a köztudat által preferált – rész-értelmezése, mely szerint ki kell állj önmagadért, a céljaidért és meg kell teremtsd magadnak a lehetőséget az előrejutásra, az érvényesülésre.

Mindemellett az önmegvalósításnak van egy teljesebb egészre törekvő értelmezése is, amely egy belső értékek felismerésén és azokra felépített tudatos kiteljesedési folyamattal azonosítható.

Az önérvényesítés nem (lehet!) egyenlő a valódi értékeken nyugvó kiteljesedési folyamattal. A kettő összekeverése zavart és megfelelési kényszert teremt bennünk, nőkben.

Az önmegvalósítás női útjának lényege pedig pont abban áll, hogy nekünk nőknek fel kell ismernünk a belső értékeinket, tudatosítanunk kell nőiségünk ajándékait és mindezek révén megtaláljuk magunkban a női-erőnk forrását!

Amit pedig egyszer a felszínre hoztunk, azt meg is kell óvnunk és meg kell tanulnunk kiaknázni is!

Mindezek hozzátartoznak az igazi női önmegvalósításhoz!

Mindemellett a külső elvárásoknak való minduntalan megfelelési vágy nem csak a lelki közérzetünket teheti tönkre, hanem folytonos elégedetlenséget, kisebbségérzetet és teljesítménykényszert ránt maga után.

***

A cikket a Női-Erő-Forrás augusztusi számából hoztam el Nektek is!

A Női-Erő-Forrásban olyan írásokat és anyagok jelennek meg, melyeknek legfőbb célja, hogy az igazi és különleges női értékeket tudatosíthasd és kibontakoztathasd!

Ha most jelentkezel, akkor automatikusan küldöm a 14 napos önértékelés-fejlesztő anyagokból álló korábbi Női-Erő-Forrás anyagokat is!

További információért kattints ide>>>

Read Full Post »